2024. july 4., Thursday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Híres erdélyi magyarok

Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. 
Cseh Gusztáv, ifj. (Kolozsvár, 1934. júl. 13 – Kolozsvár, 1985. jún. 19.): romániai magyar grafikus, könyvművész. A kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát. 1963-tól a kolozsvári Dolgozó Nő c. folyóirat művészeti szerkesztője. Pályája során több mint kétszáz román kiadású művészeti és egyéb könyv szerkesztője, tervezője vagy illusztrátora volt. A Forrás-sorozat tervéért 1971-ben díjat kapott Bukarestben. Rajzművészete mindvégig a klasszikus hagyományokból táplálkozott. Nagyvonalú, monumentális kompozícióit érzékeny vonalvezetés jellemzi. Ex librisei pontos karakterérzékéről vallanak. Kifinomult emberismeretének ironikus hangvételű bizonyítéka az Utunk karikatúrájaként rajzolt Ütünk. Fontosabb művei: Asszonyok és férfiak tüköre (rézkarcsorozat, 1980); Az erdélyi régibb és közelebbi vadászatok és vadak (1982) – mindkettő a Magvető Magyar Hírmondó sorozatában látott napvilágot; Libellus pictus azaz képekkel írott könyvecskéje Jeles Házaknak… (Bp., 1988); Pantheon avagy képescsarnoka Hatvan Főembernek… (Debrecen, 1988). 
Markovits Rodion (Kisgérce, 1884. júl. 15 – Temesvár, 1948. aug. 27.): író, újságíró. Marosvásárhelyt és Bp.-en jogot végzett, aztán Bp.-en újságíróskodott. Munkatársa volt a Népszavának, a Független Magyarországnak, a Fidibusnak. Az I. világháború idején orosz hadifogságba került. Mint a Vörös Hadsereg tagja részt vett az orosz polgárháborúban. Hazatérése után 1922-ben Szatmáron ügyvédi irodát nyitott, s szatmári és kolozsvári lapokba dolgozott. Később Bp.-en, 1930-tól – mint a Temesvári Hírlap munkatársa – Temesváron élt. 1945 után a temesvári Szabad Szó szerkesztőségének tagja volt. Több regénye jelent meg. Szibériai garnizon c., az I. világháború éveit felidéző riportregénye világsikert aratott. Művei: Szibériai garnizon (Bp., 1928); Aranyvonat (r., Bp., 1929); Sánta farsang (r., Bp., 1933); Egy öreg partizán naplója (r., Kolozsvár, 1945). 
Kőváry László, Kővári (Torda, 1819. júl. 17 – Kolozsvár, 1907. szept. 25.): író, történetíró, statisztikus, az MTA l. tagja (1883). Jogi tanulmányait a kolozsvári ref. jogakadémián végezte. Szemere Bertalan 1848-ban kinevezte az országos statisztikai hivatal titkárává, 1849-ben az erdélyi hadsereg haditudósítója. A fegyverletétel után Szentdemeteren rejtőzködött, elfogták, de később szabadon bocsátották. Pesten a Pesti Napló munkatársa lett, mivel azonban a Habsburgok ellen szervezkedő Makk József szökését segítette, 1851-ben őt is elfogták, és Kolozsvárra internálták. 1862-67-ben szerkeszti a Korunk c. Deák-párti politikai lapot. Számos munkájában foglalkozott Erdély történetével, művelődéstörténetével, statisztikájával, természeti ritkaságaival stb. A kiegyezés után a kolozsvári Victoria Biztosítótársaság igazgatójaként a biztosítási szakirodalmat is művelte. Fő művei: Erdélyország statistikája (Kolozsvár, 1847); Erdély régiségei (Pest, 1852); Száz történelmi rege (Kolozsvár, 1857); Erdély történelme (I–VI. Pest, 1859–66); Erdély története 1848–49-ben (Pest, 1861).
Réti János (Csongrád, 1849. júl. 17 – Kolozsvár, 1910. aug. 26.): mezőgazdasági szakíró. Tanulmányait a debreceni, keszthelyi, a magyaróvári felsőbb gazdasági tanintézetben végezte. Ezután egy évig a hallei és a heidelbergi egyetemen folytatta tanulmányait. 1874-től különböző iskolákban tanított. 1876-ban a debreceni gazdasági tanintézet növénytermelési és üzlettani tanára, 1882-től pedig Kolozsmonostoron volt tanár. Főként búza- és burgonyatermesztési, trágyázási kísérleteket végzett. A növénytermesztési szakismeretek széles körű népszerűsítője volt. Legtöbb munkáját többször is kiadták. Fő művei: Miként emelhetjük gazdaságunk jövedelmét (Bp., 1875); A trágyáról, a trágyázásról és a trágyakezelésről… (Kolozsvár, 1888); A szántás és vetésről (Bp., 1889); A burgonya és cukorrépa termelésről (Bp., 1890); A komlótermelésről (Kolozsvár 1894); A kisgazda tanácsadója a gazdasági növénytermesztésben és a rétek, legelők ápolásában (Bp., 1900); A vetőmagtermesztés nemesítésről.  (Kolozsvár, 1900).

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató