Lackfi János: Patikusdal
Az én nevem Csontváry
Kosztka Tivadar.
Jöhet engem csodálni
Mind, aki akar.
Ezüst fű és bíbor ég,
A világ csak buborék,
Erről szól a dal.
Azt mondta az anyám is,
Ej, te Tivadar,
Nem lila a kanális,
Nem bordó a fal,
Mondtam, anyám, elhallgass,
Kék ég, zöld fű unalmas,
Jobban jár, ki csal.
Azt mondta az apám is,
Ej, te Tivadar,
Lóból nincs háromlábú,
Se négyfülű hal,
Mondtam, apám, ugyan már,
Szebb a nincsen a vannál,
Engem nem zavar.
Azt mondta a kedvesem:
- Kosztka Tivadar,
Fess férfiú ne fessen,
Mert még éhen hal,
Ha pingál a patikus,
Bármilyen szimpatikus,
Sok észre nem vall.
Ne lennék csak meghalva,
Kosztka Tivadar,
Nem törődnék én avval,
Ugyan mit akar
Kedvesem, apám, anyám,
Képeimet ontanám,
Mint a zivatar.
Egyszerű a művészet,
Mégis felkavar,
Kicsiből a gigászit
Bontsuk ki hamar,
Világot kell csinálni,
Erre tanít Csontváry
Kosztka Tivadar!
