2024. july 4., Thursday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Híres erdélyi magyarok

Augusztusi évfordulók, 2014

Augusztusi évfordulók, 2014

Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.

Trózner József (Marosvásárhely, 1904. aug. 4. – Marosvásárhely, 1984. febr. 6.): zeneszerző, zenetanár. A marosvásárhelyi konzervatóriumban kezdte zenei tanulmányait, majd a bécsi Zeneművészeti Főiskolán, 1928-33-ban Richard Stöhr és Franz Schmidt tanítványa volt. 1947-49-ben a marosvásárhelyi konzervatórium, 1949-től 1971-ig a Népi Művészeti Iskola tanára, tanított a Zenei Líceumban (1949-60) és a Pedagógiai Főiskolán is (1961-68). A mai erdélyi zeneszerző középnemzedék több kiemelkedő tagja az ő tanítványa volt. Zeneszerzői munkásságának gerincét a dalok és a kórusművek alkotják. Mintegy ötven dalt írt, többek között Rainer Maria Rilke, Babits Mihály, Juhász Gyula, Dsida Jenő verseire. – M. C-dúrszimfónia (1935); Fisz-moll vonósnégyes (1935); D-dúr hegedű-zongoraszonáta (1950)); Székely rapszódia (1951).

Faragó Borbála (Arad, 1914. aug. 4. – Bern, 1975. jan. 29.): kiadói szerkesztő. A kolozsvári egyetemen angol nyelvet és pszichológiát hallgatott. Középiskolai tanári oklevelét 1943-ban kapta. A II. világháború után költözött Bp.-re, és a Szépirodalmi Könyvkiadó fordító-szerkesztője lett. Ezekben az években olyan jelentős művek magyarra ültetése fűződik a nevéhez, mint T. Dreiser A csapda és Szabadulás c. regénye és az Amerikai elbeszélők c. kötet (Bp., 1953). 1961-től az Akadémiai Kiadó fordító-szerkesztőjeként számos tudományos művet fordított magyarról németre, angol–francia fordításokat kontrollszerkesztett. Leginkább orvosi munkákat fordított. 1968-ban Svájcba költözött, és haláláig a berni Wander-Sandoz gyógyszergyár fordító-szerkesztője volt.

Málik József (Zilah, 1849. aug. 6. – Sepsiszentgyörgy, 1901. márc. 11.): tanár, újságíró, szerkesztő. Tanult a bp.-i református teológián, itt 1872–1873-ban Ifjúsági Lapok címmel havi folyóiratot alapított és szerkesztett. 1873-tól tanár a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégiumban, utána ugyanott a leánypolgári igazgatója. 1875-ben megalapította Sepsiszentgyörgyön a Székely Tanügy pedagógiai folyóiratot, mely egyik legelső vidéki pedagógiai lap volt. 1877-től szerkeszti a Nemere c. heti politikai lapot. 1882-ben megalapítója és haláláig főszerkesztője volt a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzetnek. 1882-ben alapította a sepsiszentgyörgyi Jókai-nyomdát.

Molnár Viktor, Kaposi Molnár (Brassó, 1859. aug. 9. – Bp., 1918. ápr. 27).: művelődéspolitikus. Jogi tanulmányait Kolozsvárott és Bp.-en végezte. 1882-ben a vallás- és közoktatásügyi minisztérium szolgálatába lépett. Egy ideig Trefort Ágoston személyi titkára, 1905-ben államtitkárrá nevezték ki, 1912-ben nyugalomba vonult. Felismerte a tudományos ismeretterjesztés jelentőségét, meghonosította a szabadoktatás intézményét, a munkásgimnáziumot. 1899-ben megalapította az Uránia Tudományos Egyesületet, az Uránia tudományos színházat, valamint az Uránia folyóiratot. Számos művelődéspolitikai cikk szerzője. – Fő művei: A hazai középiskola reformja (Bp., 1885); A genfi conventio (Bp., 1887); Húsvéti tojások (Bp., 1890); Gr. Csáky Albin (Bp., 1894); Wlassics Gyula (Bp., 1907); Színházaink és az állam (Bp., 1912).

Czibak Imre (? – Felmér, 1534. aug. 12.): Bihar vármegyei nagybirtokos főnemes. Szapolyai János erdélyi vajda udvarában nevelkedett. Katonai pályáját Tomori Pál oldalán kezdte Fogaras várában. Szapolyai seregében részt vett az 1506-i székely és az 1514-i parasztfelkelés leverésében, jelen volt a mohácsi csatában. 1526 tavaszán papi rendbe lépett, és a kolozsmonostori apátságot kapta javadalmul. Ugyanez év végén János király kinevezte temesvári kapitánnyá és Temes vármegye főispánjává, egyben püspöki címmel ráruházta a váradi püspökséget. 1527. júl. 15-én Szabadkánál szétszórta Cerni Jovan paraszthadait. 1530-ban János király I. Ferdinánd hadai elől az ő seregének védelme alatt vonult vissza Budáról Váradra. 1534-ben Erdély helyettes vajdája. Élesen ellenezte L. Gritti kormányzói kinevezését, aki ezért meggyilkoltatta. P. Gulácsy Irén: Fekete vőlegények (Bp., 1927) c. regénye ezt a korszakot idézi.

Mattis-Teutsch János (Brassó, 1884. aug. 13. – Brassó, 1960. márc. 17.): festő, szobrász, grafikus. Bp.-en az Iparművészeti Iskolát látogatta, a müncheni akadémia szobrász szakán tanult (1902–05). 1906-tól 1908-ig Párizsban élt, 1908-tól a brassói ipariskolában a kisplasztika és a stílustörténet tanára volt. Korai, természethű tájképeit, vallásos és etikai tárgyú kompozícióit egyre elvontabb képi ábrázolások követték. 1913-ban részt vett a Der Sturm bp.-i Herbst-Salon kiállításán. Akvarelljei és 1915-től készített fekete-fehér linómetszetei a tájélmény nyomán született érzelmi állapotot közvetítették. 1917-ben csatlakozott a Kassák-körhöz, októberben a Ma első kiállítását az ő műveiből rendezték. Az év végén jelent meg 12 linómetszetből álló albuma a Ma kiadásában. 1918-ban szerepelt a Ma művészeinek közös tárlatán. 1918-ban csatlakozott a berlini Abstrakte Gruppe der Sturm csoportosuláshoz, júl.-ban egyéni kiállítása nyílt Berlinben, nov.-ben a Ma helyiségében Bp.-en állított ki. 1919-ben kapcsolatba került a kölni A bis Z csoporttal, később a Bauhaus-zal Weimarban. A Tanácsköztársaság idején Bp.-en dolgozott, majd visszatért Brassóba. Képei még elvontabbakká váltak (Lelkivirágok c. sorozat). Színezett agyag- és faszobrokat is készített (Női alak, 1920, Szépművészeti Múzeum). 1921-ben Berlinben a Sturm galériában állított ki Klee-vel, Archipenkóval és Chagallal közösen. Egyéni kiállítása nyílt Brassóban, ahol ezután műtermében évente mutatta be legújabb műveit. Kiállításai voltak Rómában, Berlinben és Chicagóban (1923–24). 1923-tól a romániai avantgarde mozgalom aktív résztvevője volt, 1925-től az Integral c. folyóirat munkatársa, 1924 végén kiállította műveit a Contemporanul első nemzetközi tárlatán Bukarestben. 1925-ben Párizsban nyílt egyéni tárlata. 1928-ban részt vett a berlini nemzetközi absztrakt kiállításon. Társadalmi struktúrák c. képei a függőleges tengely hangsúlyozásával aktivitást kívántak sugallni. 1928-tól a nyarakat Nagybányán töltötte. Figurái konkrétabb tartalommal telítődtek a bányászok életének megismerése során. 1929-ben szerepelt a Képzőművészek Új Társasága (KÚT) kiállításán Bp.-en és a romániai avantgard utolsó nagy seregszemléjén az Arta nouă csoportosulás rendezésében Bukarestben. Ekkori művészetszemlélete Kandinszkij és Klee elméleti álláspontjával mutat rokonságot. Az expresszionizmus, majd az absztrakció felfogását képviselte. 1932–1940 között falképtervek egész sorát készítette el. Freskótervei sohasem valósultak meg. A II. világháború idején felhagyott a festéssel. 1944-ben megalakította a brassói Képzőművészek Szövetségét, melynek 1944-től 1949-ig és 1957-től 1959-ig elnöke volt. 1945-1948 közötti szürrealista korszaka a lélektani elemzés új igényét mutatta. Az 1950-es évek elején naturalisztikus életképeket festett. 1956-tól kezdődő utolsó korszakában fejeket és kezeket ábrázolt. 1968-ban emlékkiállítása volt Brassóban. – Művei: Kunstideologie (Aktivität und Stabilität im Kunstwerk, Potsdam, 1931).

(Folytatjuk)

*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató