2024. july 4., Thursday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Híres erdélyi magyarok

Novemberi évfordulók, 2014

Novemberi évfordulók, 2014

Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.

KONCZ JÓZSEF (Bözöd, 1829, nov. 11 – ?) történetíró. Teológiát végzett a kolozsvári és nagyenyedi papnevelőben, utána tanár Marosvásárhelyen. 1858-tól két évig külföldi egyetemeket látogatott, majd a marosvásárhelyi ref. kollégiumban tanár. A Teleki-hagyaték rendezésével foglalkozott. 1896-ban a Teleki-levéltárnak is őre lett. Irodalomtörténeti és egyháztörténeti dolgozatai nagy számban jelentek meg. Főleg Erdély történetével, múltjával foglalkozott. Gyűjteménye, kézirathagyatéka Kolozsvárra, az Erdélyi Múzeumba került. F. m.: Bethlen Gábor fejedelem végrendelete (Marosvásárhely, 1878); A marosvásárhelyi ev. ref. collegium könyvnyomdájának százéves története (Marosvásárhely, 1887); A marosvásárhelyi ev. ref. collégium története (Marosvásárhely, 1896).

ELEKES DEZSŐ (Kézdivásárhely, 1889. nov. 11 – Bp., 1965. ápr. 8.): statisztikus, egyetemi tanár. Főiskolai tanulmányait a kolozsvári tudományegyetem jogi karán végezte. Részt vett az I. világháborúban, majd 1918-ban a Központi Statisztikai Hivatal szolgálatába lépett. 1945-ben a hivatal alelnöke, 1946–48 között elnöke. 1947-ben a Nemzetközi Statisztikai Intézet washingtoni ülésszakán mint a m. kormány hivatalos képviselője vett részt. 1935-ben a bp.-i tudományegy. magántanára, 1942-ben rk. tanára lett. A Magyar Statisztikai Társaság 1923-tól titkárává, 1943-tól főtitkárává választotta. Sokoldalú érdeklődése a statisztika területén is megmutatkozott. Egyaránt foglalkozott demográfiával, gazdaság- és kultúrstatisztikával, ez utóbbinak számos ágát módszertanilag is kidolgozta. Cikkei, tanulmányai főként a Magyar Statisztikai Szemlében – melynek hosszú időn át szerkesztője volt – és a Magyar Statisztikai Társaság francia nyelvű folyóiratában, a Journal de la Société Hongroise de Statistique-ban jelentek meg. A szerkesztésében megjelent Mai Magyarország c. munka a II. világháború után az ország első statisztikailag megalapozott honismertetője volt. Nyugdíjaztatása után nagyszabású családvédelmi és születéspolitikai tanulmányon dolgozott. 1924-ben megnyerte Bp. amatőr sakkbajnokságát. F. művei: A Dunavölgyi kérdőjel. A Duna környéki Közép-Európa gazdasági problémája (Bp., 1934); Budapest szerepe Magyarország szellemi életében (Bp., 1938).

ELEKES LAJOS (Déva, 1914. nov. 11 – Bp., 1982. máj. 21.): történész, egyetemi tanár, az MTA tagja (I. 1965, r. 1973), Kossuth-díjas (1953), felesége Földes Éva pedagógus. Egyetemi tanulmányait a bp.-i tudományegyetemen végezte, 1937-ben szerzett bölcsészdoktori oklevelet. 1937-től a Magyar Országos Levéltárban gyakornok, 1942-től segédőr, 1946-ban allevéltárnok, 1946–49-ben osztályvezető, 1949–50-ben főigazgató-helyettes, 1942-ben a középkori román történelem tárgyköréből magántanárrá képesítették a bp.-i tudományegyetemen, ahol 1945-től tanított. 1950-től az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa, 1954–57-ben osztályvezetője. 1954–56-ban a Lenin Intézet magyar történeti tanszékének vezetője. 1957-től haláláig a bp.-i tudományegyetem középkori magyar történeti tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, 1966–69-ben a bölcsészettudományi kar dékánja. 1958–1970 között a Századok szerkesztőbizottságának elnöke, 1966–68-ban a Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpont igazgatója volt. Kezdetben középkori román történelemmel és a középkori magyar–román kapcsolatokkal foglalkozott. Jelentős kutatásokat végzett Hunyadi és a Hunyadiak korának megismerése érdekében. Élete utolsó szakaszában főként a történettudomány elméleti kérdéseit vizsgálta. A Kossuth-díjat Hunyadi (Bp., 1952) c. monográfiájáért kapta. F. művei: Nagy István moldvai vajda politikája és Mátyás király (Bp., 1937); A román történetírás válsága (Századok, 1940); A román fejlődés alapvetése (Századok, 1940; németül: Archivum Europae Centro-Orientalis, 1941); A Hunyadi-kérdés (Mátyás király Emlékkönyv, I, Bp., 1940); A magyar–román viszony a Hunyadiak korában (Mátyás király Emlékkönyv, I. Bp., 1940); A dinasztikus elv a román államfejlődésben (Századok, 1945-46); A délkelet-európai népek összefogása a török hódítók ellen Hunyadi háborúiban (Bp., 1952); Mátyás és kora (Bp., 1956); Rendiség és központosítás a feudális államokban (Bp., 1962); A középkori magyar állam története megalapításától mohácsi bukásáig (Bp., 1964); Történelmi ismeret-szocialista tudat (Bp., 1968); Magyarország története, I. (egyetemi tankönyv, Léderer Emmával, Székely Györggyel, Bp., 1961); Korszerű műveltség, történelmi gondolkodás (Bp., 1969); A történelem felfogása korunk polgári tudományában (Bp., 1975).

(Folytatjuk)

*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató