2024. july 3., Wednesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Kiegészítés a Marosvásárhelyi Városi, majd Tartományi, a mai Maros Megyei Könyvtár 100 éves történetéhez (3. rész)

  • 2014-01-03 14:21:33

Már 55. éve örömmel tölt el, hogy annak idején dr. Bernády György városépítő polgármester könyvtárnak is helyett adott a palota építésekor, és az akkori legmodernebb szinten építtette, rendeztette be azt. 

Már 55. éve örömmel tölt el, hogy annak idején dr. Bernády György városépítő polgármester könyvtárnak is helyett adott a palota építésekor, és az akkori legmodernebb szinten építtette, rendeztette be azt. A könyvtár szervezésével is törődve dr. Molnár Gábor személyében kiválasztotta a legmegfelelőbb, nagy műveltségű, könyvet szerető és ismerő embert a megszervezésére, beindítására. Mivel az évfordulós ünnepségen e két jeles férfiúnak csak a neve hangzott el, az utánuk következő könyvtárigazgatóknak és beosztottaknak azonban még a neve sem, ezzel a sorozattal szeretném pótolni a hiányt a készülő Maros megyei életrajzi lexikon (MMÉL) adatai alapján.

Az igazgatók

Vigh Károly (1912–1990)

Tanár, könyvtáros, nyelvész, szerkesztő, műfordító, aki a negyvenes években állt a könyvtár élén. A középiskolát Marosvásárhelyen végezte, majd a kolozsvári Ferdinánd Egyetem magyar–francia nyelv, irodalom és latin nyelv szakán szerzett középiskolai tanári oklevelet. Tanított szülővárosában, Marosvásárhelyen, Kézdivásárhelyen, Brassóban, Zilahon és a kolozsvári unitárius gimnáziumban. 1937 őszétől munkanélküli, majd a katonai és a polgári közigazgatás alatt könyvtáros volt (1940. nov. – 1941. febr.). A Marosvásárhelyi Városi Könyvtárnál ideiglenesen alkalmazták, s 1942–49 között könyvtáros és igazgató lett. A II. világháború után, 1944 októberében tizenheten megalakították a Magyar Demokrata Szövetséget (a MNSZ későbbi tagozatát), és ennek egyik titkárává választották. Ebben az időben tanított is (1945–46). Megkezdte a szakszervezeti könyvtár anyagának összegyűjtését, feldolgozását, a Szabad Szó napilap technikai szerkesztője volt (1945), a polgármester megbízta a város kulturális és népjóléti ügyeinek vezetésével (1947–48). Az utcanév-felülvizsgáló bizottság tagjaként (1945. nov.) 176 utcanév megtartását, a többiek módosítását javasolta. Kétnyelvű, főként a művelődési élethez kötődő, magyar és román személyiségneveket tartalmazó javaslatait elfogadták és jóváhagyták. A Romániai Magyar Szó napilap meghívására a lap szerkesztője volt Bukarestben (1949). Szerkesztőségi munkáján kívül fordított, stilizált és szerkesztői munkát végzett az Agerpresnek, a Szakszervezeti Életnek, az Állami Könyvkiadónak, az Ifjúsági Könyvkiadónak, a Szakszervezeti Könyvkiadónak, a Művelődési Minisztériumnak és a Külügyminisztériumnak. Évekig alkalmi munkákból élt Marosvásárhelyen, 1957–58-ban 20 hónapig állástalanul. A Román Akadémia marosvásárhelyi kutatócsoportjának tagja volt. Nyugdíjazásáig a kolozsvári egyetemi könyvtárban kapott állást. Ezt követően főként az Erdélyi magyar szótörténeti tár szerkesztésével foglalkozott, fordított és a marosvásárhelyi levéltárból ekkor gyűjtötte össze az Asszonyok és férfiak tüköre és a Marosvásárhely helynevei c. kötetek anyagát. Nyelvészeti és helytörténeti kutatásai Marosvásárhely múltjának feltárására irányultak, de nem jelenhettek meg csak a halála után. 1988-ban Stockholmba, a lányához költözött.

Fő művei: Asszonyok és férfiak tüköre (Bp.,1980; Csíkszereda, 1999); Marosvásárhelyi helynevek és földrajzi közszavak (Csíkszereda, 1996), amelyhez az adatgyűjtést Pál-Antal Sándor fejezte be, és ő egészítette ki az adattárat. Fő művein kívül több könyvet fordított és szerkesztett.

Bartók Ibolya (?–1957)

Osztályvezető volt a csíkszeredai rajoni könyvtárban (1949), a sztálinvárosi (Brassó) megyei könyvtárban és végül a marosvásárhelyi megyei könyvtárban, amelynek igazgatója lett öngyilkosságáig (1956-57). Jelentős szakmai kezdeményezései és megvalósításai voltak. A Marosvásárhelyen működő könyvtárosi középiskola tanáraként vett részt a könyvtárosképzésben.

Halász Borbála (1908–1987)

Tanár, újságíró, könyvtáros volt. A középiskolát Marosvásárhelyen, a kerék-pár-, varró- és írógép-szakiskolát Budapesten, az egyetemet Kolozsváron, a BTE filozófia-történelem szakán végezte 1953-ban. A 20-as évektől részt vett a munkásmozgalomban. Eljárást indítottak ellene a Szovjetunió javára végzett kémkedés vádjával, majd 1930-ban felmentették. Varró- és írógépjavító műhelyben volt műszerész, és dolgozott mint könyvtáros a Révész Ernő-féle könyvesboltban és kölcsönkönyvtárban (1928–31). 1944. máj. 29-én deportálták több családtagjával együtt. Visszatérése után (1945. máj.) az Antifasiszta Nőszövetség helyi háromtagú bürójának egyik tagja volt, majd a Romániai Demokratikus Nőszövetség helyi funkcionáriusa 1948-ig, a marosvásárhelyi könyvterjesztő vállalat megbízott igazgatója (1948–52), könyvtáros a MOGYI központi és az orvostörténeti tanszékének fiókkönyvtárában, ahol a titkárnői teendőket is ellátta, majd kutatóként működött a tanszéken (1952–54). 1954–56 között a Vörös Zászló szerkesztőségében dolgozott, 1956–57-ben a marosvásárhelyi könyvtárosképző iskolát vezette, majd a Tartományi Könyvtár igazgatója volt kényszerű nyugdíjazásáig (1957–1965. márc.). Marosi Ildikónak mondta el: „itt is, ott is valahogy mindig egy kicsit osztályidegen maradtam…” Közölt az Orvosi Szemle, Igazság, Szabad Szó, Előre, Művelődés, Igaz Szó, Korunk, Vörös Zászló, Dolgozó Nő, Călăuza bibliotecarului, Könyvtárosok Tájékoztatója, Könyvtári Szemle és az Utunk című folyóiratokban. Fő műve A marosvásárhelyi kórház történetéből (Orvosi Szemle, 1957), s társszerzője az Adatok a marosvásárhelyi kórház történetéhez – A hazai orvostudomány történetéből (Buk., 1957; szerk.: Kovács György) írásoknak.

Stănoiu Ştefan (1930–1993)

Tanár, egy éven át vezette a megyei könyvtárat.

Calafaton (1937–49), Bukarestben tanult, majd az I. C. Parhon Egyetem filológia karán szerzett oklevelet (1954). 1954–57 között a fővárosban tanított. 1957-ben Mezőbándra helyezték. 1958-ban néhány hónapig a Marosvásárhelyi Területi Rádióstúdió szerkesztője volt, 1957-ben visszatért az oktatói pályára. Marosvásárhelyen az Egyesülés líceumban (1958–61), a 4-es Számú Líceumban (1961–62), majd a Gazdasági Líceumban tanított (1968–90), s közben minden tanügyi fokozatot megszerzett. 1965–66 márciusa között a Maros Megyei Könyvtár igazgatója volt. Újságcikkeket írt, s 1991-ben önálló verseskötettel is jelentkezett (De pe celălalt mal).

Frăţilă Solomon (1911–1984)

Tanár, könyvtárigazgató volt. Balázsfalván végezte a tanítóképzőt, majd Kolozsváron szerzett román-történelem tanári oklevelet. Tanított Szászrégenben, Marosvásárhelyen tanfelügyelő, román- és történelemtanár, majd az Al. Papiu Ilarian líceum igazgatója volt az 1960–61-es tanévben. Az ő vezetése idején egységesítették a Bolyai Farkas és a Papiu Ilarian líceumot, vagyis kicserélték a Bolyai középiskola magyar tannyelű osztályainak és tanárainak egy részét a Papiu román tannyelvű osztályaival, illetve tanáraival. 1961–66 között tanfelügyelő, majd a Maros megyei művelődési osztály felügyelője, s 1966-tól 1974-es nyugdíjazásáig a Tartományi Könyvtár igazgatója volt.

Pojan Romeo Ştefan (1921–1994)

Jogász, párttitkár, igazgató volt. A jogi kar és a marxista-leninista esti egyetem végzettjeként 1948–50-ben a marosvásárhelyi Gazdasági Líceumban, 1954-ben a Kereskedelmi Líceumban tanított. Később a Marosvásárhelyi Rádióstúdió főszerkesztő-helyettese volt. 1968–74 között a megyei pártbizottság bürójának tagja, 1974–1979 között a Tartományi Könyvtár igazgatója, ezt követően 1979–84 között a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója volt. 1971-ben kiadta Gernyeszeg község monográfiáját.  

(Folytatjuk)

Fülöp Mária

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató