Kuti Botond új képei a Borudvarban

Pontosítsunk, nem az udvaron, hanem az onnan nyíló klubteremben kerül sor a szovátai festő friss termésének bemutatására augusztus 27-én, kedden 18 órakor. A kiállítás az idei Vásárhelyi Forgatag egyik ugyancsak figyelemre méltó, érdekes eseménye. A művész folyamatos megújulási törekvésének, útkereséseinek újabb szakaszára nyújt rálátást. Tárlatának a sokat sejtető Transit címet adta. A következőkben az ehhez fűzött gondolatait közöljük.

Transit

Transit – átmenet, átutazás. Festészeti útkeresésem jelen állomása egy olyan vizuális kóstolót kínál, amely a szintézis jegyében a nagy ellentétek viszonyára építkezik.

Az elmúlt év során képeim alakulásánál markánssá vált az igény a térábrázolás egy sajátosabb leképezésére, ahol egy számomra újszerű, már-már a festészet határait feszegető, szobrászias kivitelezési módszerben, a valós és elvont formai elemek láttatásán túl elsősorban a tapintható anyag – mint „materia prima” – dominál és mesél.

A kétdimenziós felületekre hol lendületesebb, hol visszafogottabb manierben kivetülő rölíf-jellegű struktúrák a múlt és jelen valóságának élményvilágából merítkezve, annak csupán rekonstruált impresszióját vagy lelkületét adják: perspektivikus tájrészletek, eleven organikát vagy éppen enyészetet idéző intuitív gesztusvázlatok, portréutalások és a művészettörténet vizuális tárházának képanyagából szemezgetve a reneszánsz szigorú, fegyelmezett kánonrendszerének allegorikus sejtelmei köszönhetnek vissza.

Bár a tematikai változatosság indokolhatja a sorozatjelleg zárójelbe tételét, mégis közös nevező lehet mindezen képek esetében pl. az egyetemes létkérdések és létállapotok érzékeltetési kísérlete, vagy az örök érvényű ellentétek tranzícióinak keresése/viszonya: rend és káosz, tudat és intuíció, sötétség és derű, élő és élettelen, agresszió és érzékiség, statika és dinamika, pozitív és negatív, hagyomány és nonkonformitás. Ha ezen kettősségek egy képen belül szükségszerű paktumot, béklyót köthetnek, úgy e szimbiózis új kihívásokhoz, kérdésfelvetésekhez vezethet. A teljesség igénye nélkül példázva, ha egy klasszikus kompozíció anatómiájának strukturális redefinícióját megkísérelve groteszk formai köntösbe bújtatom azt, érvénye, tartalmi esszenciája átmenthető-e kortárs világunkba úgy, hogy még relevánsabb értelmezési lehetőségeket, személyesebb belső közelítéseket és szabadabb asszociációkat nyújtson a nézőnek? (Kuti Botond)