Kár volna politikai érdekjátszmákkal veszélybe sodorni egy projektet.
Fontos lépésnek bizonyulhat közeli és távolibb környezetünk életében is az a kezdeményezés, melynek első konkrét lépéseként a minap egy világcég írt alá egyezményt a várossal arról, hogy ide telepítene egy kutatóközpontot. Valami elindult, de csak később derül ki, hogy sikertörténet, avagy látványos kudarc lesz-e belőle, mert magas lóról esni is igencsak nagyot lehet.
Felmerült az ügy kapcsán, hogy ennek a már nem kis lépést jelentő egyezménynek is politikai akadályokat gördítettek az útjába. Annyiszor hallottunk már ilyen csörtéket a közelmúltban, hogy nem könnyű hitelt adni a hasonló kijelentéseknek. Attól még persze lehet, hogy volt keresztbe tevés, mint ahogyan az is sejthető, hogy a kezdeményezés mögött is ott van a politikai tőke kovácsolásának szándéka. A környező városok gazdáival aláírt egyezmény kapcsán például felmerül a kérdés, hogy vajon a szebeni egyetemet nem érdekelte volna egy ilyen ügy, vagy e város független polgármestere nem illett bele a kormánypalotai csoportképbe? Mert az tény, hogy Nagyszebennek egyetemi viszonylatban például Gyulafehérvár nemigen vihet vizet, de utóbbi elöljárója kormányzati színekben szerepel.
Ha a politikai játszmák túl tág teret kapnak egy ilyen, vitán felül tiszteletreméltó kezdeményezésben, annak komoly kockázatai vannak a projekt sikerére nézve. Az első lépést jelentő egyezmény után a szakértőknek kell munkához látni, majd azokon a beruházókon lesz a sor, akik a szükséges pénzt adják. Őket pedig valószínűleg fikarcnyit sem érdekli, hogy ki kinek szimpatikus a politikai porondon, mert a beruházónak ez üzlet, amiből ő távlatilag hasznot akar szerezni. Ha pedig azt fogja látni, hogy adott esetben egy jövő évi hatalomváltás után kétségessé válhat a projekt kormányzati támogatottsága, akkor kétszer is meggondolja, hogy megéri-e pénzt fektetni az ügybe, vagy inkább egy olyan országba volna érdemes telepíteni egy ilyen beruházást, ahol hosszabb távon is biztos, hogy szívesen látják, mikorra a nem kis befektetés már fialni is kezdene.
Kár volna politikai érdekjátszmákkal veszélybe sodorni egy olyan projektet, amelynek a hasznát még akkor is élvezhetné a város és az ország, amikor az utókor már azon vitatkozik majd, hogy a kezdeményezők és a gáncsoskodók közül ki, hol és mekkora emléktáblát vagy szobrot érdemel. Bár ahhoz már hozzászokhatott mifelénk a régiek szerint kenyérrel és cirkusszal jól tartandó nép, hogy itt a cirkuszt illetően holtbiztosra lehet menni, de már ideje volna végre a cirkuszt olyan felnőtt műfajokban művelni, hogy az ne menjen a kenyér rovására.
