Híres erdélyi magyarok
2014-08-13 15:30:32
- Kuti Márta
Augusztusi évfordulók, 2014
Augusztusi évfordulók, 2014
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
Kincs Gyula (Zilah, 1859. aug. 16. – Zilah, 1915. dec. 31.): író, újságíró. Görög–latin szakos tanár volt, 1883-tól a zilahi gimn. tanára, 1897-től igazgatója. Munkatársa, szerkesztője volt a Szilágy, majd a Szilágyság c. lapoknak. Számos kulturális, társadalmi kérdéseket tárgyaló cikke, szépirodalmi, művelődéstörténeti tárcája jelent meg. Ady Endre tanára, ő közölte lapjában Ady első verseit. Kapcsolatuk később sem szakadt meg; Ady több versében, írásában megörökítette emlékét (A vén diák üdvözlete, Kincs Gyula emlékére). Összeállította a Szemelvények a görög lyra és a vele kapcsolatos magyar classicus költészet termékeiből (1901) c. antológiát. Az első magyar hírlap-monográfia szerzője. – F. művei: A „Szilágy” története (Zilah, 1896); A nagy Wesselényi és a zilahi gimnázium (Zilah, 1896).
Seres István (Kolozsvár, 1929. aug. 17. – Bp., 1987. márc. 21.): zenetanár, dramaturg. Tanulmányait 1948-53-ban a kolozsvári Magyar Művelődési Intézetben, ill. a G. Dima Zeneművészeti Főiskolán Nagy István (karvezetés), Jodál Gábor (zeneelmélet) tanároknál végezte. 1953-57-ben a moszkvai P. I. Csajkovszkij Zeneművészeti Főiskolán L. M. Maazel (zenetudomány) és R. I. Gruber (zenetörténet) tanította, továbbá ösztöndíjasként zeneszerzést tanult. 1958-tól 1972-ig a kolozsvári G. Dima Zeneművészeti Főiskolán muzikológus tanár. 1973-tól a Bp.-i Országos Filharmónia dramaturgja, 1977-től dramaturg-csoportvezető. 1977-től a bp.-i Zeneművészeti Főiskola Zeneiskola Tanárképző Iskola Debreceni Tagozatának adjunktusa volt.
Irk Albert (Csernátfalu, 1884. aug. 18. – Pécs, 1952. okt. 21.): jogász, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1936–1949), az állam- és jogtudományok kandidátusa (1952). A kolozsvári egyetemen 1908-ban szerzett jogi doktorátust. 1910–11-ben Berlinben Fr. List kollégiumában folytatott kriminalisztikai tanulmányokat. 1912-ben Bp.-en min. szolgálatba lépett. 1913-ban a kolozsvári egyetem magántanára, 1917-től nagyváradi jogakadémiai tanár, 1922–1950-ben a pécsi egyetemen a büntetőjog és perjog tanszékvezető tanára. Mint jogbölcselő a jog irracionális elemeivel foglalkozott, mint büntetőjogász a List-féle kriminológiai iskola egyik jelentős hazai képviselője, egyben a korabeli kriminológiai szemléletnek egyik hazai úttörője volt. – F. művei: A bűnsegély és társtettesség fogalmi elhatárolása (Kolozsvár, 1913); Von der normalen und pathologischen Charakter der Kriminalität (Leipzig, 1913); A normatív és explikatív módszertani felfogás a büntetőjogban (Bp., 1914); A büntetőjog átalakulása (Kolozsvár, 1915); Az új nemzetközi jog (Bp., 1922); A büntetőjogi alapfogalmak módszertani kritikája (Pécs, 1926); Bevezetés az új nemzetközi jogba (Pécs, 1929); A magyar büntető perjog vezérfonala (Pécs, 1931); Die heutige Lage des Strafrechts (Leipzig, 1931); A magyar anyagi büntetőjog (Pécs, 1933); A nemzetközi bűncselekmény és a nemzetközi büntető bíróság eszméje (Bp., 1934).
Goriupp Alisz (Buziásfürdő, 1894. aug. 18. – Bp., 1979. febr. 4.): könyvtáros, sajtótörténész, bibliográfus. A kolozsvári egyetemen 1916-ban doktorált, majd 1917-ben magyar-német szakon tanári diplomát szerzett. Doktori disszertációjának címe: Döbrentei Gábor nyelvújítása (1916). 1916-17-ben egy-egy féléven át ösztöndíjasként a lipcsei, majd a bécsi egyetemen tanult. 1917-18-ban a kolozsvári egyetem német nyelvi lektora. 1918-ban gyakornokként lépett az OSZK szolgálatába; 1922-ben segédőrré, majd alkönyvtárnokká nevezték ki. A Hírlaptárban dolgozva elemi rendet teremtett a háborús viszonyok miatt elmaradott gyűjteményben, elkészítette a hírlapok katalogizálási szabályzatát (1923), irányította a gyűjtemény felállítását az újonnan épített raktárban (1926). Személyes munkakörébe tartozott a magyar és magyar vonatkozású sajtóanyag jelentős történeti gyűjteményeinek (a 18. sz.-i, az 1848-49-es lapoknak és a proletárdiktatúra belföldi és emigráns sajtójának) a gondozása. 1928-29-ben egyéves tanulmányúton járt Ausztriában. 1934-ben áthelyezték a Nyomtatványtárba; Fitz József főigazgató a könyvfeldolgozás reformjának megszervezésével bízta meg. 1935-ben Németországban tett tanulmányutat, és az OSZK-ban bevezetendő új katalogizálási rendszert berlini, göttingeni, frankfurti és darmstadti tapasztalatainak felhasználásával dolgozta ki. Az 1936-ban bevezetett átfogó reform a kor színvonalán oldotta meg a könyvek katalógusainak többszörözött készítését, bevezette a könyvtárban az egyetemes tizedes osztályozást, megoldotta a kiadványok megbízható raktári nyilvántartását, egyben előirányozta a könyvek korábbi gyűjteményének az új szabályok szerint való újrakatalogizálását. 1944 tavaszától irányítója volt a gyűjtemények és a katalógusok biztonsága érdekében elrendelt helyi költöztetéseknek, 1945-46-ban pedig a helyreállításnak és újjászervezésnek. 1946-tól 1954-ig a Magyar Nemzeti Bibliográfia alapító szerkesztője, 1925-27-ben szerkeszti az Irodalomtörténeti Közleményekben megjelenő Irodalomtörténeti repertórium és a Revue des Études Hongroisesban megjelenő Les récents études bibliographiques c. bibliográfiai szemléket. 1959-ben főosztályvezető, 1960-ban vonult nyugállományba. Ezt követően 1969-ig bibliográfia-szerkesztést végzett nyugdíjasként a könyvtár számára. Számos szakmai bizottság tagja, az Országos Könyvtárügyi Tanács katalogizálási szakbizottságának elnöke volt. Az 1952-ben közreadott első magyar könyvtári címleírási szabvány szerkesztője, könyvtárosképző és továbbképző tanfolyamok rendszeres előadója, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) könyvtáros szakán 1948-tól 1953-ig a katalógus- és bibliográfia-szerkesztés oktatója volt. Sajtótörténeti, könyvtárügyi és könyvtártani cikkei a Magyar Könyvszemlében, a Könyvtárosban, a Bibliofil Szemlében, a Könyvbarátok Lapjában jelentek meg. – F. művei: A Magyar Nemzeti Múzeum Hírlaposztálya fennállásának első fél évszázadában (Bp., 1934); A kormányzat sajtópolitikája és a magyar hírlapok a 18. század fordulóján (Bp., 1944).–
(Folytatjuk)
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.
