2021. július 28., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A marosvásárhelyi aluljárót a tavasszal megnyitják – hangzott el. Gondoltam, na végre! Az adott szó kötelez. Itt a nyár, megkezdődött a turistaszezon és az aluljárón még mindig lakat van.

Még a tél folyamán a rádiót hallgatva figyelmes lettem Kolozsvári Zoltán tanácsos úr beszédére, közérdekű témáról volt szó.

A marosvásárhelyi aluljárót a tavasszal megnyitják – hangzott el. Gondoltam, na végre! Az adott szó kötelez. Itt a nyár, megkezdődött a turistaszezon és az aluljárón még mindig lakat van.

Olvastam egy statisztikát olyan építkezésekről, amelyek száz évig is eltartottak. A mi aluljárónk mindjárt negyedszázada épül. Úgyhogy esélyünk van „benne lenni” a statisztikában.

Hogy beszivárog a Poklos-patak vize? Hát Velencében hogy építkeztek vízre? Hát Dubajban a tengerre? Nálunk ez a csermelynyi erecske problémát okoz?

A polgármester úr már a somostetői libegőről álmodozik. Nem hiába dicséri az állatkertet, pedig az nem fordult elő, hogy olyan intézményt dicsérjen, amelynek magyar a vezetője! Sejtem, mi rejlik a dicséret mögött. Majd a Víkendről a Somira libegőzünk hűsölni! Szerintem ez nem is volna rossz, csak vegyék sorba. Miután egy építkezést befejeztek, azután kezdjék a másikat.

Itt a nyár és vizeletszag terjeng a felforrósodott levegőben az aluljáró bejáratánál.

Beindult a turistaszezon, viszik a hírnevünket a nagyvilágba.

Ha már építkezési témáról írtam, hadd fejezzem be egy idevágó humoros megjegyzéssel. Városrendezés, mifelénk. A gázművek befejezték a munkát, tömik a gödröt. Érkeznek a vízművek. – Siess a betemetéssel, mert nekem ugyanitt ásnom kell! Ezt, sajnos, gyakran tapasztaljuk a házunk táján.

Török Sándor, Marosvásárhely