2024. july 4., Thursday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Híres erdélyi magyarok

Áprilisi évfordulók, 2015

Áprilisi évfordulók, 2015

Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.

Péterfi Károly (Sóvárad, 1790. ápr. 17 – Marosvásárhely, 1873. jan. 23.): ref. pap, tanár, filozófus, a MTA l. tagja (1834). Tanulmányait Marosvásárhelyt és Bécsben végezte. 1815-től 1817-ig marosvásárhelyi pap, 1818-tól a marosvásárhelyi ref. kollégium tanára, 1836-tól Tordoson, 1850-től Déván, 1855-től Marosvásárhelyt pap. 1867-ben nyugdíjba ment. A magyar nyelvű esztétikai irodalom úttörője. – F. m. Az igaz filozófus kharaktere… (Debrecen, 1820); Filozófusok és filozófia históriája (Marosvásárhely, 1838); Alapfilozófia (Nagyenyed, 1841); Gyermekeim kegyeletes emlékeztetése néhai édes anyjok: Böszörményi Máriára (Marosvásárhely, 1871); A vizsgálódó filozófiának systémája. Harmadik rész: Ízléstudománya vagy esztétika (kiadta Kristóf György, Kolozsvár, 1940).

Boros György (Tordátfalva, 1855. ápr. 19 – Kolozsvár, 1941 jan. 25): unitárius püspök. Teológiai tanulmányait Kolozsvárt, majd 1877-től 1879-ig Londonban végezte. Hazatérte után rövidesen Kolozsváron unit. teológiai ak.-i tanár. Beutazta É-Amerika nagy részét. 1928-38-ban püspök. Titkára, majd ügyvezető alelnöke a Dávid Ferenc Egyletnek. Brassai Sámuellel szerk. a Fiatalság barátja c. folyóiratot; 1924-ig szerk.-je volt az Unitárius Közlöny c. egyházi lapnak. Egyháztörténeti és hittani tanulmányai a Keresztény Magvető c. folyóiratban jelentek meg. – F. m. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927); Új teológia és unitárizmus (Kolozsvár, 1937).

Thorma János (Kiskunhalas, 1870. ápr. 24 – Nagybánya, 1937. dec. 5.): festő. A Mintarajzisk.-ban Székely Bertalan növendékeként megkezdett tanulmányait Münchenben Hollósy Simonnál, majd Párizsban a Julian Ak.-n folytatta. 1891-ben festette első nagyobb képét, a zolai naturalizmus hatása alatt álló Szenvedőket (MNG), ezt rövidesen az Ébredés c. kompozíció követte. 1896-ban fejezte be egyik legjelentősebb alkotását, a legnagyobb méretű m. történelmi képek egyikét, az Aradi vértanúkat, amely tárgya miatt rendkívüli népszerűsége ellenére sem kerülhetett a millenniumi kiállítás művészeti csarnokába. Külön kiállításon történt bemutatása után végre 1931-ben a Történeti Képcsarnokba került, majd a kiskunhalasi múz.-ba. 1899-ben Spanyolo.-ban és Hollandiában járt. Rembrandt hatását tükrözi a Békesség veletek c. Krisztus-képe. 1898-ban kezdett hozzá élete fő művének szánt, húsz éven át készülő Talpra magyar c. kompozíciójához (a kiskunhalasi múz.-ban). Ezt követő képei (Kocsisok közt, 1901; Szeptember végén, 1903; Kártyázók, 1904; Cigányok, 1905; Ibolyaszedés, 1920; Majális, 1921) között egyik legismertebb műve az Október elseje (1903), amely Münchenben és a Saint Louis-i világkiállításon aranyérmet nyert. Művészetének stílusa eléggé összetett. A francia naturalizmus követőjeként indult, majd hatott rá Munkácsy romantikus realizmusa, egyeztetni próbálta a romantika és naturalizmus elveit. A húszas évektől a jellegzetes nagybányai stílus képviselője. A nagybányai művésztelep egyik alapítója (1896), majd 1902-től a festőisk. tanáraként nagy szolgálatot tett a művészeti nevelés ügyének is. 1919 után a telep vezetője volt, lelkes munkássága akadályozta meg a háború után a művésztelep teljes széthullását. A róla elnevezett kiskunhalasi múz. őrzi életművét. Több művét (Kártyázók, Nyár, Március 15., Budavár visszavétele) és önarcképét őrzi az MNG.

Bartók György (Málnás, 1845. ápr. 28 – Kolozsvár, 1907. dec. 19.): ref. püspök, egyházi író. Nagyenyeden végezte a teológiát, 1874-ben a tübingeni egy.-en bölcsészdoktori címet nyert. Hazatérve Kolozsvárt püspöki titkár, az egy.-en filozófiai magántanár; 1876-ban Nagyenyeden lelkész, ugyanott a teológiai ak.-n h. tanár. 1893-ban Szászváros lelkésze, 1899-ben az erdélyi ref. egyházkerület püspöke lett, s mint ilyen, 1900-ban a kolozsvári egyház lelkésze. Szerk. az Egyházi Iskolai Szemlét (1876–1883). Tanulmányai és cikkei az egyházi lapokban és folyóiratokban jelentek meg. – F. m. Bodola Sámuel élete (Nagy papok életrajza c. könyvben, Bp., 1877); Az erkölcsi élet legfőbb kérdései (Tájékozás az újabb teológia körében c. könyvben, Bp., 1880); Theológiai tudomány és lelkipásztori képzés (Bp., 1907); Összegyűjtött művei (III., Kolozsvár, 1910-12). 

(Folytatjuk)

*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp. 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató