2024. december 19., Thursday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Nincs olyan kiállítás, hogy a szemlélő ne időzne hosszabb ideig a színes, népi jeleneteket, legendákat, mondákat, népi hiedelmeket, a falusi élet minden mozzanatát tükröző szőnyegek előtt.

Laczkó Aranka és tanítványai


Nincs olyan kiállítás, hogy a szemlélő ne időzne hosszabb ideig a színes, népi jeleneteket, legendákat, mondákat, népi hiedelmeket, a falusi élet minden mozzanatát tükröző szőnyegek előtt. Az első benyomást találgatások követik: ezt hogy csinálja? Hogyan szövi? Hogy lehet életet lehelni a szőnyegbe? Honnan ennyi ihlet és ötlet? Mielőtt még komoly fejtörést okoznánk, hagyjuk, fejtse meg a rejtélyt maga az alkotó, a szőnyegeket készítő Laczkó Aranka, a Maros Megyei Képzőművészek Egyesületének tagja.

– Gyerekkorom óta festek, grafikákat készítek, kézimunkázom, de csak később tértem rá a szőnyegekre. Bandi Dezső ipar- és népművész tanácsára olyasmivel próbálkoztam, amivel más még nem foglalkozott. Ezért döntöttem a szőnyegvarrás (és nem szövés) mellett. Magam is meglepődtem, milyen jól mutattak az első szőnyegeim. Mondhatom, hogy egyedi darabok születtek. Aki ránéz a szőnyegekre, azt hiszi, szőve vannak, pedig ezeket a szőnyegeket varrom. Falusi rongyszőnyegekre kirajzolom a kiválasztott témát, és utána kezdem el a varrást. Általában három-négybe osztom a szőnyeget, ide helyezem el a téma mozzanatait. Például a lakodalmast fent a muzsikusokkal, középen a menyasszonyi tánccal, lent pedig, ahogyan a stafírungot viszik. A mai fiatalok nem is tudnak arról, hogyan vitte el a lány a szülői háztól az édesanyja által készített hozományt. Ugyanezt a hármas-négyes tagoltságot lehet észlelni mindenik témánál: a szüretnél, a disznóvágásnál, a kukoricaszedésnél, az almaszedésnél, a kenyérsütésnél, a húsvéti locsolásnál, a hajnalozó legényeknél, a bokrétatevő legényeknél, a mosásnál, a majorságvágásnál, vagy a csíksomlyói búcsúról, a Szent István legendájáról készített szőnyegeimen is. Élénk színeket használok, ettől vidám hangulatúak és mutatósak lesznek a szőnyegek.

– Sokan megkedvelik a szőnyegeket; eddig hová jutottak el ezek a munkák?

– Budapestre, a Művészetek Palotájába, Stockholmba, a Magyar Házba, Kecskemétre, a Naiv Művészek Múzeumába, Nagybányára, Bukarestbe többször is, Kolozsvárra, Piteşti-re, Nagyváradra, olaszországi városokba, Németországba, az Amerikai Egyesült Államokba. Többször állítottam ki Marosvásárhelyen, a SURTEC-nél, az Egyesülés kiállítóteremben. Szőnyegeim állandóan láthatók a Néprajzi Múzeumban, ezek a munkák szintén a népi hagyományokat elevenítik meg, például a karácsonyhoz fűződő szokásokat. A munkáim bekerültek a Maros Megyei Képzőművészek albumába, enciklopédiákba.

– Mit üzen a szőnyegek révén?

– Azt szeretném, ha az emberek rájönnének, jó lenne visszatérni a falusi életmódhoz, ne csak beszéljünk a hagyományokról, hanem tartsuk olyan értéknek, amihez vissza kell térni. Ma üzletből vesszük a kenyeret, a gyerekek nem is tudják, milyen illatok terjengenek a sütőkemence körül. Vagy azt sem tudják, hogy milyen ízű a házi must, milyen érzés egy lenvászon lepedőre feküdni, milyen egy kendertörülköző, milyen értéke van egy szegőcsipkének, amit édesanyánk kötött, milyen érzés szövőszék mellé ülni. Ehelyett vesszük a rossz minőségű műanyag kelméket, az ízetlen bolti süteményeket, a színezékkel tele üdítőket. Azt szeretném, ha a gyerekek egyszer-egyszer elővennék az elfelejtett szőtteseket, s késztetést éreznének arra, hogy ők is megtanulják ezt a kézimunkát, ha egyszer-egyszer saját maguk sütnének kenyeret, süteményt. S tudnák, hogy a szüreti mulatság egyévi munkának a jutalma, hogy sokat kellett dolgozni azért, hogy fürtök lóghassanak a mulatságban. Aztán, hogy újból szilvaízet főzzenek. Mert a házi lekvárnál finomabb nincsen!

A nyugatiak már rájöttek, hogy minden érték, ami régi. Ők szívesen viszik be a lakásba a régi bútorokat, szívesen veszik elő a régi recepteket! Vissza kell mennünk a gyökerekhez! – ez munkáim fő üzenete, amit egyre több fiatallal szeretnék megosztani. Ezen a nyáron a Pro Traditio Egyesület szervezésében a mezőbergenyei gyerekeket, fiatalokat próbáltam bevezetni ebbe az „értékrendbe”, s a visszhangok alapján, a helyben szervezett kiállításon bemutatott munkák tanúsága szerint sikerült is.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató