Híres erdélyi magyarok
2013-04-19 13:22:24
- Kuti Márta
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
Áprilisi évfordulók
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
14. TŐKÉS LAJOS (Nagyvárad, 1873. ápr. 24. – Bp., 1951. szept. 13.): tanár, piarista. Természetrajz-földrajz szakos oklevelét 1898-ban Kolozsvárott nyerte. Rendjének több gimnáziumában tanított; 1907-ben a selmecbányai erdészeti főiskolán a növénytan adjunktusa is volt. Temesvárott megindította és szerkesztette a Természettudományi Füzeteket. Több tankönyvet is írt. – Fontosabb művei: Vác és környékének edényes növényzete (Vác, 1899); Ásványhatározó (Bp., 1900); Az elterjedés növénybiológiai alapjelenségei (Temesvár, 1901); Temesvár környékének edényes növényzete (Temesvár, 1905); Levélkulcs a fák és cserjések megismeréséhez (Nagykanizsa, 1909).
15. JÉKELY ZOLTÁN (Nagyenyed, 1913. ápr. 24. – Bp., 1982. márc. 19.): költő, író, műfordító, Baumgarten-díjas (1939), József Attila-díjas (1970, 1979). Áprily Lajos fia. Nagyenyeden és Kolozsvárott kezdte iskoláit, 1929-ben családjával Bp.-en telepedett le. Az Eötvös Kollégium tagjaként magyar–francia–művészettörténet szakon folytatta tanulmányait, 1935-ben bölcsészdoktor lett. Az OSZK-nál helyezkedett el. Korán sikereket aratott verseivel, ezeket a Nyugatban, a Válaszban és az Erdélyi Helikonban közölte. 1936-ban adta közre Éjszakák c. verseskötetét, ezt követte az Új évezred felé (Bp., 1939) és a Mérföldek, esztendők (Bp., 1943). Verseiben a „nyugatos”, illetve az erdélyi magyar költészet hagyományait követte, költészetében a zenei hatásoknak van nagy szerepük. Kincskeresők (Bp., 1937), Medardus (Bp., 1939) és Zugliget (Bp., 1940) c. regényeiben nosztalgikus személyességgel idézte fel a gyermek- és ifjúkor erdélyi, illetve budai emlékeit. 1941-ben, Erdély egy részének visszacsatolása után Kolozsvárra költözött, az Egyetemi Könyvtárban dolgozott, emellett részt vett a Termés c. negyedéves folyóirat szerkesztésében. Kolozsvárott jelent meg A házsongárdi föld (1943) c. elbeszéléskötete. Az 1944 őszi újabb politikai fordulat után a kolozsvári Világosság c. napilap irodalmi rovatának vezetője lett, majd 1946-ban visszatért Bp.-re, és ismét az OSZK munkatársaként dolgozott. 1948-ban betiltották és bezúzták Álom c. kötetét, s kizárták az Írószövetségből. Hallgatásra kényszerült. Csak 1956-ban térhetett vissza az irodalmi életbe A csodálatos utazás c. mesefeldolgozással. Abban az évben állították vissza írószövetségi tagságát is. 1957-ben jelent meg a Tilalmas kert c. kötete válogatott és új verseivel. 1959-ben műfordításait jelentette meg (Keresztút). Ezután egymást követték verseskönyvei. Nosztalgikus hangon idézte fel a múltat, elsősorban elveszített szülőföldjét, amelynek tragikus sorsa mindinkább megrendítette. Prózai írásait, tanulmányait, esszéit, megemlékezéseit, kritikáit A bárány vére (1981) címmel rendezte sajtó alá. A kötetben jelent meg Széchenyi Istvánról rajzolt több arcképe, ezek Széchenyi Naplójának fordítása közben születtek (Széchenyi István: Napló (1791-1860) (ford. Győrffy Miklóssal; szerk., jegyzetekkel, utószóval ellátta Oltványi Ambrus, az előszót Sőtér István írta, Bp., 1978, 1982). Kiváló műfordító volt, olasz, német, francia, angol, román írók műveit tolmácsolta magyarul. Az ő nevéhez fűződik Dante Vita nuova c. művének fordítása magyarra. – Művei: A fekete vitorlás (r., Bp., 1957); Bécsi bolondjárás (r. 1963); Csillagtoronyban (összegyűjtött versek, Bp., 1969); Isten madara (elb., Bp., 1973); Az idősárkányhoz (versek, Bp., 1975); J. Z. Válogatott versei (Bp., 1977); Csodamalom a Küküllőn (verses mesék, Bp., 1978); Angyalfia (novellák, 1978); Őszvégi intelem (versek, Bp., 1979); Évtizedek hatalma (versek, Bp., 1979); Édes teher (kisr., elb., Bp., 1982); Oroszlánok Aquincumban (színművek, verses játékok, szerk., utószóval Ablonczy László, Bp., 1984); Összegyűjtött versei (Győri János szerk., utószavával, Bp., 1985); Összegyűjtött novellái (sajtó alá rend., utószó Győri János, Bp., 1986); Sorsvállalás (tanulmányok, vál. Győri János, Bp., 1986); Elefánt-szerelem (vál. versek, vál., szerk., utószóval Lengyel Balázs, Bp., 1988); Kirepül a madárka (négy reg., sajtó alá rendezte, utószóval Győri János, Bp., 1989).
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.
(Folytatjuk)
