Az elmúlt napok politikai eseményei miatt
kisebb visszhangot kapott a Pénzügyi Felügyelet alelnökének május 20-i bejelentése, miszerint módosulni fog a kötelező lakásbiztosításokról szóló törvény, olyan értelemben, hogy a kötvény a jövőben a földrengés, a földcsuszamlás és az árvíz mellett fedezni fogja a viharkárokat is. Cristian Roşu azt is közölte, hogy a kötvényeket nemcsak a Katasztrófák Elleni Biztosítási Alap (PAID), hanem a biztosító is értékesítheti. Márpedig – a korábbi gyakorlathoz visszatérve – ha megengedik a biztosítótársaságoknak, hogy saját nevükben is forgalmazhassák a kötvényeket, akkor a biztosítási kockázatok körének bővítése ellenére sem drágulnának a kötvények. A korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy a biztosítók rámenősebbek, és legalább háromszor annyi kötelező kötvényt adhatnának el. Ez pedig azt jelenti, hogy még ha többet is kellene kifizetni a károsultaknak, nem jelentene gondot, hiszen több pénz folyna be a kártérítési alapba. Ugyanakkor az is érdekes, hogy a PAID-részvénybirtoklási arányt 15 százalékról 25-re emelnék (de ez az arány nem haladhatja meg a törzstőke 30 százalékát), és bármely magán- vagy jogi személy PAID-részvényes lehet.
Kötelező ide vagy oda, a statisztika szerint április végén 1,7 millió aktív kötvény volt Romániában – az aktív kötvények régiók szerinti megoszlását tekintve megállapítható, hogy ebben is Erdély vezet –, ami, bár enyhe növekedés a két évvel ezelőtti adatokhoz képest, igen kevés a mintegy 9 millió lakáshoz képest. Az ugyanis, aki nem köt fakultatív lakásbiztosítást, valószínűleg a kötelezőt sem fizeti meg, és igazából senki nem kéri számon. Pár évvel korábban megpróbálták a polgármesteri hivatalokat arra kényszeríteni, hogy a helyi adók bevételezését a kötelező lakásbiztosítási kötvény kifizetéséhez kössék, erre kísérleti programot is indítottak néhány városban. A kísérletezés nem járt sikerrel, mint kiderült, a biztosítási törvény nem teszi lehetővé ezt a fajta „huncutságot”. Az illetékesek egyrészt más eljárást kellene kitaláljanak a „kötelezőség” betartatására, másrészt átgondoltabban, „lakásraszabottabban” lehetne kialakítani a biztosítási kockázatok körét. Hiszen a tömbházak felsőbb emeleti lakóit miért érdekelné oly nagyon az árvíz-, illetve földcsuszamlásveszély? Vagy az erdélyieket a földrengésveszély, amikor itt gyakoribbak a viharkárok? De szinte mindenkit érdekel a tűzeset, a közműhálózat meghibásodása, ikerházak esetén a szomszéd által okozott károk megtérítése stb. No de majd kiderül, a két évvel ezelőtti sikertelen módosítások után ezúttal komoly-e a szándék, sikerül-e változtatni a kötelező lakásbiztosítások rendszerén, vagy csak választások előtti kampányszöveg volt ez is.
