Illyés Gyula: Hajlik a nyír...

November van, torlódnak a fellegek,

sejteni csak, a déli nap hol lebeg:

hályogosan meg-megvilágul az ég,

mint mikor vak nyitja-hunyja holt szemét.

Csuklik, felsír a nyírerdő, elcsitul,

tanít dalra már engem is magyarul.

Morog a tó, hab-fogait felfedi,

a dühödt szél visszafelé tereli.

Hajlik a nyír, meghajol és visszavág,

úgy tagolja az ősz konok ritmusát.

Arra lépek, meg-megállva s hirtelen

nekifutva, mikor nem is tervezem.

Száll kiáltva, száll az égre, visszaszáll

s felcsap újra, lecsap újra, írja már

az ős baj lázvonalát a láthatár

sötétszürke táblájára a madár.

1902. november másodikán, 117 éve született a háromszoros Kossuth-díjas költő, író, drámaíró, műfordító, lapszerkesztő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (elhunyt 1983. április 15-én, 80 éves korában).