Előre látható módon a pótérettségi is alig változtatott a nyári szesszióban kialakult helyzeten, amely szerint az idén érettségiző 200.000 romániai középiskolát végzett fiatalnak alig több mint a fele ért el átmenő jegyet.
Előre látható módon a pótérettségi is alig változtatott a nyári szesszióban kialakult helyzeten, amely szerint az idén érettségiző 200.000 romániai középiskolát végzett fiatalnak alig több mint a fele ért el átmenő jegyet.
Hogy ki bukott nagyobbat: az ország, a romániai oktatásügyi rendszer vagy annak szereplői, a diákok és pedagógusok, netán az érettségire bekeményítő szakminiszter? Nehéz és körülményes eldönteni, mivel valamilyen formában mindenki érintettnek tekinthető.
Mert lehet ugyan üdvözölni a közoktatási miniszter bűnügyekben alkalmazott szigorra emlékeztető rendelkezéseit, amivel az elmúlt években elharapózott korrupció és a „szándékos” engedékenység láncolatát sikerült megszakítani, a szakértők szerint azonban ez az intézkedés az érettségizőknek közel az egyharmadánál okozott gondot.
A tanárok tekintélyvesztése nyilvánvaló, bár az ő teljesítményük sem általánosítható, hisz vannak, akiknek a diákjai kiváló eredményt értek el, a másokéi közül pedig egy sem, vagy alig néhány ment át a vizsgán.
Az a közel százezer diák, aki középiskolai tanulmányai végére az érettségi oklevél hiányában csak segédmunkát vállalhat, a történtek legnagyobb vesztese. Részben hibáztathatók, mivel egyeseknek nem sok hajszála hullt ki a tudományokért, s a középiskolai évek során abban bíztak, hogy a közösségi vagy egyéni mentőmechanizmusok működni fognak. Másrészt, őszintén ki kell mondanunk, hogy becsapták őket. Amiért elsősorban a rendszer a hibás, amely a legmagasabb szintű érettségihez elegendő tudást kér olyan diákoktól, akikről már az általános iskolában kiderül, hogy képtelenek erre. A jól bevált kétéves szakmunkásképzés megszüntetésével szakközépiskolai osztályokba kényszerítették őket, ahol sem a szakmát, sem az elméletet (a bukottak 90 százaléka a szakközépiskolákból származik) nem tudták megtanulni. A sikertelenség pedig még nyilvánvalóbb lenne, ha az úgynevezett „EU-konform” szaktudást is mérték volna, aminek igazolásához az elméleti és gyakorlati számonkérés helyett egy megvásárolható dolgozat is elegendő volt.
Ha az érettségit továbbra sem kategorizálják, és nem igazítják a diákok képességeihez a mérhető és elvárható tudást, ha nem változik a középiskolai szakoktatás szerkezete, akkor a romániai diákság fele továbbra is éretlenül fog lehullni a tudás fájáról, vagy fel sem jut oda.
Ha a tanügyi tárca vezetője ezek után elégedetten dőlne hátra miniszteri bársonyszékében, hisz a szigorítások nyomán több ezer tandíjmentes egyetemi hallgató tanulmányainak a finanszírozásától kímélte meg a lyukas erszényű államot, s hárította hat hónapra a szociális ellátásra, majd a családra a bukott diákok eltartását, nos, ne tegye, mert a felelősség őt is terheli. A futókat ugyanis nem az utolsó száz méteren kell megnevelni, hanem még mielőtt szeges cipővel a versenypályára léptek volna. Ami a jelek szerint az idén elmaradt, így hát az lenne tisztességes, ha a botrányos érettségi eredmények nyomán a miniszter úr másnak adná át az újjáépítés feladatát.
