Híres erdélyi magyarok
2014-07-03 13:50:44
- Kuti Márta
Júliusi évfordulók, 2014
Júliusi évfordulók, 2014
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
Szenczei László (Gyulafehérvár, 1909. júl. 1. – Bp., 1980. szept. 30.): író, kritikus, műfordító. Kolozsváron és Bp.-en folytatott jogi tanulmányokat. 1940-ig a Brassói Lapok irodalmi rovatvezetője, majd 1941 után Bp.-en a Revue Danubienne, később az Új Magyarország c. lap munkatársa. 1957-től a Nagyvilág rovatvezetője volt. 1933 óta publikált, az Erdélyi Helikon, a Korunk, a Pásztortűz és a Magyarok közölték írásait. Tevékeny résztvevője volt annak az irodalmi vitának, melyet a fiatal erdélyi írók elődeik konzervatívabb felfogása ellen vívtak. Műfordítóként román és bolgár műveket ültetett át magyarra. – Fő művei: Székely apokalypsis (elb., Kolozsvár, 1935); A halál és tanítványa (Apáczai Csere János életének regénye, (Bp., 1943); Az erdélyi magyarság harca (Bp., 1946); A magyar-román kérdés (történeti és politikai tanulmány, Bp., 1946); Ócskavas (öt groteszk játék, Bp., 1976); Nem mindenki jut el Floridába (dráma, Bp., 1980)
Fekete Nagy Mihály (Dés, 1894. júl. 3. – Brassó, 1954. júl. 3.): újságíró, szerkesztő. 1936-1939 között szerkesztette és kiadta a Carpatpress c. magyar nyelvű hetilapot Bukarestben, amely híranyaggal, statisztikai és demográfiai adatokkal látta el a lapokat és intézményeket. A Magyar Népközösség brassói tagozatának igazgatója volt. 1944 után a Népi Egység munkatársaként dolgozott. Ismeretlen körülmények között lett öngyilkos.
Petrichevich Horváth Boldizsár (Kolozsvár, 1714. júl. 4. – ? , 1777. nov. 29.): erdélyi nagybirtokos, Doboka, Küküllő és Torda vm. táblabírája, többszörös országgyűlési követ és királyi biztos. 1753-tól haláláig az unitárius egyház főgondnoka. 1725–73 közti szűkszavú naplóföljegyzéseit Lázár Miklós adta ki (Hazánk, 1888).
Marót Sándor (Arad, 1884. júl. 4. – Auschwitz, 1944. jún.): író, újságíró. Szülővárosában érettségizett. 1904-től újságíró volt különböző erdélyi és bp.-i lapoknál. Cikkei jelentek meg A Hétben, a Brassói Lapokban, az Ellenzékben. Társadalmi gondolatokat kifejező színműveit a kolozsvári és nagyváradi színház mutatta be. A fasizmus áldozata lett. – Főbb művei: Nincs halál (elb., Nagyvárad, 1924); Öröktűz (színmű, 1924); Egérfogó (színmű, 1924); Világ ablaka (rajzok, Nagyvárad, 1938); Napfény és felleg egy város felett (Nagyvárad, 1924).
Dósa Mária (Marosvásárhely, 1914. júl. 4. – Bp., 1980. okt. 20.): operaénekesnő (mezzoszoprán), Berg Ottó karmester felesége. 1937-ben Monteverdi Orfeójában mutatkozott be a Magyar Királyi Operaházban. 1938-ban vezető mezzoszopránszerepek alakítására szerződtették. 1945-ben tagságát megszüntették, és csak 1957-ben került vissza az Operaház tagjai közé. 1964. aug. 31-én vonult nyugdíjba, 1971-ig nyugdíjasként is rendszeresen szerepelt. Hangfajához illő szerepeit kiváló művészi átéléssel alakította. – Főbb szerepei: Azucena (Verdi: Trubadúr); Gertrud (Erkel F.: Bánk bán); Mátyás (Erkel F.: Hunyadi László); Brangäne (Wagner: Tristan és Izolda).
Rajka László (Kolozsvár, 1894. júl. 7. – Kolozsvár, 1938. nov. 1.): irodalomtörténész. Az egyetemet Kolozsvárott és Bécsben végezte. 1916-tól haláláig a kolozsvári Marianum leánygimnázium tanára. Irodalomtörténeti tanulmányai – melyeknek jelentős része Jókai műveinek tárgytörténetével foglalkozik – a szakfolyóiratokban, cikkei és kritikái különböző erdélyi folyóiratokban jelentek meg. – Fő műve: Heliodoros Aithiopikájának feldolgozásai a magyar irodalomban (Kolozsvár, 1917).
(Folytatjuk)
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.
