Karácsonyra készülődünk

Minden évben eldöntöm, az ünnep előtt a várakozásnak, a varázsnak adom át magam, s tiszta szívből, igaz hittel, úgy mint régen, megbékülök a világgal. Ehhez az elhatározáshoz tartom magam idén.

Fotó: Mezey Sarolta

Minden évben eldöntöm, az ünnep előtt a várakozásnak, a varázsnak adom át magam, s tiszta szívből, igaz hittel, úgy mint régen, megbékülök a világgal. Ehhez az elhatározáshoz tartom magam idén. Leegyszerűsítem a sütés-főzést, mert az ünnep nem arról szól, hogy degeszre esszük magunkat, s utána emésztőgombokért kapkodunk. Arra gondoltam, hogy kissé újítok a menün, halat fogok sütni. Persze, nagyon nehezemre esik, mert imádjuk a hagyományos falatokat, a töltött káposztát, a kocsonyát, a véres-májast, a kolbászt, a tepertyűt, a disznófősajtot, s az ehhez hasonlókat. A mézeseim, diós-mákos rúdjaim mellé egy újdonsült finomságot készítek el, amit másoknak is ajánlok. De itt le is állok, hiszen az egyszerűsítést tűztem ki célul. Vajon sikerül-e?

Lazacfilé tormamártással

Tehát az újítás jegyében lazacfilét készítünk. Nálunk nem szokás karácsonykor halat enni, de Magyarországon hagyomány, ahogyan Európa több országában is, hiszen a hal a kereszténység egyik szimbóluma. Szóval, a lazacfilét besózzuk, beborsozzuk, és hűtőben állni hagyjuk. Közben elkészítjük a vajas krumplipürét és a tormamártást. Ehhez egy jókora tormára van szükségünk, amit apróra reszelünk, egy keveset állni hagyjuk, esetleg gőz fölé tartjuk, hogy veszítsen az erejéből. Egy kanálnyi lisztet egy-két kanálnyi felforrósított vajba teszünk, vigyázva, hogy a liszt ne piruljon meg, majd beletesszük a reszelt tormát. Kis hideg vízzel, majd tejszínnel felöntjük. Ha nincs tejszín, jó a tej is. Annyit töltsünk rá, hogy a szokásos állagú mártást kapjuk. Sózzuk, enyhén savanyítjuk, és pici cukorral megszórjuk. Amikor a torma megfőtt és az íze jól átjárta a mártást, kész is. Én átszűrtem, hogy a mártásom sima legyen, de ez elmaradhat.

A lazacot olajban hirtelen megsütjük, lehetőleg olyan (kerámia-) serpenyőben, amiben nem ragad oda, s a szeletek épek maradnak. Krumplipürével tálaljuk, murokcsíkokkal, salátával díszítjük.

Sertésbélszín kelbimbóval

Egy darab sertésbélszínt sütés előtt egy nappal bepácolunk. Besózzuk, beborsozzuk, befokhagymázzuk. Másnap olajat, fehér bort töltünk rá, egyben megpároljuk, és minden oldalát megsütjük.

Melléje kelbimbót párolunk. Nálunk nem nagyon használt, de nagyon érdekes ízű téli zöldség. Érdemes kipróbálni, könnyű elkészíteni. A kelbimbót kevés olívaolajjal és vízzel, kakukkfűvel, petrezselyemzölddel és sóval fűszerezve megpároljuk, majd a végén pár csepp citromlével savanyítjuk.

Tálalás előtt a bélszínt kiemeljük a sütőből, mert a szeleteléssel összekarcolnánk azt. A hús fokhagymás levét felöntjük egy deciliter vörösborral, hozzáadunk egy kiskanálnyi őrölt vörös borst és egy diónyi vajat. A szószt addig főzzük, míg elpárolog az alkohol, majd a bélszínszeletekre öntjük.

Sósrudak

Bár sokféle ropi kapható a boltokban, mégis a házi a legjobb. Ezt időben meg lehet sütni, dobozolni. (Ezzel megjártam, mert ünnep előtt arra ébredtem, hogy titokban elcsemegézték.) A legegyszerűbbet süssük, jó sok lesz belőle. Hozzávalók: egy kg liszt, 2 margarin, 3 tojás sárgája, 2 dl liter tejföl, só, 3 dkg élesztő, amit kevés tejben fel kell futtatni. Kenéshez egy szép sárgájú tojás, a rudak tetejére köménymag, 15-20 dkg reszelt sajt szükséges (ez akár el is maradhat).

A tésztát meggyúrjuk, két részre osztjuk, kelni hagyjuk, majd kiserítjük és derelyevágóval vagy éles késsel rudakra vágjuk. Megkenjük tojással, köménymaggal és sajttal szórjuk meg. Aranysárgára sütjük. Pálinka és bor mellé kitűnő.

Diós, mazsolás, vörös áfonyás szelet

A tésztához valók: 30 dkg liszt, 1 tasak sütőpor, 1 csipetnyi só, 10 dkg cukor, 1 tojás, 1 tasak vaníliás cukor, 20 dkg vaj vagy margarin. Ezeket jól összedolgozzuk, majd fél órát pihentetjük. Közben elkészítjük a rátétet.

Hozzávalók: 3 evőkanál méz, 5 dkg margarin, 2 dl tejszín, 15 dkg cukor, 15 dkg durvára vágott pörkölt dió, 10 dkg mazsola, 15-20 dkg vörös áfonya. Ez mostanában jött divatba, nagyon finom, savanykás ízű szárított gyümölcs (merişoare). Ezeket egy lábasba öntjük, összekeverjük, megfőzzük és hűlni hagyjuk. A tésztát közben elserítjük, és sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük. Ha nem sikerül egyenletesre nyújtani, a tenyerünkkel a tepsiben még igazítunk rajta. Amikor a rátét teljesen kihűlt, összeállt, akkor ráhelyezzük a tésztánkra, és lassú tűznél megsütjük. Amikor teljesen kihűlt, kis négyzetekre szeleteljük. Nagyon finom ünnepi sütemény.

Alkotva, szórakozva, örömmel süssünk-főzzünk karácsonyra!