Eltelt két év. Két éve már, hogy halkabb a triatlonverseny, két éve sokkal szegényebb lett a sportélet. Két éve hunyt el Klosz Péter. Péter, aki barát volt, edző és mentor, apa, hűséges társ és vérbeli versenyző. Péter, akitől mindig segítséget lehetett kérni, aki mindig mindent megtett a barátaiért, a családjáért és azokért a tanítványaiért, akik egyben fogadott gyermekei is voltak, illetve akik szintén az apjukat is látták benne. Péter mindig ott volt és bátorított. Tudom, mert én is a fogadott gyermeke, a tanítványa voltam.
Fotó: Klosz Péter Facebook-oldala
Soha nem voltam nagy sportember, és nem is váltam azzá, de megpróbáltam minél többet kihozni magamból. Ez pedig nem bizonyításvágy volt, nem akartam én semmit megmutatni senkinek. Egyszerűen az történt, hogy elhatároztam egy-egy versenyen, hogy a következő körben megállok, nem bírom, feladom. Aztán amikor elérkezett ez a pillanat, megláttam Klosz Pétert, ahogy ott áll a pálya szélén egy Coca-Cola Zeróval, két telefonnal és legalább két adóvevővel a kezében. Ránéztem, ő visszanézett rám. Nem tudom, mennyire lehetett az arcomra írva, hogy fel akarom adni, de Péter minden egyes alkalommal rám mosolygott vagy odakiáltott valami lelkesítő szót. Továbbra sem akartam senkinek bizonyítani, de ez akkor olyan erőt adott, hogy elég volt még egy körre. Azután pedig megismétlődött a történet. Így fejeztem be jó néhány versenyt. Én sem és sokan mások sem hitték, hogy képes leszek erre, de Péter hitt bennem, és így sikerült. Nem túlzás azt állítani, hogy ez nagyobbrészt az ő érdeme, hiszen ő készített fel és tartotta bennem és a többi versenyzőben is a lelket.
De Péter versenyző is volt. Bevallom, nem tudom, hogy számára maga a verseny vagy a közösségi élmény volt a jelentősebb. Valamiért úgy érzem, hogy inkább az utóbbi, hiszen ekkor tudott találkozni azokkal az emberekkel, akik számára fontosak voltak. Összegyűltek, és a munka mellett jól érezték magukat. Ha valaki, akkor Péter értette, hogy mit jelent a verseny, hiszen számos eseményét éppen ő szervezte vagy hozta el Marosvásárhelyre. De ezenkívül szem előtt tartotta azt is, hogy a versenyek által fejlődünk mind fizikailag, mind szellemileg, hogy kiépítünk kapcsolatokat és hogy ragaszkodunk ahhoz, amit megszerettünk. Voltak olyan versenyzők, akik minden évben több ezer kilométert utaztak azért, hogy részt vegyenek egy-egy versenyen. Ez igazolja, hogy Péter egyben tudta tartani a csapatot, világviszonylatban kiemelkedően tudott versenyt szervezni, és ezeknek meg tudta teremteni a hangulatát. De ez is csak egy a Péter megszámlálhatatlan érdemei közül.
Az elmúlt két évben hét biztosan nem telt el úgy, hogy ne gondoltam volna rá, és tisztában vagyok azzal, hogy ezt nagyon sokan átérzik. Sokszor tettem, tettünk volna fel neki kérdést, kikértük volna a véleményét, elmentünk volna hozzá elújságolni egy örömhírt vagy éppen vigasztalást kerestünk volna nála. Az biztos, hogy nem hagyott volna senkit válasz nélkül!
Két éve hunyt el Klosz Péter. Hihetetlen, hogy már ennyi idő eltelt. Olyan, mintha csak tavaly télen tanított volna sízni, pedig annak már több mint 10 éve. Eltelt ez a két év, de Péter most is itt van, fentről néz le ránk, mi pedig nem felejtjük el, így örökre köztünk fog maradni. A szívünkben!
Klosz Péterre november 20-án egy, az immáron az ő nevét viselő éjszakai szaladóversennyel is emlékeznek. Az eseményre november 19-én déli 12 óráig lehet jelentkezni, 20-án 17:30-kor lesz a rajt a Somostetőn. Az alábbi linken lehet jelentkezni: http://masterdruck.xyz/4run4fun/index.html#PeterNightRun
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
