Híres erdélyi magyarok
2014-09-04 12:53:33
- Kuti Márta
Szeptemberi évfordulók, 2014
Szeptemberi évfordulók, 2014
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
Nagy Géza (Székelyszenterzsébet, 1914. szept. 1 – Kolozsvár, 1981. jan. 24.): romániai magyar irodalomtörténész, tanár, iskolaszervező, műfordító. Középiskoláit 1924-ben Székelyudvarhelyen, a református kollégiumban kezdte, családja 1925-ben átköltözött Kolozs m.-be, és így 1925-től a kolozsvári református kollégiumban tanult, ott érettségizett 1931-ben. Az 1931-36-os években a kolozsvári tudományegyetem nyelvészeti és filozófiai karán tanult magyar nyelv és irodalmat mint főszakot, mellékszakként román és német nyelvet és irodalmat. A Főiskolai Keresztyén Egyesület (FIKE) elnöke volt. Közben Svájcban töltött öt hónapot tanulmányúton, egy félévet a bp.-i tudományegyetemen. 1936 őszétől h. tanár a zilahi református kollégiumban, 1937–1948 között a kolozsvári református kollégium az állandó munkahelye, ahol a magyar mellett a román és német nyelvet is tanította. Közben 1941–1947 között az Erdélyi Múzeum Egylet adminisztratív titkára is volt. A háború után azonnal bekapcsolódott a romániai magyar iskolai oktatás újjászervezésébe, a magyar egyetemi oktatás létrehozásába 1945–1949 között. 1945-ben doktorátust szerzett a kolozsvári egyetemen. Ez évben belépett az SZDP-be. Mint tanár tankönyveket szerkesztett a magyar középiskolák számára. Az 1946–48-as években a Magyar Népi Szövetségben fejtett ki kultúrmunkát. 1949-ben azzal a váddal, hogy jobboldali szociáldemokrata, kizárták az egyesített munkáspártból. 1948–52-ben, az isk.-k államosítása után, középiskolai tanár volt a református kollégiumban, valamint a pedagógiai középiskolában. 1952-ben minden ítélet nélkül a Duna-csatorna építésére hurcolták el, ahol 11 hónapig raboskodott anélkül, hogy közölték volna vele az okot. 1953-ban egy diák-perben, azon a címen, hogy nem tett jelentést a március 15. ünneplését emlegető „meg-mozdulásról”, még tanár korában, többek társaságában elítélték egyévi börtönre. Innen akkor szabadult, amikor amnesztiát kapott a fiatalok csoportja, de ő már letöltötte a börtönbüntetést. 1954-től csak mint szakképzetlen munkás helyezkedhetett el egy faipari szövetkezetben, és két éven át bútorfényező munkát végzett. Közben írói néven (Nagy Bálint, Tar Bálint, Tar Pál) fordításokat közölt a román és német irodalomból. 1956-tól 1971-ig Vásárhelyi János püspök hívására az erdélyi református egyházkerületnél kapott alkalmazást a levéltár gondozására, a műemlékjavítások irányítására, és a hivatalos lap (Református Szemle) technikai szerkesztésére. Közben a kolozsvári törvényszék rehabilitálta. Ennek nyomán 1971-ben a kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetem meghívta előadótanárnak a magyar nyelv és irodalom módszertana előadására, valamint gyakorlatainak vezetésére. 1979-ben nyugdíjba vonult. Tanulmányai, cikkei folyóiratokban, napilapokban jelentek meg. Kéziratban maradt műveiből a legjelentősebbek: Bethlen Gábor művelődéspolitikája; Mikó Imre, a múzeum- és egyetemalapító. – F. m. Összeállítás és bevezető tanulmány Kovács Dezső A kísértő c. elbeszéléskötetéhez (Bukarest, 1970); Bevezetés és magyarázó jegyzetek Pápai Páriz Ferenc Békességet magamnak, másoknak c. válogatott írásaihoz (Bukarest, 1977).
Nirschy Ott Gyula (Parajd, 1894. szept. 2 – Bp., 1954. márc. 31.): festő, arcképfestő. Nevéhez fűződik az ún. pozitív eljárás, mely a hangjegymetszést kiszorítva új fejezetet nyitott a kottasokszorosítás történetében. (1929)
Hintz György (Kolozsvár, 1874. szept. 6 – Kolozsvár, 1956. máj. 5.): gyógyszerész, a Kolozsvári Gyógyszerész Testület elnöke. Gyakornok apja, id. ~ kolozsvári Szent György patikájában. Gyógyszerészi oklevelet 1896-ban, gyógyszerész-doktorátust 1897-ben szerzett a kolozsvári egyetemen, majd az állam- és jogtudományi kar hallgatója. 1898-ban átvette apja patikáját. 1940-1944 között a Magy. Gyógyszerész Egyesület XXIII. kerületének elnöke, Kolozsvár város törvényhatóságának tagja, az Evangélikus Egyház főgondnoka. – F. m. A Nerium oleander levelének szöveti szerkezete és alkatrészei (Kolozsvár, 1897).
Köllő Béla (Gyergyószentmiklós, 1929. szept. 6 – Kolozsvár, 1985. jan. 8.): színész. Pályáját 1948-ban a marosvásárhelyi Székely Színházban kezdte. 1949-53-ban Kolozsvárott a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben tanult, ennek elvégzése után 1953-69-ben a szatmári színház tagja volt. 1969-72-ben a Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színházban lépett föl, majd 1972-84-ben a Kolozsvári Állami Magyar Színházban játszott. Kabarét konferált és rendezett, verset mondott, több tv-filmben szerepelt. – F. sz. Sganarelle (Molière: Don Juan), Dorn (Csehov: Sirály), Tigris Brown (Brecht: Koldusopera), Holly Sebestyén (Németh László: Papucshős), Balogh (Barta Lajos: Zsuzsi).
Kelemen Frigyes (Kézdialmás, 1924. szept. 8 – Kolozsvár, 1979. jún. 6.): romániai magyar fizikai szakíró. Egyetemi tanulmányait a Bolyai Tudományegyetemen végezte (1950); itt tanársegéd, 1958-tól lektor, 1967-től haláláig a mechanika és a hőtan magyar nyelvű előadója. 1972-től két évig az algériai Oranban fizikát tanított. – F. m. Hőtan, molekuláris fizika, termodinamika (egyetemi jegyzet, Kolozsvár, 1977)
Borsos Sebestyén (1520 körül – Marosvásárhely, 1584. szept. 8.): erdélyi krónikaíró. 1565-től 1582-ig Marosvásárhely bírája. – Műve: Világnak lett dolgairól írott krónika 1490-1583. (Kiadta Mikó Imre: Erdélyi történelmi adatok, I. Bp., 1855.)
(Folytatjuk)
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.
