2024. május 21., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Híres erdélyi magyarok

Júliusi évfordulók, 2014

Júliusi évfordulók, 2014
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. 
 
Nyírő József (Székelyzsombor, 1889. júl. 18. – Madrid, 1953. okt. 16.), író. A gyulafehérvári papnevelő intézetben, majd a bécsi Pazmaneumban végzett tanulmányai után 1912-ben szentelték pappá. Előbb Nagyszebenben hittantanár, majd 1915-től a Kolozs vm.-i Kide község plébánosa. 1919-ben az egyházi rendből kilépett. Előbb molnár, majd 1920-tól a Keleti Újság c. kolozsvári lap belső munkatársa. Közben megnyeri a marosvásárhelyi Zord Idő novellapályázatát Haldoklik a székely c. írásával. 1931-ben kilépett az újságtól, s visszavonult gazdálkodni Alsórákos községbe. 1938-ban visszatért az újságíráshoz, s elvállalta a Keleti Újság szerkesztését. 1941-ben Bp.-re költözött, s a Magyar Erő c. lap szerkesztője lett. Tagja volt a soproni nyilas parlamentnek. 1945-ben Németországba menekült, majd Madridba került, ahol ismét katolikus pap lett. Alapító elnöke volt a clevelandi Kossuth Lajos emigráns könyvkiadó- vállalatnak. – 1924-ben tűnt fel Jézusfaragó ember c. novelláskötetével, majd később a Kopjafák c. elbeszéléseivel a magyar próza nagy ígéretének mutatkozott. A székelység sorsáról szóló írásaival nagy közönségsikert aratott. Corvin-koszorút kapott (1940). – Fő művei: Jézusfaragó ember (elb., Bp., 1924); A sibói bölény (r., I – II., Kolozsvár, 1928–29); Isten igájában (r., Kolozsvár, 1930); Kopjafák (elb., Kolozsvár, 1933); Uz Bence (r., Székelyudvarhely, 1933); Az én népem (r., Bp., 1935); Havasok könyve (elb., Bp., 1936); Madéfalvi veszedelem (r., Bp., 1939); Júlia szép leány (színmű, Bp., 1939); Halhatatlan élet (r., Bp., 1941); Néma küzdelem (r., Bp., 1944); A zöld csillag (Madrid, 1950); Íme az emberek (Madrid, 1951); Mi az igazság Erdély esetében (tanulmányok, Cleveland, 1952); Leánykérés a havason (elbeszélések Pomogáts Béla bevezetőjével, Bp. 1989). 
Károly Árpád (Csíkmenaság, 1924. júl. 18. – Szeged, 1987. ápr. 25.), kertészmérnök, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa (1979). Radnóton mezőgazdasági (1940), Csíkszeredában középiskolai tanulmányokat folytatott. Az Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaságtudományi Karán 1952-ben szerzett oklevelet. 1958-ig Gyulán a kertészeti középiskolában tanított, és főkertésze volt a tangazdaságnak. 1958-tól a mosonmagyaróvári akadémiai kertészeti tanszéken tanított, majd több termelőszövetkezet kertészetét szervezte meg. Kocséron az országban elsők között vezette be a fólia alatti zöldségtermesztést. 1973-tól Kecskeméten a Zöldségtermesztési Kutatóintézetben tudományos ig. helyettes nyugalomba vonulásáig (1984). Az ország több területének zöldségtermesztési elemzését végezte el, valamint a zöldségtermesztés gazdaságosságát vizsgálta. 
Deési Jenő (Dés, 1889 – Szatmárnémeti, 1967. júl. 20.), színész. Színészi pályáját 1909-ben kezdte és különböző társulatokkal bejárta egész Erdélyt. Nagybányán egy végzős évfolyam fiatal színészeivel színházat alapított (1952), s velük később Szatmárnémetiben játszott. Színészpályája során szinte mindent eljátszott, a könnyű operettektől a súlyos tragédiák hősi szerepein át a mai realista drámák egyszerű munkásemberéig. A Román Népköztársaság érdemes művésze (1959). 
Dózsa Gergely (? – 1514. júl. 20. k.) Dózsa György öccse s a parasztháborúban annak alvezére. A temesvári csatában a jobbszárnyat vezette, és fogságba esett. Bátyja kivégzése előtt lefejezték. – Gergely Sándor: Dózsa (regénytrilógia 1945–48, 1950) c. műve történetüket dolgozza fel.
Toroczkai Oszvald (Brassó, 1884. júl. 20. – Bp., 1951. okt. 27.), festő. Bp.-en rajztanárképzőt végzett Székely Bertalan, Révész Imre növendékeként. Több nyarat Máramarosszigeten töltött Hollósy Simon mellett. 1906-tól a debreceni városi ipariskola rajztanára volt. A bp.-i Műcsarnokban 1909-ben rendezett első kiállítását újabbak követték: 1945 után tevékenyen részt vett a vidéki képzőművészeti élet szervezésében és a Művészek Szabad Szakszervezete munkájában. Több műve a debreceni Déri Múzeumban van.
(Folytatjuk)
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp. 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató