Hadaink betörtek Szentgyörgy városába. Ugyanez békésebb változatban: hadaink (elő- és utóőrseink) betértek hosszabb pihenőre Szentgyörgy városába.
Hadaink betörtek Szentgyörgy városába. Ugyanez békésebb változatban: hadaink (elő- és utóőrseink) betértek hosszabb pihenőre Szentgyörgy városába. Mit sem tudva arról, hogy amott Szentgyörgy-napok zajlanak. Úgy látszik, hírszerzőink nem voltak eléggé szemfülesek vagy figyelmesek. Dorgatórium – ezúttal – nem jár ezért.
Szóval a hosszú hétvége (hivatalos/tévés hízelgésben: mini vak kanca) bennünket a vonaton és Szentgyörgy városában ért. Nem Maros-, Erdő-, Torockó- vagy Pozsonyszentgyörgyön, hanem a Sepsin. Ui. az egyetlen székely körvasutas régióközin, az intercityn nem volt hely, a székely diákság és az ősi székekből kiszármazottak tömegesen tértek haza. Már-már fürtösödtek, mint háborúk utáni általános leszereléskor, de akkor is sokan valának. Hét és fél órát cammogtunk, álldogáltunk, vesztegeltünk, kutyagolt velünk a vonat. (Egykor, a székely körvasút megnyitásakor, 1908 körül ugyanezt a távot nyolc óra alatt tette meg a szupergyors gőzös. Ennyit a technika szédületes fejlődéséről…)
Unokánk szempontjából a kirándulás, kiruccanás fölöttébb fényesen sikerült. Önállóságáról tanúbizonyságot téve, először ment le egyedül, felügyelet nélkül a ház előtti játszótérre. Kísérni őt megtiltatott. Azonkívül háromszor vagy négyszer is megtette azt az utat, amely tömbházi támaszpontunkat összeköté ugyanazon támaszpont egyik kiterjesztésében, az azonos járdán fekvő üzletig és vissza. Vásárolt ásványvizet, tejfölt, kenyeret teljesen magára. A boltos azt hihette, hogy a negyed egyik törzslakója.
De legalább ilyen fontos volt, hogy a vurstli tornaszerein magát kipróbálja. Nem ismeri a félelmet – úgy tűnik –, ha magasságról és mélységről van szó. Szökdösött kikötve a gumiasztalon, a pányvák szorításában olyan magasra ugrott fel, amennyire egy hat és fél éves teheti. Na azért átfordulásról, levegőben bukfencezésről még nem volt szó. Később, és lehetőleg akkor, midőn nem látom. Csúszdázott az óriás gumisisonkán többször is. Fürge volt és fáradhatatlan. „Nagyon energiás volt” – saját kifejezése szerint.
A csúcs azonban a gömbben forgás volt. Egy hatalmas buborékba mászott be, rácsukták a cellaajtót, és három percig forgatták egy sekély vízzel telített medencében összevissza. Úgy látszik, már átlépte a tilalmas korhatárt. Nem volt rizikófaktorhoz kötve rázogatása.
Erről már csak az elmeséléséből szereztem tudomást, ugyanis csupán nagyi kísérte el erre a kalandra, ezalatt e sorok írója árnyékban hűsölt, és egy galéria teraszán belga kézművessört szürcsölt. Ezt be lehetne vezetni a marosvécsi Helikon-napokon is, persze nem feledve a helyi irodalomtörténeti sajátosságra történendő utalást sem, az erdélyi szépmíves céh sörének kínálatát.
S ha már az irodalomról esett szószátyárkodmány, tétessék emlékezet a könyvutcáról is. Nagy fájdalmam volt, hogy a Csíki utca sarkán álló jó könyvesboltból gyógyszertár lett. Ezúttal azonban legább hat könyves cég, antikváriusok és új könyvesek telepedtek meg, és meglepően olcsón kínáltak jó és keresett könyveket. Nem tudom, mennyi hasznot söpörtek be, de annyi biztos, hogy órákig el tudtam volna ácsorogni mellettök, ha el nem űz a rekkenő meleg, ami fölöttébb szokatlan volt az évnek ebben az időszakában emitt.
Amint a bennszülöttek elregélték kémeinknek, a Szentgyörgy-napok rendszerint esőbe fulladtak, most azonban mindvégig kitartott a jó idő. Csupán egy futó záport észlelt hadoszlopunk az intercityn Csíksomlyó térségében. A vonaton volt áramforrás és wifi, a székely fiatalok laptopjai minden kisasztalon ki voltak placcolva, mindent beterített a világháló, fülek bedugultak, az okosító telefonok világítottak. A való élet valahogy kívül rekedt a tudaton-vonaton.
