2024. july 4., Thursday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Híres erdélyi magyarok

Májusi évfordulók, 2015

Májusi évfordulók, 2015

Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.

Cseke Vilmos (Hátszeg, 1915. máj. 5 – Kolozsvár, 1983. márc. 10.): romániai magyar matematikus. Középisk. és egy.-i tanulmányait Kolozsváron végezte. Itt szerzett tanári diplomát 1936-ban, s itt doktorált 1947-ben. 1937-től a kolozsvári r. k. főgimn.-ban tanított matematikát. 1941-től tanársegéd, 1948-tól előadótanár, majd nyugalomba vonulásáig professzor volt a kolozsvári egy.-en. 1939-től kezdve jelentek meg írásai az Erdélyi Fiatalok, az Utunk és a Korunk hasábjain. 1957-től a ’70-es évek közepéig a Matematikai és Fizikai Lapok főszerk.-je volt. Érdeklődésének középpontjában a valószínűségszámítás, a matematikai logika, valamint a matematika népgazdaságban való alkalmazásának problémái álltak. Kibernetikai és információelméleti szakmunkákat fordított oroszból és románból magyarra. Szaktanulmányai a Studii şi cercetări ştiinţifice és Studii şi cercetări de calcul economic c. folyóiratban jelentek meg. F. m.: Kereskedelmi számtan (Kolozsvár, 1946); Logaritmus, kamatos-kamat, járadékszámítási és haladósági táblázatok (Kolozsvár, 1947); Feladatgyűjtemény középiskolai matematikai körök számára (I-II., Bukarest, 1957); Matematika fémipari szakmunkások számára (Klima Alfréddal, Bukarest, 1961); A gráfelmélet és gyakorlati alkalmazásai (Bukarest, 1972). Irod.: Szabó Attila-Vincze János: Cs. V. Természettudományos arcképcsarnok (Művelődés, 1980. 5 sz.).

Rácz Sándor (? , 1785. máj. 7 – Miskolc, 1859. jan.): színész. A miskolci és kolozsvári kollégiumban tanult. 1810-től 1820-ig színész volt Kolozsvárott. Mint az úttörő színészek általában, ő is ellátott a színházban különböző munkákat, így volt díszletező és pénztáros is. 1820-ban Miskolcra szerződött, itt 22 évig játszott. Közben meg akarták választani jegyzőnek Sátoraljaújhelyen, de nem vált meg a színi pályától. Emlékiratait Emléksorok egy aggszínész életéből címen adta ki (Miskolc, 1856). – Irod.: Csorba Zoltán: Miskolc és Borsod az irodalomban (Miskolc, 1942).

Lovassy László (Nagyszalonta, 1815. máj. 8 – Nagyszalonta, 1892. jan. 6.): jogász, az országgyűlési ifjak egyik vezetője. Debrecenben, Késmárkon és Nagyváradon végzett jogot. 1834-ben többekkel megalakította Pozsonyban a Társalkodási Egyletet, ennek elnökeként üdvözölte Pesten 1836-ban Wesselényi Miklóst, a reformeszmék jeles képviselőjét, a mellette rendezett rokonszenvtüntetésen. Az Egyletbe befurakodott rendőrspicli segítségével 1836. máj. 2-án több társával együtt letartóztatták; 10 évi várfogságra ítélték és Spielbergbe szállították. A börtönben elméje elborult, 1840. máj. 12-én az ogy. közbenjárására kegyelmet kapott. – Irod.: Rédei József: Magyar tragédia száz év előtt (Bp., 1938).

Rajnai Gábor (Arad, 1885. máj. 11 – Bp., 1961. júl. 10.): színész, a Nemzeti Színház örökös tagja, érdemes művész (1955). A színiak. elvégzése után 1906-ban Kolozsvárra szerződött Janovics Jenőhöz. Innen 1907-ben a Vígszínházhoz, 1908-ban a Nemzeti Színházhoz került. 1922-ben rövid ideig a Renaissance Színházban játszott, majd ugyanebben az évben ismét a Vígszínházhoz szerződött. 1935-ben visszatért a Nemzeti Színházhoz, melynek 1940-től örökös tagja lett. Első felesége Gombaszögi Frida volt. Széles skálájú színész, a könnyed humortól a tragédiáig minden árnyalatot meg tudott valósítani a színpadon. 1946-tól állandóan betegeskedett, és csak egy-egy nyári fellépésre vállalkozott. Ő volt a legtöbbet filmező m. színész; 1945 előtt kb. félszáz néma- és hangosfilmben játszott. 1957-ben lépett fel filmen utoljára. Emlékezéseit rádióelőadásokban mondta el. F. sz.: Noszty Feri (Mikszáth: A Noszty fiú esete Tóth Marival); Higgins professzor (B. Shaw: Pygmalion); Metellus Cimber (Shakespeare: Julius Caesar). – I. f. Tájfun (1917), Faun (1917), Aranyember (1918), Ida regénye (1934), Három sárkány (1936), Két fogoly (1937), A III-as (1937), Péntek Rézi (1938), Álomsárkány (1939), Tóparti látomás (1940), Behajtani tilos! (1941), Egy bolond százat csinál (1942), Beszterce ostroma (1948), Úri muri (1949). Különös házasság (1951), Liliomfi (1954). Rokonok (1954), Budapesti tavasz (1955). Gázolás (1955) Éjfélkor (1957). – Irod.: Csathó Kálmán: Írótársak között (Bp., 1965); Thurzó Gábor: A faun (Film Színház Muzsika, 1965. 48. sz.).

Rhédey Ferenc, gróf (? , 1610 körül Huszt, 1667. máj. 13.): Erdély fejedelme. ~ Ferenc váradi kapitány és Károlyi Kata fia, Bethlen István veje. 1648-ban Máramaros vm. főispánja, majd fejedelmi tanácsos. A lengyelo.-i hadjáratban az erdélyi sereg egyik alvezére. 1657. nov. 2-án a gyulafehérvári ogy. II. Rákóczi György helyébe fejedelemmé választotta, de már 1658. jan. 9-én lemondott Rákóczi javára. 1659. jan. 13-án I. Lipót grófi rangra emelte. Apafi alatt fejedelmi tanácsos. Támogatta a ref. egyházi intézményeket, főleg az iskolákat.

(Folytatjuk)

*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató