Az örmény kultúra napjai

Kétnapos rendezvény Marosvásárhelyen

Az örmény kultúra megismertetése és népszerűsítése volt a célja a Marosvásárhelyi Örmény–magyar Kulturális Egyesület múlt hét végi, immár hagyományosnak számító kétnapos rendezvényének, amelyen a történelem, a szokások, az irodalom és képzőművészet mellett idén az örmény zenével ismerkedhettek meg az érdeklődők.

A Kultúrpalota kistermében tartott, bensőséges hangulatú eseményen a székelyudvarhelyi zenekutató, Bodurián Ágota mutatta be a nagy örmény zeneszerző és adatgyűjtő, a 150 éve született Komitasz életútját. Mint mondta, Komitasz életműve azért fontos, mert „megmentette az örmény zenét az enyészettől”. Több mint négyezer dallamot jegyzett fel, rendszerezett, dolgozott át. Rámutatott: Komitaszt az örmény genocídium mártírjaként tartják számon, munkássága irányt mutatott az utána következő zeneszerzőknek. 

Ezt követően Ávéd Éva, a művészeti líceum aligazgatója és Kálmán Attila történész Liszt Ferenc és Karátsonyi Guidó barátságáról, kötődéséről az örményekhez, és Liszt erdélyi, valamint a Kárpátokon túli hangversenykörútjáról tartott zenei betétekkel színezett előadást. 

A szombati rendezvény utolsó momentumaként Bányai Réka levéltáros bemutatta A gyergyói örmények című kétnyelvű kiadványt. Elmondta, hogy Gyergyószentmiklóson él a legnagyobb örmény közösség Erdélyben, templomuk pedig „Gyergyó kis ékszere”.

A 80 oldalas kiadvány, amely egy sorozat része, album és ismeretterjesztő munka ötvözete, változatos képanyag díszíti. A kétnyelvű – román–magyar – kiadvány végén angol és örmény nyelvű összefoglaló is olvasható. 

Komitasz – Egy élet képekben

Vasárnap, 24-én 12 órakor Komitasz vardapet életét bemutató kiállítás nyílt a Bolyai téri unitárius egyházközség Dersi János termében. A kiállítást Csíky Csaba egyetemi tanár nyitotta meg, kaukázusi dudukon közreműködött Ősz Domokos. A kiállítás egy hétig látogatható.

A vándorkiállítást Örményország romániai nagykövetsége bocsátotta az erdélyi közösségek rendelkezésére. 21 képen mutatja be Komitasz életét: portrék, arcképek, tájak, emberek, ahol élt és megfordult. A Kultúrpalota kistermében Puskás Attila, az Erdélyi Örmény Magyarok Szövetségének elnöke köszöntötte a megjelenteket, közöttük Pál-Antal Sándor akadémikust – akinek köszönhetően sokat megtudhattunk az örmény magyarokról –, valamint a gyergyószentmiklósi, szovátai, székelyudvarhelyi vendégeket.

A rendezvényen jelen volt Soós Zoltán, a marosvásárhelyi magyarok polgármesterjelöltje, aki házigazdaként szólt a résztvevőkhöz, hangsúlyozva, hogy az örmény kultúra az egyik legrégebbi, az örményeké volt az első keresztény királyság.

Ki volt Komitasz? 

Komitasz (más néven Soghomon Soghomonyan) 1869-ben Kütahyában, az Oszmán Birodalomban született. 1881-ben Örményország központjába, Ecsmiadzinba költözött, hogy a Gevorgian szemináriumban tanuljon. 1890-ben diakónussá, 1894-ben pedig a cölibátust megtartó pappá szentelték, amikor is a Komitasz nevet választotta I. Komitasz Aghtsetsi, a hetedik századbeli örmény katholikosz tiszteletére. 1895-ben teológiai tudományos fokozatot szerzett, vartabed lett. 1896-ban Berlinben folytatta tanulmányait, 1899-ben Komitasz a Friedrich Wilhelm Egyetem (ma Humboldt Egyetem) filozófia tanszékén, valamint Richard Schmidt magánkonzervatóriumában tanult. Ugyanabban az évben a Nemzetközi Zenei Társaság alapító tagja lett. Visszatérve Ecsmiadzinba, Komitasz zenével kezdett foglalkozni, gyűjtötte, tanulmányozta és átírta az örmény nép- és egyházi dalokat. Zenével illusztrált előadások keretében mutatta be az örmény zenével kapcsolatos kutatásait különböző európai és keleti városokban: Párizs, Genf, Berlin, Zürich, Velence, Alexandria, Kairó stb. Korának kimagasló személyiségei is nagyra értékelték, közöttük Romain Rolland, Claude Debussy, Peter Wagner.

1910-ben Konstantinápolyba költözik, ahol 300 tagú kórust alapít, amelynek középkori örmény énekesek után a Gusan nevet adta. 1915-ben az Oszmán Birodalom által elkövetett népirtás tragikusan szakította félbe kreatív életét. Az örmény értelmiségiekkel együtt letartóztatták, deportálták. Meg- menekült, de családját és minden hozzátartozóját elveszítette, nem bírta feldolgozni a veszteségét, beleőrült a fájdalomba. Életének utolsó éveit párizsi és konstantinápolyi kórházakban töltötte. 1935-ben hunyt el Párizsban. Földi maradványait Jerevánba szállították, és az örménység kiemelkedő személyiségeinek panteonjában temették el, amely ma a Komitasz nevet viseli.

Komitasz az örmény nemzeti műzene megalapítója. A zenetörténetben egyedülálló stílusa a nyugat-európai klasszikusok és az örmény zeneszerzők munkáin, valamint az örmény népzene sajátosságainak összehangolásán alapul. Komitasz a világ első néprajztudósa is. Rendszeresen látogatta az örmény falvakat, több ezer hagyományos dalt és dallamot gyűjtött össze.

Számos, az ősi örmény népzene kutatásait bemutató cikket írt örmény, német és francia nyelven.

A rendezvényt követően Puskás Attila a Népújságnak elmondta, hogy a Marosvásárhelyi Örmény–magyar Egyesület minden ősszel megszervezi az örmény kultúra napjait, amely egy hosszabb, tartalmilag összetettebb eseménysorozat. „Minden évben megkeressük az adott év tematikáját, hogy mi az, amiről abban az évben nemcsak a marosvásárhelyi örmény származású magyarok, hanem az erdélyi, illetve a világ örménysége is megemlékezne. Így jutottunk el ebben az évben a zene témához, annak kapcsán, hogy 150 évvel ezelőtt született Komitasz vartabed, az örmény zene kimagasló egyénisége. Komitasz életéről értekezett, az ő jelentőségét emelte ki Bodurián Ágota.

A másik érdekes esemény Liszt Ferenc és Karátsonyi Guidó kapcsolata. Nem feltétlenül az örmény zenéhez kapcsolódik a téma, de indirekt módon igen, ugyanis nagyon kevesen tudják, hogy Karátsonyi Guidó, a kevés erdélyi örmény arisztokraták egyike támogatta Liszt erdélyi és ó-romániai útját is. 

A rendezvény fontos része volt, bár nem kimondottan a vásárhelyi örményekhez köthető, hanem inkább Gyergyószentmiklóshoz, hogy ebben az évben sikerült két nyelven kiadni A gyergyói örmények című kiadványt. Az EMÖSZ tulajdonképpeni célja, hogy közérthető kinccsé tegye a különböző örmények lakta települések történelmét, örmény vonatkozásait. Azért kétnyelvű, mert vannak románok is, akik érdeklődnek a téma iránt, és nincs anyag, csupán magyar nyelvű. Rájöttünk, hogy jobb, ha a történelmünket mi fogalmazzuk meg az ő nyelvükön, mint hogy ők fogalmazzák meg azt, amit ebből értenek vagy érteni akarnak. Arra törekszünk, hogy ezentúl a kiadványainkat két nyelven jelentessük meg. Ebben partnerre találtunk a román Etnikumközi Hivatalban, amely felkarolta az ötletet, és finanszírozta a  kétnyelvű kiadványt.” 

Az eseményt az RMDSZ és a Communitas Alapítvány, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., illetve az unitárius egyház támogatta.