A képzelet valóságából

Első 21 novella – ez a címe Kelemen Zoltán első kötetének, amelynek ízléses, kemény kötésű borítólapjára pillantva nem gondolna az olvasó arra a varázslatokkal teli világra, amely a könyv lapjai között rejtezik.

Fotó: Nagy Tibor

Első 21 novella – ez a címe Kelemen Zoltán első kötetének, amelynek ízléses, kemény kötésű borítólapjára pillantva nem gondolna az olvasó arra a varázslatokkal teli világra, amely a könyv lapjai között rejtezik. A fiatal, 1986-ban született kolozsvári író végzettsége szerint történész és könyvtáros, művészfotókat is készít, valamint – természetesen – ír. A Kriterion könyvkiadó standjánál megvásárolható kötetét csütörtök délután, a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár keretében ismerhette meg a közönség, a könyvet Kaáli Nagy Botond mutatta be.

– Elsőkötetes szerző első kötetéről nyilatkozni, azt értékelni sok esetben hálátlan dolog – mondta a méltató. – Az első kiadványok sok esetben kissé esetlennek tűnnek, és azok is. Az író stílusa még formálódóban van, keresi a saját hangját, amit vagy megtalál, vagy nem, hol bátortalan, hol túlságosan bátor, nincsen kiegyensúlyozottság, avagy nincsen egyediség, eredetiség.

Kelemen Zoltán könyvével szerencsém volt. Az imént elhangzottak erre a kötetre csak igen kis mértékben érvényesek. Egy – fiatal kora ellenére – mondhatni kiforrott, saját hangjára rátalált, kellő, de nem eltúlzott önbizalommal rendelkező szerző alakja tűnik fel a kötet olvasásakor. Olyan szerzőé, aki egy Erdélyben kevésbé elterjedt műfaj híve, és magabiztosan kalauzol el e műfaj által behatárolt, de ezen határok közül ki is lépő világba. A science fiction és a fantasy világáról van szó, amelyet gyakran és olykor meggondolatlanul automatikusan a ponyva kategóriába helyezünk, holott ez nincsen így! Lehet szépirodalmi szinten is alkotni az említett műfajok mentén, és mint említettem, Kelemen Zoltán novellái sokkal többek, mint egyszerű fantazmagóriák.

Recenziójában Nemere István azt írja a kötetről: „A novellákat olvasva próbálom elkapni a pillanatot, ahol a realitás átcsúszik a képzelet világába. Ami itt szürke és érthető, nála színesen kavarog, és nehezen feldolgozható. Történeteivel általában Európában vagyunk, a középkorban, a napóleoni időkben és később. Felbukkannak sosemvolt vagy éppen a történelemből ismert személyek. Mégis mese itt minden, még az is, ami először a legszigorúbb valóságnak látszik. A Kelemen-novellákban van valami plusz, ami egyszerre idegen, ugyanakkor ismerősen köszön ránk. A történeteket akár mi is kitalálhattuk volna – de nem így történt. Ezt csak ez a különös technikai bravúrral rendelkező fiatalember tudja így megírni: az ártalmatlannak induló történet egyszer csak égbe vezető, vagy éppen pokoli mélységekbe süllyedő pályákra áll, alig győzzük követni.”

A 134 oldalas kötetet szinte együltömben elolvastam. A novellák különböző korokba, társadalmakba, bolygókra, párhuzamos világokba repítenek minket, cselekményük lenyűgöző, olyan fordulatokban gazdag, amelyekre egyáltalán nem vártunk. Van közöttük átfedés, az eltérő tartalom ellenére a kötetet akár novellafüzérnek is nevezhetnénk. Mindegyik novellára jellemző, hogy a szerző hétköznapi élethelyzetből indít, majd hirtelen áttér a természetfelettibe. Olyan természetességgel, mintha főzne egy kávét. És ez nem tűnik természetellenesnek. Mert Kelemen Zoltán világában nem az.

Magától értetődően ír teljesen valószerűtlen dolgokról. Például: „összeállt egy istennővel.” Keveri a teret és az időt, de legfőképpen a dimenziósíkokat: életet és halált, földi létet és túlvilágot. Jelzi ugyan, hogy mikor történt az átlépés, de ez az olvasó számára – leszámítva a konkrét, olvasott információt – mégis észrevehetetlen, a novellák fura, varázslatokkal teli világában annyira természetes.

Nyelvezete olykor kissé naivnak tűnhet, gyakran találkozunk szóismétléssel, néhol nem elég gördülékeny, mégis olvastatja magát, viszi előre az olvasót, annyira érdekes a történet. Jellemábrázolásai is a cselekményből születnek, de titkolózó szerző, vajmi keveset árul el a karaktereiről. Számos emberi kapcsolat lelhető fel a kötetben, amely kapcsolatok a legváratlanabb pillanatokban válnak a metafizikai tapasztalás részévé és Deus ex Machina beszólnak és beleszólnak az angyalok, démonok, szellemi lények a folyamatba, amely ennek hatására a várttól eltérően ér véget, változik meg avagy folytatódik tovább.

A szerző nem magyaráz. Sok szereplője bír természetfeletti képességekkel, de nem derül ki, hogy mi okból. Ez azonban nem baj, mert olyan természetességgel folyik a történet, olyan misztikus időkben és tájakon, hogy mindazt, amit olvasunk, azonnal, kétségen kívül elhisszük. Ott, abban a szövegkörnyezetben mindez annyira hiteles. Pazar ötlet például a tó közepén fekvő kastély föld alatti börtönéből megszökött teológus árnyékának az esete, amelyik elaludt és nem tudott gazdájával tartani, ezért gazdatestet keres.

Mindezekből kiderül, hogy nem szokványos novellákról van szó. A hétköznapi élethelyzetekből születik a természetfeletti, miközben a szerző végigtrappol a világtörténelmen és világegyetemen egyaránt, el egészen a Delmir bolygóig, amelyen egy összeesküvés részévé válik Bonaparte Napóleon tábornoka. De olvashatunk több szálon futó ógörög detektívtörténetet, amely – mint kiderül – végig nem a gyilkosról szól, vagy középkori road movie-t arról, hogy hogyan próbálják a keresztesek megvédeni a szíriai Krak de Chevaliers várát egy sárkány odaadó közreműködésével. A történet azonban csak keret. A szerző válaszokat próbál találni azokra a kérdésekre, amelyek oly sokunkat foglalkoztatnak. Alapvető értékeket állít mérlegre, miközben értékítéleti, pszichológiai, vallási, hitéleti és metafizikai problémákat boncolgat. De választ nem ad. Azt az olvasóra bízza.

A Kelemen Zoltánnal folytatott beszélgetés során a szerző elárulta: írásigénye, késztetése történészi végzettségéből, fotós tevékenységéből egyaránt táplálkozik.

– A történelem izgalmas, kalandos, élvezeteket nyújtó tudományág, olvasztótégelye a tudományoknak és művészeteknek. Bizonyos válaszokat is ad a rejtélyekre, különböző nézetekre. Foglalkoztat a múlt és a jövő, hiszek a természetfelettiben. A novellákat a tavaly, négy hónap leforgása alatt írtam, e kötetet egy regény előzte meg, amely még kiadásra vár. Erdélyben kevesen írnak fantasyt és science fictiont, a regény munkapad és eszköz volt a saját hangom megtalálása céljából. Úgy vélem, hogy e világban több minden létezik a látható dolgokon kívül, amit van, aki érzékel és van, aki nem. Én hívő keresztény vagyok, és nagyon érdekelnek ezek a folyamatok – hallottuk a szerzőtől, aki elmondta, több novellát is az általa, régebben készített művészfotók, kevésbé ismert történelmi fordulópontok avagy különböző személyek, barátságok ihlettek.

A könyvbemutató záróakkordjaként Kelemen Zoltán olvasott fel novelláiból.

Miklóssy