Statisztikai értelemben igaz, az adófizetők szintjén azonban észrevehetetlen a román gazdasági helyzet ama javulása, amiről a nemzetközi hitelezők küldöttségének vezetője beszélt a hétvégén.
Statisztikai értelemben igaz, az adófizetők szintjén azonban észrevehetetlen a román gazdasági helyzet ama javulása, amiről a nemzetközi hitelezők küldöttségének vezetője beszélt a hétvégén. A látszólag jó bizonyítvány hallatán a politikai szférában persze már a féltéglák is előkerültek, de a döngetéshez még korán van, és nem csak azért, mert a választások csak jövőre esedékesek.
A szakértő valójában azt hangsúlyozta ki, hogy a román államháztartás már nem annyira ráfizetéses, mint korábban volt, ami magában véve tényleg előrelépés. Bár csak amolyan álomgyári műmosolyra érdemes fejlemény. Mert ha az állami vállalatok veszteségeit is beszámolnák abba a sokat emlegetett deficitbe, akkor az idei hiánycélt sem tudnák a román hatóságok betartani újabb megszorítások nélkül. És a statisztikai varázsmutatványokon túl, amíg az állam gépezetét egy ország képtelen a költségvetési bevételeiből eltartani, csak a politikusok beszélhetnek fejlődésről, pláne azok, akik a krízis hajnalán is bőkezű ígéretekkel korteskedtek.
A mezei adófizető azonban ezt a sikert még nem érzi a hétköznapjaiban. Ha például állami alkalmazott, akkor azt látja, hogy tavaly a bérének egynegyedét levágták, és bár azt mondták, hogy a megszorítás csak az év végéig érvényes, a zsebéből kivett bérhányadot azóta sem kapta vissza teljes mértékben. Ha netán a jövő évi választásokig ez megtörténik, akkor azt két lépcsőben végrehajtott fizetésemelésként fogják számára a kampányban tálalni. Balkániában a statisztikák így öltenek testet a realitásban.
Hasonló a helyzet a gazdasági növekedéssel is. Mert igaz ugyan, hogy a román bruttó nemzeti össztermék értéke évnegyedenként parányi mértékben, de növekszik, azonban ilyen iramban még jó pár évbe telhet, amíg a recessziós időszak, azaz a válság előtti szintjét ismét eléri. Valódi növekedésről tulajdonképpen onnantól lehetne szó – statisztikai szempontból, mert a gazdasági bővülés hatása az életszínvonalra már a különböző társadalmi rétegeknél eltérő mértékben jelentkezik.
Kincstári optimizmusból nincs hiány a relatív jó gazdasági helyzetelemzés hallatán a kormányoldalon. Szavazatvadász évad előtt ez logikus, csak amíg újabb krízisek viharfelhői fenyegetnek világszinten, józan ésszel korai még derűt látni. Azt is mellétéve, hogy az adott időben tett hozzáértő gazdasági lépések mellett kevésbé rossz helyzetben is élhetnénk, felelős vezetőknek inkább magyarázniuk kellene a gyenge bizonyítványt. De ellenlábasaik sem elég felkészültek a vizsgáztatáshoz, így ez a kihívás is legfeljebb a választókra marad.
