Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2011-04-12 08:34:33
Nagyon is furcsa helyzet a hétköznapi ember számára, hogy miközben a kormányfői diskurzus szerint kilábaltunk a recesszióból, a helyhatóságok mostanában mégis sorozatban bontják fel a rokkantgondozók munkaszerződését országszerte. Valójában az történik itt, hogy a kormányzat látszatintézkedésekkel nyirbálja a szociális hálót, miközben az ország gazdasági helyzetképét nyilvánvaló választási célzatból igyekszik a valósnál szebbre festeni. Saját korábbi rossz döntéseinek következményeit hárítva a helyhatóságokra és a társadalom legelesettebb tagjait ápoló gondozókra.
A kormányfői szózatokból ugyanis kimaradt, hogy a külföldi hitelezők szerint túl magasak az ország szociális kiadásai, és túl sok alkalmazottat foglalkoztat az állam ezen a téren. Így egyetlen ollónyisszantással két statisztikai mutatót is sikerül kozmetikázni, hiszen az alkalmazotti létszám és az utána fizetendő társadalombiztosítási hozzájárulások összegei is csökkennek. A népszerűtlen intézkedésért a balhét pedig elviszik a helyi tanácsok, mert papíron ugyan ők alkalmazták a gondozókat, de azoknak a bérköltsége mindig is az államkasszából érkezett, eddig bérként, ezután juttatásként.
Így pillanatnyilag a gondozók akár még jól is járhatnak, hiszen ha a juttatás mellé még a munkanélküli-segélyt is megkaphatják, az gyakorlatilag több pénzt jelent. Egyelőre, azonban hosszú távon a munkaviszony megszűnése visszaüthet, amikor ezek az emberek elérik a nyugdíjazási korhatárt, de az a kormányt már aligha zavarja, mert addigra már jó eséllyel nem a jelenlegi politikusok lesznek döntéshozói pozíciókban.
A szociális háló költségei pedig egyes javuló statisztikai mutatók ellenére sem fognak csökkenni, sőt, inkább emelkednek. Hiszen például a munkanélküli-alaphoz ennyivel is kevesebb alkalmazott járul majd hozzá, de a segélyezettek száma emelkedik. Amíg le nem jár az illetők segélyre való jogosultsága, ami után majd egy kellő cinizmussal felvértezett kormányfő ismét megpróbálhatja beadni a közvéleménynek, hogy nyakunkon a jólét, mert fogynak a munkanélküliek. Akiknek ez esetben még kisebbek az elhelyezkedési esélyeik a más ágazatokból utcára került embereknél, hiszen ápoltjaikhoz vannak kötve.
Ha a kormányzatnak már a mandátuma elején lett volna épkézláb válságkezelő csomagja, és kellő rátermettsége, hogy a kiadások lefaragása mellett egyéb, nem kevésbé fontos dolgokra is figyeljen, lehet, hogy egy bő évvel a választások előtt most nem kényszerülne olyan nevetséges magyarázatokra, hogy a recesszió esetleges megállása máris egyet jelent a fellendüléssel. Ha a félévi államháztartási adatok nyomán majd a kincstári optimizmust is faragni kell, könnyen lehet, hogy nem csak e gondozókra, hanem a szociális háló többi ellátottjára is nehéz napok jönnek.