Jó tanácsokban nem volt hiány

Támogatva és ellenszélben

A MOGYTTE első évet kezdő orvos-, fogorvos-, gyógyszerész és egészségügyi asszisztens hallgatóit leendő tanáraik részvételével a történelmi egyházak képviselői látták el égi és földi útravalóval a marosvásárhelyi Vártemplomban tartott hétfő esti egyetemi évnyitó ünnepségen.

A lelkészi útmutatót Furó Félix református, Pap Noémi evangélikus lelkész, András Csaba jezsuita atya és Bálint Mihály unitárius segédlelkész fogalmazta meg. 

A rájuk nehezedő fölösleges terhektől megszabadulva, állhatatossággal, kitartással, tanulmányaikban, munkájukban felfele ívelve, hitben elöl járva, példát mutatva fussák be az előttük álló utat, lélekben ne fáradjanak el, örvendjenek annak, ahova saját erőfeszítéseik eredményeként eljutottak. Mert nem mindegy, hogy ezentúl hova tartoznak, hol töltik el a mindennapjaikat, és mi felé halad az életük. A vállalt úton el lehet fáradni, el lehet csüggedni, de ellen kell állni a kísértésnek, amiben Jézus példája segíthet. A cél az, hogy növekedjenek hitben, szeretetben, tudásban, egymás megismerésében, és tapasztalják meg az örömöt, szeretetet és a gondviselést. A fohászban a hálaadáson túl az ismeretekben, bölcsességben, emberségben, építő kapcsolatokban való gyarapodás iránti kérelem hangzott el, majd a közösen elmondott Miatyánkkal és zsoltárral zárult a jelen lévő lelkészek szolgálata. 

A továbbiakban prof. dr. Nagy Előd, a marosvásárhelyi Orvosi, Gyógyszerészeti, Technológiai és Tudományegyetem rektorhelyettese köszöntötte a jelenlévőket. Hangsúlyozta, hogy tradíciója van annak, hogy a magyar tagozat külön évnyitót szervez. Ennek célja a hagyományok tisztelete, valamint a jövőbe vetett hit és a megmaradás megvallása. Beszédében a délelőtti hivatalos nyitóünnepségen elhangzott mondatra utalt, miszerint az egyetem az a hely, ahol nem lehet mindig tudni, hogy melyik fél ad és melyik kap többet. Tanárként nagyon sokat kapnak a hallgatóktól, és természetesen igyekeznek legjobb tudásuk szerint adni is. A tanács pedig úgy szólt, hogy az elsőéves diákok is igyekezzenek a legtöbbet kihozni magukból. „Büszkén vállaljátok a magyarságotokat, és nyilvánítsátok is ki az egyetemi szférában, annak ellenére, hogy az utóbbi években az egyetemen sokszor nem az történt, amit szerettünk volna (az egyesítés, az új oktatási és vizsgarendszer), de abban szerepünk van, hogy a magyar szó nem hal el”. A közös feladat a magyar nyelvű orvos-, gyógyszerész- és más egészségügyi képzés megtartása, és annak biztosítása, hogy tíz, húsz év múlva is legyenek olyan szakemberek, akik az erdélyi magyarság egészsége érdekében cselekszenek, amihez kitartást és sikert kívánt. 

A továbbiakban dr. Szász József egyetemi docens, az Általános Orvosi Kar dékánhelyettese gratulált az elsőéveseknek a befektetett munkáért, majd kifejtette, hogy a múlt, a hagyományok tisztelete, valamint a jelen kihívásai az oktatókat a minőségi képzésre ösztönzik, a diákokat pedig annak megértésére, hogy mai komplex, bizonytalan világunkban a legjobb befektetés jó szakemberekké válni a szakmai ismeretek folytonos gyarapításával. Ehhez egy mentor kiválasztására van szükség, aki jó tanácsokkal látja el a hallgatót. A feltételek adottak, hiszen minden átrendeződés dacára az egyetem az EU-ban is elismert szakembereket képez. Azoknak, akik arra törekednek, hogy tanulmányaik végén odébb álljanak, azt mondta, hogy sehol sem könnyű, és az utóbbi években lényeges változások történtek itthon is. A kutatásba is már az első évektől be lehet kapcsolódni, a tudományos diákköri konferenciákon (TDK) elért eredmények azt bizonyítják, hogy akinek komoly a szándéka, jó szakemberré válhat. 

A dékánhelyettes arra is felkészítette a hallgatókat, hogy gyakran barátságtalan ellenszélben kell helytállni a pálya kezdetén és később is, de ez bárhol máshol a világon előfordulhat. Ennek a felismerése adjon erőt, kitartást, hogy még erősebbé válva haladjanak előre a választott úton – biztatta a hallgatókat, és felhívta a figyelmüket a nagyon aktív diákszövetség nyújtotta lehetőségekre. 

„Gyógyítani a legszebb érzés a világon. És a betegünket meggyógyítani a sikernek olyan érzése, amiről a külvilágnak fogalma sem lehet” – idézte dr. Diósszilágyi Sámuel híres makói orvos szavait Péter Ferenc, a megyei tanács elnöke. Tette ezt azzal a meggyőződéssel, hogy a gyógyítani, a segíteni akarás vezette erre a pályára az elsőéves hallgatókat is, és már most tudják, hogy változtatni szeretnének a jelenlegi egészségügyi rendszeren. 

Ami azért is fontos, mivel manapság nincsen olyan nap, hogy ne hangzana el panasz az egészségügyre vonatkozóan. Ezek a gondok beárnyékolják az orvosok és egészségügyi asszisztensek munkáját, akikről kevés nyilvános dicséret hangzik el. Ennek ellenére az erdélyi magyar közösségnek nagy szüksége van orvosokra, gyógyszerészekre, mert ameddig van utánpótlás, addig van remény a problémák egy részének a megoldására. 

Ahogy a felolvasott Mikszáth Kálmán-idézetből is kiderült, nem könnyű szakma, amelyet választottak, hiszen egy orvosnak emberként is helyt kell állnia, viszont sok elégtétellel járhat a legszebb hivatásnak tartott gyógyítás. Ehhez kívánt munkakedvet, kitartást és azt, hogy az egyetem elvégzése után itthon is megtalálják a helyüket, és örömmel gyakorolják hivatásukat. 

Végül az ünnepségen jelenlévő Tóth László csíkszeredai főkonzul köszöntötte Magyarország kormánya nevében a jelenlévőket. Beszédében a 125 éve született Tamási Árontól idézte az idei emlékév mottóját: „Nincs módunkban kitérni a hűség elől”. Hűség a családunkhoz, a közösségünkhöz, az elődeinktől kapott értékekhez, hűség a nemzetünkhöz. Tamási Áron megértette, és bennünket is figyelmeztet, hogy az élet értelmét itthon, a szülőfölddel való bensőséges kapcsolatban kell keresni. Ez a kapcsolat pedig nagyon bonyolult és összetett, de benne kiemelt helyen van az anyanyelv. Elsősorban a beszélt anyanyelvnek, de nemcsak annak, hanem a zenei és vizuális anyanyelvnek is, és meggyőződése szerint ugyanolyan kiemelt helye van a tudományos szakmai anyanyelvnek is. Annak, hogy a közigazgatásban, a jogi életben, a műszaki szférában vagy az orvoslásban anyanyelven gondolkodjunk, és anyanyelven fejezzük ki magunkat. Ezért különleges jelentősége és súlya van az erdélyi magyar orvosképzés újabb tanévnyitójának, hiszen ez a biztosíték arra, hogy évtizedek múlva is lesz orvosi ellátás, orvostudományi gondolkodás Erdélyben. 

A továbbiakban újra Tamásit idézte azzal kapcsolatosan, hogy a legnyomorúságosabb helyzetekben is lehet előre tekinteni, és az önfeladás, befele fordulás helyett a kezdeményező cselekvést kell választani, áradás idején tudni és merni is az árral szemben úszni. 

Bár nincs önálló állami magyar orvosi egyetem és önálló magyar orvosképzés, ez nem csüggedésre kell okot adjon, hanem arra, hogy Tamási szellemében az árral szemben úszva határozottan kiálljanak önmagukért, oktatóikért, intézményükért, közösségükért, amiben segítségre számíthatnak – hangsúlyozta a főkonzul.