2024. december 21., Saturday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A rák és a koronavírus közös válsága

Krízishelyzetbe kerültek a daganatos betegségekben szenvedők a hónapok óta tartó járványhelyzet miatt, az újonnan felfedezett daganat eltávolítását célzó műveletek ugyanis késtek, sugárterápiás kezelések maradtak el. A szűrőprogramok leálltak, ami akadályozza a korai diagnosztizálást, miközben köztudott, hogy a rák az a betegség, amelynek a kimenetelét, lefolyását a korai diagnózis és a beavatkozás üteme befolyásolja, minél korábban részesül valaki kezelésben, annál jobb prognózisra számíthat. A rákos betegek helyzetéről és az Európai Unió járvány alatti rákellenes stratégiájáról dr. Dégi László Csaba egyetemi docenssel, a Nemzetközi Pszichoonkológiai Társaság és az Európai Rákszervezet igazgatójával beszélgettünk.

Dr. Dégi László Csaba egyetemi docens


– A jelenlegi helyzetben nemcsak a kezelések, sebészeti beavatkozások akadoztak, hanem a szűrővizsgálatok terén is visszaesés tapasztalható, az emberek féltek orvoshoz fordulni, bizonyára kevesebb új esetet diagnosztizáltak. Hosszú távon ez mit jelent majd a rákos megbetegedések számának az alakulását illetően, lehet-e számítani arra, hogy megugrik majd az elhalálozások száma amiatt, hogy nem kapták meg időben a megfelelő kezelést?
– Nemrég jelentek meg a hivatalos európai uniós adatok, amelyekből kiderül, hogy becslések szerint a rák terjedése az unióban 2020-ban 2,7 millió új esetre, a haláleseteké pedig 1,3 millióra tehető. Ez egyértelműen növekedést jelent az elmúlt évekhez képest, és a sajnos a rákos betegek több mint ötven százaléka arról számolt be, hogy a járvány negatívan érintette az onkológiai ellátást, azaz nem jutottak hozzá a megfelelő onkológiai kezelésekhez, halasztások voltak, műtéteket mondtak le. Fontos tudni, hogy Romániában naponta kétszáz daganatos beteg veszti életét, és ez főként az idősebbeket és a férfiakat érinti. A becslések szerint az új esetek 54 százaléka férfi, és a halálesetek 56 százaléka szintén a férfiak köréből kerül ki. A halálesetek 76,5 százaléka idén a becslések szerint a 65 évnél idősebbek köréből tevődik ki. Olaszországban az összes, koronavírussal összefüggésbe hozható elhalálozás több mint 20 százaléka a rákos betegek körében történt.
Egy másik, Európai Bizottsághoz köthető jelentésből is az derül ki, hogy a világjárvány nagyon súlyos hatással volt az onkológiai szolgáltatásokra, különösen a közép-kelet-európai régióban. Kelet-Európában 61 százalékkal kevesebb biopsziát végeztek, azaz a karantén ideje alatt 61 százalékkal kevesebb daganatos megbetegedést diagnosztizáltak, és 58 százalékkal kevesebb rákműtétet végeztek. Egyértelmű, hogy ezeknek a kieséseknek, halasztásoknak hosszú távon következményei lesznek, szövődményekhez vezetnek, tehát befolyásolják nemcsak a páciensek életminőséget, hanem a rákkezelésnek az eredményességét is. Úgy látom, menet közben tanulunk, és tudomásul kell vennünk, hogy a koronavírus-járvány mellett kialakulóban van egy „daganatos járvány” is. Jelenleg létezik egy „fertőző- és egy nem fertőző” válság, a koronavírus-járvány és az ezzel kapcsolatos (egyre komplexebb) gazdasági, társadalmi, társas, pszichológiai válság, utalok itt a különböző szolgáltatásoknak a megváltozására, akár a lelki egészség terén. Másrészt pedig fennáll a daganatos betegségekkel kapcsolatos helyzet, ami szintén egy válságot borítékol.
– Melyek a leggyakoribb visszajelzések a rákos betegek részéről annak kapcsán, hogy miként viszonyult hozzájuk az egészségügyi rendszer?
– Az uniós adatok alapján megállapítható, hogy a szűrőprogramok nagyon nagy része a járvány miatt leállt, ami egyértelműen akadályozza a daganatos megbetegedések esetében oly fontos korai diagnosztizálást, a betegek rendszeres ellátása pedig nehézkesen működik. Európában számos rákszűrési programot felfüggesztettek, néhányat próbálnak ugyan újraindítani, de ez nem annyira egyszerű. A szűrések felfüggesztése mellett a műtéti képesség is jelentősen csökkent, számos műtétet töröltek, halasztottak. Ezeknek hosszú távon következményei lesznek, ezért beszélhetünk a rák és a koronavírus közös válságáról. Ugyanakkor a mentális egészségügyi szükségletek még inkább háttérbe szorultak. Tudni kell, hogy az országok általában az egészségügyi költségvetésüknek csupán a 2 százalékát költik mentális egészségre. A koronavírus-járvány idején azt tapasztaltuk, hogy sok esetben elvesztődött, megszűnt a mentális egészségi ellátáshoz való hozzáférés. Emellett a megváltozott élethelyzetben megszűntek vagy átalakultak a társas életből adódó pozitív tevékenységek, ami szintén növeli a mentális sebezhetőséget. És ez aránytalanul nagyobb hatással volt a rákban szenvedőkre, mint azokra, akik nem szenvednek krónikus betegségben. A késleltetett kezelések, elhalasztott medikális beavatkozások nyilván pszichológiai hatással is bírnak, hiszen a felépülésnek része a mentális egészség. Pontosan tudjuk, hogy a társadalmi elszigeteltség növeli a korai elhalálozás kockázatát, és sajnos a járvány idején teljesen magukra maradtak a daganatos betegséggel küszködő páciensek. Nagyon sok onkológiai intézményben felfüggesztődött az úgynevezett onko-teamek, a betegeket támogató multidiszciplináris munkacsapatok tevékenysége, holott ezek rendkívül fontos szerepet töltenek be a betegek ellátásában. A csapatmunka ugyanis egy daganatos beteg ellátásában nemcsak az orvos és a vele dolgozó asszisztens együttműködését feltételezi, hanem ideális esetben az onkopszichológus, szociális munkás is része volt ennek a csapatnak, ők mindannyian végigkísérték a rákbeteg és a család útját a diagnózistól – ideális esetben – a túlélésig. Miután az évek során sikerült kiharcolni, hogy ezek végre működjenek – Marosvásárhelyen is –, a járvánnyal ezek az értékes multidiszciplináris munkacsoportok megszűntek, vagy akadozik a működésük.
Jelenleg ajánlott a telemedicina, illetve, hogy a szakember a betegeknek virtuális pszichológiai támogatást nyújtson, és ezek a megoldások hatékonyak is, de sajnos nem minden páciens rendelkezik az ehhez szükséges számítógéppel, vagy nincs internetkapcsolata, és ez további egyenlőtlenségeket szül az onkológiai ellátás terén, a pszichoszociális gondozásban és a túlélésben is. Így azt gondolom, hogy a továbbiakban innovatív megoldásokat, szolgáltatásokat kell kidolgozni, amelyek minden beteg számára elérhetőek. 
– Úgy tűnik, a járvány egyelőre nem csitul. Hogyan kellene eljárnia az egészségügynek annak érdekében, hogy a teher ellenére, amit a rendszerre ró ez az eddig még nem tapasztalt helyzet, a rákos betegek is hozzájussanak a szükséges beavatkozásokhoz?
– Az Európai Onkológiai Társaság által összeállított jelentés azt javasolja, hogy többszintű megközelítést kellene használni a daganatos páciensek ellátásában a koronavírushelyzet idején. Az esetek priorizálását javasolja, ami azt jelenti elsősorban, hogy a daganatos betegeket nem lehet egy kalap alá venni, hiszen különböző típusúak a daganatos betegségek, különböző az érintettség. Az, hogy minden daganatos beteget – életkortól, tumortípustól, tumorstádiumtól függetlenül – kockázatnak kitett, veszélyeztetett csoportba soroltak az utóbbi hónapokban, az sajnos drasztikus helyzeteket eredményezett, beleértve a sugárkezelések lerövidülését, az intravénás kemoterápiás kezeléseknek a lecserélését elsősorban gyógyszeres változatokra. Ellenben a valóság az, hogy ebben a helyzetben sem lehet az összes rákos beteget százszázalékban sebezhetőnek tekinteni. Ez szakmailag sem észszerű, és a betegek szempontjából sem informatív. A jelenlegi adatok alapján az Európai Onkológiai Társaság útmutatója megállapítja, hogy a kockázati csoportba ebben az időszakban azok tartoznak, akik a ráknak, a daganatnak az aktív és progresszív állapotában vannak, előrehaladott életkorban vannak, rossz az általános egészségi állapotuk, többféle társbetegségük van, dohányoznak, és elsősorban hematológiai vagy rosszindulatú mellkasi onkológiai elváltozásokat diagnosztizáltak náluk, illetve citotoxikus kemoterápia hatása alatt állnak. Emiatt, hogy minden betegnek a daganatos helyzete, kockázata változó, különböző kockázati szinteket állapítottak meg, amelyek alapján rangsorolják a betegeket. Beszélnek egy magas, kiemelt prioritású rákos beteg csoportról, ahová azok tartoznak, akik azonnali beavatkozásra szorulnak, veszélyhelyzet áll fenn esetükben, klinikailag instabil a páciens, és jelentős túlélési nyereség van abban, illetve az életminősége is javul az azonnali beavatkozásnak köszönhetően. A közepes prioritású csoportba sorolják azokat a daganatos betegeket, akiknek a helyzete nem kritikus, de ha hat héten belül nem kerül sor a beavatkozásra, amelyre szükségük van, az negatív hatással lehet az állapotuknak a kimenetelére és a túlélési esélyeikre. Az alacsony prioritású csoportba tartoznak azok a betegek, akiknek az állapota stabil, és a világjárvány idején elhalasztható a beavatkozás, anélkül hogy az hatással lenne a túlélési esélyükre, illetve az életminőségükre. A szakmai szervezet azt mondja, hogy ennek a sorrendnek a felállítása azért fontos, mert így hozzá lehet igazítani ezt az intenzitási skálát a különböző pandémiás forgatókönyvekhez. Ugyanerre a stratégiára vonatkozóan a szakmai szervezet első és legfontosabb javaslata a telemedicina, az e-health, amely az onkológiában is kiváló eszköz lehet, főleg olyan beavatkozások kapcsán, a páciensekhez olyan információk eljuttatásában, amelyek az alapellátással kapcsolatosak, ugyanis az orvos az online konzultáción keresztül segíthet, megoldhatja a gyógyszerekkel kapcsolatos tanácsadást a hosszú távú kezelés kézben tartása érdekében.
Az Európai Onkológiai Társaság álláspontja szerint, ha a daganatos pácienseket összességében véve nézzük, és mindenkit kockázati csoportba tartozónak tekintünk, akkor ezáltal mindenki sérül, de ha kockázati csoportokba osztjuk, akkor megoldható az, hogy a legérintettebbeket kezeljék ebben a pandémiás kontextusban.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató