Híres erdélyi magyarok
2015-01-08 15:03:45
- Kuti Márta
Decemberi évfordulók, 2014
Decemberi évfordulók, 2014
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
GYULA, ifj. (10 – 11. sz.): törzsfő. Az id. Gyula fia, Sarolt bátyja, a 10. sz. második felében a Maros mentén Erdélybe települő törzs vezére. Annak ellenére, hogy apja 950 körül megkeresztelkedett és Sarolt is keresztény volt, ~ pogány maradt. Ajtony leverése után I. Istvánnal ellentétbe kerülve, Lengyelországba menekült. Két Mo.-on élő fiát, Bolyát és Bohnyát Péter király végeztette ki 1046-ban.
BALOGH ÉVA (Marosvásárhely, 1935. jan. 1 – Kolozsvár, 1976. febr. 2.): színésznő. Színi tanulmányait a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Föiskolán végezte (1958). Kezdetben Temesvárott játszott, 1961-ben szerződött a Kolozsvári Állami Magyar Színházhoz. Önálló előadóesteket tartott költők verseiből, főként Ady-műsora volt sikeres (1968–69). Öngyilkos lett. F. szerepei: Nyilas Misi (Móricz Zs.: Légy jó mindhalálig); Bethlen Kata (Kocsis J.: Újrakezdő); Lujza (Schiller: Ármány és szerelem); Eszter (Tamási Á.: Énekes madár); Riza (Bródy S.: Medikus); Izidóra (Katona J.: Bánk bán); címszerep (Shaw: Szent Johanna); címszerep (Bródy S.: A tanítónő).
PETRES KÁLMÁN (Csobotfalva, 1890. jan. 2 – Radnót, 1981. jan. 14.): romániai magyar hittantanár, plébános. Teológiai tanulmányait Gyulafehérvárt végezte. 1914-ben pappá szentelték. Csíksomlyón, Piskitelepen káplán. Nagyszeben-külvárosban tanulmányi felügyelő a Therezianum árvaházban, majd Kolozsvárt káplán. 1924-től Marosvásárhelyen hittantanár, a fiúnevelő int. aligazgatója, majd igazgatója. 1928–29-ben Gyergyószentmiklóson zárdaigazgató, később a tanítóképző igazgatója. Marosvásárhelyen internátusi régens. Csíksomlyón a tanítóképző hittantanára, régense és igazgatója. Végül kanonok, főesperes és radnóti plébános. Felelős szerkesztője 1920-ban a Nagyszebeni Kat. Egyházi Tudósító c. havi, 1921. júl.-tól társszerkesztője és főmunkatársa a kolozsvári A Hírnök c. folyóiratnak.
BENKŐ FERENC (Magyarlápos, 1745. jan. 4.? – Nagyenyed, 1816. dec. 16.): mineralógus, az első magyar ásványtani mű szerzője. 1776-tól Jénában és Göttingenben hallgatott teológiát. Még Göttingenben 1782-ben lefordította és jegyzetekkel látta el Werner Ábrahám A köveknek és értzeknek külső jegyeiről írott művét (Göttingen; 1782). Az ő érdeme a nagyenyedi természettudományi múzeum megalapítása is. 1790-től a nagyenyedi kollégium tanára. Művei: Magyar mineralógia, az az a kövek és értzek tudománya (Kolozsvár, 1786); Esztendőnként kiadott parnasszusi időtöltés (I-VII. Nagy-Szeben, 1793-1800).; Egy kis korbéli utazás. Magyar geográfia (I-IV., Kolozsvár, 1801-1802).
MISZTI LÁSZLÓ (Józsefháza, 1915. jan. 4 – Bp., 1986. aug. 23.): könyvtáros, irodalomtörténész, műfordító. Középiskolai tanulmányait a zilahi kollégiumban végezte. A kolozsvári egyetemen szerzett magyar-román szakos tanári diplomát 1939-ben. A magyar tragikumelmélet története (Kolozsvár, 1942) c. értekezésével szerzett bölcsészdoktori diplomát. 1943-tól katona, a hadifogságból 1947-ben tért haza. 1947–1951 között az OSZK munkatársa, 1951–1954 között a bp.-i Pedagógiai Főiskola könyvtári tanszékének vezetője. 1954–1957 között a pécsi Egyetemi Könyvtár igazgatója, 1957-től a Marx Károly Közgazdasági Egy. Könyvtárának igazgatóhelyettese, 1958 végétől 1971-ig igazgatója. 1971–1980. júl.-ig, nyugdíjba vonulásáig a bp.-i Egyetem Könyvtár főigazgató-helyettese. Több főiskolai jegyzet szerzője volt. Könyvtártani írásai a Könyvtárosban jelentek meg. Több szépirodalmi művet fordított románból magyarra: A kék hó balladája. Mai moldován költők (Bp., 1976); Moldován elbeszélők (Bp., 1976); Kahána Mózes: Nyugtalan esztendő (Bp., 1977). Meghívott előadóként az 1981–82. tanévtől az Eötvös Loránd Tudományegyetem román filológiai tanszékén haláláig tartott előadásokat a reformkori román irodalomtörténetből. Művei: Általános könyvtártan (Bp., 1952); Katalogizálás elmélete és gyakorlata (Bp., 1952).
(Folytatjuk)
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.
