2024. july 4., Thursday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Híres erdélyi magyarok

Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba.

Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. 
 
BARABÁS ENDRE (Középajta, 1870. márc. 5 – Bp., 1945. máj. 28.): tanár, újságíró. Nagyenyeden tanítóképzőt, Bp.-en polgári iskolai tanítóképzőt végzett. 1934-ben Marosvásárhelyen a ref. felső leányiskola, 1894–1901 között a községi polgári iskola, 1902–03-ban a székelykeresztúri, 1903–21-ben a Kolozsvári Áll. Tanítóképző tanára, 1911–19-ben a Dévai Állami Tanítóképző ig.-ja. 1919. máj.-ban a román hatóságok letartóztatták Nagyszebenben, majd Fogarason fogságban tartották, nov.-ben kiutasították. 1919-től Bp.-en élt, ahol először a min. elnökségi sajtócenzúra, a Bocskai Társ., majd a Népies Irodalmi Társ. munkatársa. 1925-ben főigazgatói címet kapott. Az általa erdélyiek számára alapított otthonban számos, a fővárosban tanult fiatalnak nyújtott segítséget diplomájuk megszerzéséig. 1925-ben az isk. tanulmányaikat végzők támogatására ún. „gyámszülő társaságokat”, s a végzettek további sorsát figyelemmel kísérő „gondviselő társaságokat” hozott létre. Pedagógiai cikkei 1899–1918 között a Család és Iskola, a Gazdaszövetség, a Magyar Tanítóképző, a Néptanítók Lapja, a Polgári Iskolai Közlöny és a Szövetkezés c. lapokban; társadalompolitikai és szövetkezeti cikkei 1900–14-ben a Közgazdasági Szemlében, a Köztelekben, a Magyar Gazdák Szemléjében és a Magyar Társadalomtudományi Szemlében jelentek meg. Szerk. a Dévai Tanítóképző Értesítőjét (1911–1919) és Bp.-en az Erdélyi Híreket (1920). F. m. A székely kivándorlás és a Romániában élő magyarok helyzete (Közgazdasági Szle., 1901, klny., Bp., 1901); Az erdélyrészi népfajok birtokaránya (Közgazdasági Szle., 1905, klny., Bp., 1905); Magyar tanulságok a bukaresti kiállításról (Kolozsvár, 1906); Románia nemzetiségi politikája és az oláhajkú magyar polgárok (Közgazdasági Szle., 1908, klny., Bp., 1908; K. Barna Endre néven); Románia mezőgazdasági és szociális helyzete (Kolozsvár, 1909); A romániai magyar kisebbség sérelmei (Bp., 1922); Erdély statisztikája (Lugos, 1924); A romániai magyar nyelvű oktatásügy első tíz éve 1918–28 (Lugos, 1929; németül 1929); A magyar és román kultúrpolitika irányai (Bp., 1931); A falukutatás és a tanítók (Bp., 1935); A magyar iskolaügy helyzete Romániában 1918–40–41 (Kecskemét, 1941). – Irod. Hajdú D. Dénes: B. E.-ről (Magy. Nemzet, 1985. ápr. 29.).
THURY ZOLTÁN (Kolozsvár, 1870. márc. 7 – Bp., 1906. aug. 27.): író, újságíró. ~ Zoltán és ~ Zsuzsa apja. Katonatiszt fia volt, vándorszínészként járta az országot, de ezen a pályán nem boldogult. Egyidejűleg újságíróskodott előbb Petelei István Kolozsvár c. lapjánál, majd 1891 nyarán Bp.-en, őszén Szegeden s 1892 végén Pécsett. Pécsről Bp.-re költözött. Laptudósítóként két évet töltött Németo.-ban, főleg Münchenben (1893–1895). Ez alatt orosz és lengyel emigránsokkal került kapcsolatba, és tagja lett az ottani m. festők Hollósy Simon köré tömörült csoportjának. Bp.-re visszatérve élete végéig újságíró; előbb a Pesti Napló (1895), majd a Budapesti Napló (18961–904), végül a Nap szerkesztőségében dolgozott. A magyar kritikai realizmus egyik jelentős képviselője; írásaiban az elnyomott néposztályok keserű hangja szólal meg. Mint színműíró feltűnést keltett a tisztikar valóságos életét bemutató Katonák c. darabjával (1898), melynek bemutatása ellen a hadsereg vezetősége minden erővel tiltakozott. F. m. Regénymesék (Bp., 1894); Tárcanovellák (Bp., 1894); Ulrich főhadnagy és egyéb történetek (Bp., 1898); Katonák (színmű, bem. Vígszínház; 1898); Asszonyok (színmű, bem. Nemzeti Színház, 1900); Egyszerű történetek (elb., Bp., 1901); Útravaló (r., Bp., 1901); Elbeszélések (Bp., 1906); Az ember, aki haza ballagott (elb., Bp., 1907); Thury Zoltán összes művei (I–VI., Gyoma, 1908); Előbb meg kell halni (elb., válogatta Thury Zsuzsa, Bp., 1959). Irod. Thury Zsuzsa: Kortársak nagy íróktól (Bp., 1956); Rejtő István: A modern magyar novella úttörője (Irod. Újság, 1956. 35. sz.); Juhász Antal: T. Z. a Szegedi Naplónál (Szeged, 1962); Rejtő István: T. Z. (tanulmány, Bp., 1963). 
ÁKOM LAJOS (Margitta, 1895. márc. 7 – Bp., 1967. máj. 18.): orgonaművész, zeneszerző. A Zeneművészeti Főisk.-n Antalffy-Zsíross Dezső orgonaművész tanítványa volt. Tanulmányai végeztével idehaza és külföldön sikerrel hangversenyezett. Rövid ideig a Nemzeti Zenede orgonaszakának tanára. 1921-től haláláig a Kálvin téri ref. egyház főorgonistája. Említésre méltóak orgonaszerzeményei, műdalai, kórusművei, filmzenéi.
(Folytatjuk)

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató