2009-ben Evo Morales bolíviai elnök kezdeményezésére az ENSZ április 22-ét Földanya nemzetközi napjává nyilvánította. Az ötletet sokkal korábban, 1969-ben John McConnell vetette fel egy UNESCO-konferencián, San Franciscóban. A Föld napját első ízben 1970. március 21-én tartották, ami az északi féltekén a tavasz első napja. Denis Hayes amerikai egyetemi hallgató 22-én mozgalmat indított a Föld védelmében, és megalapította az Earth Day Networkot (Föld Napja Hálózatot), amely azóta az eseményeket koordinálja. A rendezvények célja felhívni a figyelmet a Föld természeti környezetének megóvására. A Föld napjának egyik jelmondata: „Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?”
Az idén világszerte egy kicsit másként emlékeztek meg a Föld napjáról. Öröm az ürömben, hogy a világjárvány kapcsán több országban elrendelt kijárási tilalom miatt az utóbbi hetekben észlelhetően megtisztult a Föld légköre. Sokan kérdik, hogy mi lesz a vírusjárvány után? Megváltozik-e a világ?
Nem kell gazdasági elemzőnek lenni ahhoz, hogy belássuk: lesz változás az életünkben. A kényszerű otthon tartózkodást kamatoztatni lehet és kell azáltal, hogy egy kicsit másként tekintsünk a környezetünkre. Szabaduljunk ki a fogyasztói társadalom csapdájából, és éljünk úgy, hogy gondosabban tekintünk a jövőre, Földünk 7 milliárdnyi lakosának egyikeként, vagy döntéshozó politikusokként, akik felvállalt feladatkörük szerint felelnek mindannyiunkért.
Át kell és lehet tervezni a gazdaságot, a társadalmi kapcsolatokat, a fogyasztói szokásokat, a szolgáltatásokat. Most vált igazán megérthetővé és szükségessé a fenntartható fejlődési koncepció, amelyre sokan úgy tekintenek, mintha a klímaváltozás hatásaival ijesztgető tudósok magasröptű elmélete lenne. Nem csak az. Mentalitás kérdése is az, hogy a „nagyok” döntésétől eltérően én mit teszek annak érdekében, hogy tisztább legyen a környezet, és jobb a levegő, legyen egy hely, ahova most a kényszerbezártságból a közösségi médiákon keresztül oly sokan emlékképeik segítségével kitekintenek. Maradjon szép a lelki, fizikai feltöltődést szolgáló környezet, a tengerek, a hegyek élőlényeik sokaságával, sokszínűségével. S ez még mindig nem elég. Mert kell az is, hogy a döntéshozók is előtérbe helyezzék ezeket az érdekeket minden téren. Nem elég, ha megoldjuk a szelektív hulladékgazdálkodást, ha nem csökkentjük a műanyagok előállítását, nem elég, ha áttérünk az elektromos járművekre, ha nem biztosítunk ehhez megfelelő infrastruktúrát, nem elég ökogazdálkodást folytatni, ha mértéktelenül vágjuk az erdőket, és folytathatnánk a felsorolást…
Az idén nem lehet kimenni az utcára, jelszavakkal tűzdelt táblákat felmutatni, környezetvédelmi témájú aszfaltrajzot készíteni, critical masst szervezni, szemetet gyűjteni, és más hasonló látványos akciókat kezdeményezni. Otthon maradva elgondolkodhatunk azon, hogy elég-e ennyivel letudni a környezetünkért tett jó cselekedetet, megtettünk-e mindent ennek érdekében azzal, hogy a közösségi médiában szidjuk azokat, akik felvállalták a döntéshozás felelősségét, és nem hajlandók vagy késlekednek jó döntéseket hozni. Vajon elcsépeltek lettek-e a „zöldítsd környezetedet, ültess fát, termelj haszonnövényeket, komposztálj, éheztesd a kukát, szigetelj, közlekedj közösen, ne vásárolj csomagoltat, élj műanyagok nélkül, válts környezetbarát szerekre, félkész, kész helyett egyél friss hazait, egyél kevesebb állati eredetű élelmet” jelmondatok? Most idő van arra, hogy ezen is gondolkodjunk, hogy valamelyik alternatívát választva, a vírusjárvány kényszere alatt és az ezt követő újjáépülésben megváltoztassuk a világot, tegyünk és másokat is erre biztassunk ennek érdekében. Nem csak a Föld napján.
