Kajlik Péter: „Génjeinkben van a foci”

A Kajlik család neve ismerősen cseng marosvásárhelyi fociberkekben, hiszen idősebb Kajlik József  futballistaként, majd edzőként, fia, Péter labdarúgóként, később testnevelő tanárként vált ismertté a megyeszékhelyen. Ifjabb Kajlik a rendszerváltás után Mezőberényben telepedett le, gyerekek futballedzője. Fia, Alpár is ott tevékenykedik. 

A mezőberényi futballélet szorosan összefügg Kajlik nevével

– Mezőberényből Marosvásárhelyre hazajönni mindig jóleső érzés. Gyakran hazautazom, mivel édesanyám és a rokonság egy része itt él. Lassan harminc éve ingázom a két település között. Békés megyébe is hazajárok, három évtizede az otthonom – kezdte a beszélgetést Kajlik Péter. 

– Most milyen alkalomból érkezett?

– A marosvásárhelyi Szász Albert Sportlíceum igazgatója, Csiki Zsolt évente megszervezi a Szász Albert-emléktornát, amelyen U13-as együttesünkkel mi is részt vettünk. A kapcsolat még a néhai Szász Albert révén jött létre, az iskola későbbi vezetősége pedig fontosnak tartotta megtartani. Jó úton haladunk, jó kezekben van a barátság ügye. Ez színvonalas gyerektorna, ezúttal is meggyőződtem, hogy Erdélyben a gyereklabdarúgás jó kezekben van, taktikailag jól felkészítettek a csapatok,  a játékosok tehetségesek.

– Többedmagával érkezett Marosvásárhelyre…

– Velünk tartott a Berényi Gyermek FC Utánpótlás Nevelő Egyesület tagja, Károly János, aki vállalkozóként csapataink támogatója. Itt volt a mezőberényi mentőállomás vezetője, Guti Ambrus is, aki az orvosi ellátást biztosította; továbbá elkísért Bokor Sándor,  aki külsőként sokat segíti az egyesületünket, és itt volt Oláh Zsolt edzőtársam is.

– Hány gyerekkel dolgoznak?

– Az U7-es korosztálytól az U19-esig mintegy 120 gyermekkel, fiatallal foglalkozunk. Sokáig az NB II-es bajnokságban szerepeltünk, jelenleg megyei szinten valamennyi korosztályban a dobogón állunk. Ügyesek, tehetségesek a gyerekek, közülük többen elkerültek híres magyar akadémiákhoz, csapatokhoz. Edzői stábunk tagjai szakmailag és emberileg is szót értenek egymással, ezt tartom a legfontosabbnak. Jó kapcsolatot ápolunk dr. Mezey Györggyel, ő az alapítványunk egyik fővédnöke.

Kajlik Péter édesapja is futballozott Marosvásárhelyen

– Kanyarodjunk vissza a pályafutásának elejére. Mikor és hol kezdett el futballozni?

– Szerintem a labdarúgást mi a génjeinkben hordozzuk, hiszen édesapám is labdarúgó, majd edző volt Marosvásárhelyen, de a fiam is foglalkozik vele, edzői feladatokat is vállal. Én a néhai Kiss Árpi bácsinál kezdtem el játszani az AS Armata törpecsapatában, majd a sportiskolánál Szász Károly edzősége alatt formálódtam. Később visszakerültem az ASA ificsapatához, ahol többek közt Gál Dezsővel, Körtési Bélával, Petroleon Sándorral, Szász II. Jánossal, Muntyán Lászlóval rúgtuk a bőrt. A hajdani 4-es általános iskolába jártam, a Bolyaiban érettségiztem.

– Édesapja sokáig játszott a város reprezentatív csapatánál, a Locomotivánál, edzőként pedig évekig irányította a megyei bajnokságban szereplő Viitorul Prodcomplexet.

– Jó futballista volt, és emberként is tisztelték Marosvásárhelyen, amire én nagyon büszke vagyok, mindig felnézhettem rá. A vásárhelyi focitornán találkoztunk Gierling Gyuri bácsival is, aki együtt játszott édesapámmal, de a Vakarcs testvérekkel, Bocsárdival, Józsi Dezsővel, Publik Antallal stb. is. Gierling fényképeket adott nekem, amelyeken édesapám mellett az egykori csapattársai is ott vannak. Ezeket a képeket ereklyeként őrzöm.

Marosvásárhelyre és Mezőberénybe is hazajár

– Mikor lett testnevelő tanár?

– 1982-ben itt végeztem el a testnevelési főiskolát, majd nyolc évet ingáztam Marosludasra, ahol tornatanárként dolgoztam. Aztán Szász Albert kérelmezte, hogy irányítsanak át a sportiskolához, de az akkori megyei tanfelügyelőség nem hagyta jóvá. Erre mérgemben úgy döntöttem, hogy áttelepülök Magyarországra. 

– Melyik ismertebb labdarúgó került ki a keze alól?

– Marosludason felfedeztem mások mellett az olimpiai válogatott Gabriel Rotarut – aki később az ASA, majd a Steaua kapusa lett – , továbbá Babii Józsefet (Marosludasi Mureșul, Marosvásárhelyi Gaz Metan) és Cosmin Botezant (Marosludasi Mureșul), akiből később testnevelő tanár lett. 

– A futball nemcsak a hobbija, hivatása is.

– Mindennél többet ér a labdarúgás iránti szeretet. Büszkén emlékszem vissza a város egykori élvonalbeli csapatára, a lelkes szurkolókra, a Ligetre, de épp olyan élénken él bennem, hogy amikor a nagycsapat kiválóságai sérülés vagy eltiltás miatt velünk játszottak az ifjúsági együttesben, ez mekkora élmény volt számunkra. Idővel kolléga lettem Czakó Jánossal, majd Kanyaró Attila és Fazakas Árpád is testnevelő tanár lett, akikkel a mai napig jó a kapcsolatom. 

– Mit jelent önnek Marosvásárhely?

– Mindent, hiszen itt születtem, itt nőttem fel, itt sportoltam, itt jártam iskolába… Nagyon hiányoznak bizonyos emberek, barátok, de azt is elmondhatom, hogy Mezőberényben is nagyon jó emberekre, kiváló szakemberekre találtam. Két otthonunk van, Marosvásárhelyre és Mezőberénybe is hazajárunk. Itt meg kellett küzdjünk, hogy magyarul beszéljünk, Mezőberényben pedig be kellett bizonyítsuk, hogy magyarok vagyunk. Úgy érzem, sikerült.

Mezőberényi tevékenysége

Kajlik Péter a Mezőberényi Gyermekfoci – Iskolai Labdarúgást Támogató Alapítvány kuratóriumi elnöke, a Berényi Gyermek FC szakmai vezetője és a 2016-ban létrehozott Mezőberényi Labdarúgó-egyesület alapító és elnökségi tagja. Aktívan részt vesz a város társadalmi életében is mint a Mezőberényi Erdélyi Kör elnöke.

Az ő közreműködésével indították el Békés megyében az első labdarúgóosztályt 1993-ban. Néhány évvel később megyei labdarúgó-diákolimpiát nyertek, az iskola történetében először, és bejutottak az országos döntőbe. 2001-ben megnyerték a teremlabdarúgó diákolimpia országos fináléját. Korábbi tanítványai élvonalbeli egyesületekben játszanak, edzősködnek. A Berényi Gyermek FC 2001-es megalakulása óta a vezetésével a helyi alakulatok folyamatosan területi, országos versenyeken vesznek részt.

Kajlik Péter nemzetközi kapcsolatokat is épít, ápol, éltet: a németországi Gronauval a testvérvárosi kapcsolat szinte húszéves, erdélyi kötelékük (Marosvásárhely, Székelyudvarhely) több mint 25 éves múltra tekint vissza.

A megyei és országos szövetség többször díjazta munkásságát: egyebek mellett a  Góliát–McDonald’s Országos Diáksport Egyesület díszoklevelével, 2003-ban életmentő cselekedetének elismeréseként a Baróti Lajos Magyar Fair Play díjjal, 2014-ben a Magyar Labdarúgó-szövetség Elismerő Díjával jutalmazták.

2016-ban a Mezőberényi Labdarúgó-egyesület megalakulásával hozzájárult ahhoz, hogy a mezőberényi fiúk/férfiak óvodáskortól a felnőttkorig egy irányítás alatt készüljenek a versenyekre.

Elismert szakemberként oktat, tanít, edzői továbbképzéseket, szakmai előadásokat tart, és munkaközösség-vezetőként is tevékenykedik, ugyanakkor tornákat, óvodás- és edzőtáborokat, közönségtalálkozókat szervez. A labdarúgás terén végzett magas színvonalú szakmai, a fiatalok számára példaértékű munkája és közösségépítő tevékenysége okán a helyi önkormányzat 2018-ban a Mezőberény Sportjáért elismerést adományozta neki.