John Donne: La Corona

II. Angyali üdvözlet

Lélek, készülj, a Megváltás közel;

Minden, mely Mindenben ott van jelen,

mely hordozza a bűnt, bár bűntelen,

halhatatlan, s mégis halnia kell,

nézd, állhatatos Szűz: önként hever

börtönben – méhedben –, s bár mélyiben

nem vétkezik s nem vétkezel te sem,

hús-vér testét a halál ragadja el.

Az idő kezdete előtt terád

gondolt már ő, ki Bátyád és Fiad,

Ő nemzett és benned fogant: Atyád

anyja, Teremtőd teremtője vagy;

sötétbe zárva fénylik ékesen

Méhed klastromában a végtelen.

III. Jézus születése

Méhed klastromában a végtelen

imádott börtönéből most kilép,

mert szándéka szerint immár elég

gyenge lett, s világunknak megjelen,

nem fogadnak be e szálláshelyen?

e jászolban készítsd fekhelyét,

s csillag nyomán bölcsek jönnek eléd,

nem ér el Heródes parancsa sem.

Lelkem, látod-e, hogy mint fekszik ott,

ki mindent betölt – s nem fogadja senki?

S a szívnek bár rajta kellett megesni,

az Ő könyörülete volt nagyobb.

Csókold meg, s kísérd Egyiptomba át,

Anyjával, kinek osztod bánatát.

Ferencz Győző fordítása. A verset 1607-ben írta az angol költő (London, 1572 – London, 1631. március 31.).