2020. július 4., szombat

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Kertemben  immár hadrendbe álltak a hóvirágok. Úgy menetelnek a tavasz felé, mintha nem február, hanem legalábbis március kezdete volna. Olyan patyolatfehérek, mintha éteri tisztaságból tündérlányok hullatták volna alá. Tökéletes szépségük láttán nehéz elhinni, hogy a sáros, lucskos Földanya gyermekei ők, miközben kis hagymájuk laboratóriumából a megújulás első üzenetét hozzák. A megtisztulás, a „februm” lehetőségét hirdetik a Marsnak életet adó Engesztelő Juno, a szülés és a házasság istennőjének, az istenek királynőjének megingathatatlan hírnökeiként. Bár fagyot, havazást földre borulva túléltek már, az első napsugarakra, amelyek e fekete füsttel szennyezett város egén áttörtek, úgy álltak fel, olyan makulátlanul fehéren és elegánsan, mintha egy égi divatszalonból érkeztek volna. Lehetséges, hogy a megbolydult idő tévedésének lesznek az áldozatai, ha újabb fagyok járják át gyengének látszó testüket, s biztonságos hódunyha sem simogatja, takarja be őket?  Ahogy elnézem fehér zászlócskás büszke menetüket, szinte érzem az erőt, amellyel minden megpróbáltatás ellenére elhozzák a tavaszt. Tanulni kellene tőlük a gyengeségnek álcázott elegánsan szép kitartást és a fenyegető, fagyos környezet ellenére is megőrzött merészséget.