Huszonkilencesek

Művészeti vonatkozásban különleges évjárat

az 1929-ben születetteké. Öten közülük Marosvásárhely jeles alkotó egyéniségeivé váltak. Az idén lennének 90 évesek.  Közhelyszerű ugyan a megemlékezésekben gyakran hangoztatott mondás, a „ma is élhetnének”, de igaz. Egyikük, Kedei Zoltán festőművész példája bizonyítja. Ő hála istennek most is jó egészségnek örvend, naponta feljár a várba, kitartóan dolgozik a műtermében, vagy éppen érdeklődőket, művészetkedvelőket fogad, és mesél, magyaráz. November végén tölti a kilencvenet. Siklódy Tibor egy évtizede hunyt el 80 esztendős korában. A többieknek rövid életet adott a Fennvaló. Kulcsár Bélát 47, Nagy Pált 50, Olariu Gheorghét 55 évesen ragadta el a halál. Tragikus, drámai történések, események kapcsolódnak hozzájuk, ritkán volt kegyes hozzájuk a sors, de akár rövidre szabott lét adatott nekik, akár hosszabb volt földi pályafutásuk, értékes életművet hagytak ránk. Maradandót alkottak, hagyatékukat meg kell őriznünk. Gyermekként, kiskamaszként élték meg a II. világháborút, megtapasztalhatták mindazt a rosszat, amit a proletárdiktatúra, majd az abszurdba merülő személyi kultusz, a hatalmi önkény, a szélsőségesen nacionalista, homogenizáló politika honosított meg ebben az országban. Elszenvedték az „osztályellenségként”, a diktatórikus kultúrpolitika kiszolgáltatottjaiként őket is megrendítő intézkedéseket, és mégis méltóképpen teljesítették ki hivatásukat. A képzőművészet vásárhelyi nagy felfutásához meghatározó módon járultak hozzá az ötvenes, hatvanas, hetvenes években. 

Nagy Pál, akinek január 12-én volt a születésnapja, 40 esztendővel ezelőtt közúti baleset áldozataként távozott. Emléke napjainkban is eleven, alig van olyan, művészetről szóló eszmecsere, amelyben valamiképpen ne kerülne szóba alkotói, pedagógusi kiválósága, az újító kísérletezésnek, a folytonos keresésnek az a szabadon szárnyaló szelleme, amely az ő elméleti, gyakorlati munkásságát, emberi kvalitásait egyaránt jellemezte. Rengeteg követője van, olyan művészek, akik őt vallják mesterüknek. A Barangolás a képzőművészetben című kötetét napjainkban is sokan olvassák, lapozzák.

Kulcsár Bélának épp ma van a születésnapja. A szíve vitte el, de annak, hogy egészsége vészesen megromlott, a fő okozója az a sok zaklatás, idegölő hatalmi egzecíroztatás lehetett, amellyel szép megbízatása, az agyagfalvi emlékmű tervezését, kivitelezését megnehezítették. Amikor a szobrászat már túlságosan megerőltető volt számára, a festészetben is igen figyelemreméltó műveket teremtett. Városa, Marosvásárhely azonban főként azokra a köztéri alkotásaira lehet büszke, amelyek a Színház teret díszítik.

Olariu Gheorghe, mindenki megbecsült, népszerű Gyurija a művészeti élet szervezőjeként, az egykori Művészeti Múzeum igazgatójaként is elévülhetetlen érdemeket szerzett, de művészete révén is joggal számontartják. Számos otthonban ott vannak az erdélyi tájakat megörökítő bensőséges képei. 1929. július 19-én jött a világra, 1984-ban hunyt el.

Siklódy Tibort korán megkörnyékezte a betegség, az alkotás tüze volt az, ami mindig megsokszorozta az energiáit, hogy hanyatló időszakait leküzdhesse. A tájélmény hatott rá a legtartósabban, jó és rossz napjait, derűs és nyomasztó hangulatait ihletett, színgazdag képekben vetítette ki magából. Élete nyolc évtizedében festmények százait tárta a közönség elé, erősítve az a közvélekedést, hogy ő volt az egyik legjobb honi akvarellista, aki érzékenységét az olajfestményekben is egyéni módon juttatta kifejezésre. Tíz esztendeje nincs köztünk.

Kedei Zoltán pillanatig sem kelti azt a benyomást, hogy rövidesen a tizedik X-ét tapossa. Tavaly ősszel rendhagyó kiállítással lepte meg a Bernády Ház közönségét. A Tűz és víz témakörben felmutatott triptichon és a tizennégy méretes kompozíció drámaisága arról is vallott, hogy élete során neki is bőven kijutott a bajból, rosszból, de sohasem adta fel vágyait, hűséges volt magához és művészi hitvallásához. A tárlat lezárulta óta már sokan tudják, a művész ezúttal lírai énjét engedi szabadjára. A Vár-lakban máris újabb ígéretes kiállításanyag körvonalazódik. Erőt, kitartást, jókedvet hozzá!