Kiss Zsuzsánna: Fele kenyér, fele bor

Fele kenyérnél, fele bornál tart az esztendő,  

s eljártak tavasz dolgában a mohácsi busók, 

de körmöl még a fagy, szájában reszket a világ, 

ilyenkor őrzi magát buzgón szennytől s gonosztól. 

Megcsendül a kristályos ég, bárányos rojtjai  

búzavirágkék dallam trillái, szertenyúlnak, 

minden világos, józan és tömör, minden ragyog, 

vadgalamb szólal, csöpp rügyet púpoz a rózsatő: 

ilyenkor homlokunkkal megállítjuk a lávát.    

1.Jövevények terve  

A láthatatlan szíj szoros, 

bűn az éhség, mar, ostoroz,

síró gyermek, foszló ruha

vadságunkat eltakarja,

elnehezült asszonyommal

hová mennénk száz rokonnal, 

híg a leves, de élhetünk, 

dús királlyal nem cserélünk:

vér áztatta koronáját, 

s újraépíti országát –

kövér a fű, gyalog jövénk, 

harc elől bújtunk fák tövén, 

kell a cseléd, hát szolgálunk,    

maró füst a gyertyalángunk,   

ránk is ragyog nap s holdvilág,  

marasztalnak, itt maradunk.