Híres erdélyi magyarok
2014-10-23 15:00:32
- Kuti Márta
Októberi évfordulók, 2014
Októberi évfordulók, 2014
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
Hervay Gizella (Makó, 1934. okt. 14 – Bp., 1982. júl. 2.) költő. Szilágyi Domokos felesége. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen végezte tanulmányait (1956), 1956–57-ben a Napsugár, 1957–59-ig az Ifjúmunkás szerkesztője, 1959-61-ben Bukarestben tanított. 1964-1966 között a Művelődés belső munkatársa. 1968-1971 között ismét az Ifjúmunkás szerkesztője. 1963-ban jelent meg Virág a végtelenben c. verseskötete, majd Reggeltől halálig (Bukarest, 1966), Tőmondatok (Bukarest, 1968), Űrlap (Bukarest, 1973) c. kötetei. Szándékosan prózai hangon, ugyanakkor asszonyi érzékenységgel vetett számot a fiatal értelmiség tapasztalataival, közöttük az emberi tragédiákkal is. Zuhanások (Bukarest, 1977) c. három hangra írott lírai oratóriumában tragédiákban is megőrzött bizalomról tanúskodott. 1976-ban áttelepült Bp.-re, a Móra Könyvkiadó szerkesztője volt. Az 1977-es bukaresti földrengésben elveszítette kisfiát, Kobakot. Bp.-en adta közre válogatott verseinek A mondat folytatása (1978) c. kötetét. Kettészelt madár (Bp., 1978), Száműzött szivárvány (Bp., 1980) és Lódenkabát Kelet-Európa szegén (Bp., 1983) c. köteteiben személyes gyászának adott hangot, s mindazokat elsiratta, akiket az embertelen erőszak elpusztított. Mint költő a modern líra merész képzettársításaitól tanult, poétikai forrása elsősorban mégis a népköltészet: a balladák, a ráolvasások, siratók archaikus formavilága. Gyermekversei Kobak könyve (Bukarest, 1966), Kobak második könyve (Bukarest, 1968) címmel jelentek meg. Román lírát fordított. Öngyilkossággal vetett véget életének.
Sipos Pál (Nagyenyed, 1759. okt. 16 – Szászváros, 1816. szept. 15.): ref. pap, tanár, matematikus, filozófiai író. 1775-től Nagyenyeden tanult. 1783-tól akadémiai rektor volt a szászvárosi ref. iskolában. 1787-től nevelő Szirákon gróf Teleki Józsefnél. 1791-től 1797-ig Odera-Frankfurtban, Göttingenben, Bécsben tanult. 1798-tól igazgató-tanár a szászvárosi ref. iskolában. 1805-től matematikatanár a sárospataki ref. kollégiumban. 1810-től haláláig ref. pap Tordoson. Hírnevét a berlini tudományos akadamémia által kiadott és aranyéremmel jutalmazott matematikai dolgozata alapozta meg. Az ellipszis kerületének meghatározására ma is kitűnő közelítő szerkesztési eljárása éppúgy elismerést érdemel, mint a körív tetszőleges arányban történő felosztására alkalmas, izométernek nevezett, csigavonal (kochleoid) élű vonalzója. Ő használta először Mo.-on szögmérésre a negyedkör tízes rendszerű törtrészeit, és trigonometrikus táblájának szerkezete egyetlen a maga nemében. A sárospataki ref. kollégiumnak 1810-ben kitűnő matematika tantervet készített. Mint filozófus Kant és Fichte követője. Az 1810-es években barátaival: gróf Gyulai Lajossal, Döbrentei Gáborral, Buczy Emillel egy tudós társaság létrehozásán is fáradozott. Szépirodalommal is foglalkozott, több alkalmi verse ismeretes. – F. művei: Beschreibung und Anwendung eines mathematischen Instruments für die Mechaniker, zur unmittelbaren Vergleichung der Circulbogen (Sammlung deutscher Abhandlungen 1790–91, Berlin, 1796); Specimen novae tabulae trigonometricae… (Pozsony, 1807).
(Folytatjuk)
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.
