2024. május 18., szombat

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Híres erdélyi magyarok

Márciusi évfordulók, 2014

Márciusi évfordulók, 2014

Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.

Osztrovszki György (Kolozsvár, 1914. márc. 28 – Bp., 1988. okt. 15.): vegyészmérnök, az MTA tagja (l. 1949, r. 1976), főtitkára (1953). Vegyészmérnöki diplomáját a bukaresti II. Károly Király Műegyetemen szerezte 1940-ben. Doktori értekezését a berlini műegyetemen készítette el. 1940–1948 között a Tatabányai Szénbányák mérnökeként, majd miniszteri biztosaként dolgozott. 1949-ben nevezték ki a Magyar Állami Szénbányák vezérigazgatójának és a Nehézipari Minisztérium ipari csoportfőnökének. 1950–1953, ill. 1960–1963 között az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, 1955–1959 között a KGST moszkvai képviselőhelyettese volt. 1964-ben nevezték ki az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökhelyettesévé, majd 1967–1970 között helyettes titkár a KGST moszkvai titkárságán. 1980-ig töltötte be az Országos Atomenergia Bizottság elnökhelyettesi tisztségét. Munkaterülete főként az energiahordozók termelése és felhasználása volt, de jelentős szerepet játszott a magyar–szovjet alumínium-timföld-egyezmény megalapozásában is. A Bugát Pál Emlékérem I. fokozatával tüntették ki. (1977). –.

Lukácsy Kristóf (Bethlen, 1804. márc. 30 – Szamosújvár, 1876. okt. 24.): az örménység kutatója (armenológus). Bécsben szentelték pappá 1827-ben. 1827-től örmény segédlelkész Szamosújvárt, 1837-től tanár a gyulafehérvári papneveldében, 1853-tól ugyanott gimnázium igazgató. 1856-tól haláláig Szamosújvár örmény katolikus plébánosa, kerületi esperes, 1861-től egyidejűleg a szamosújvári örmény algimnáziumigazgatója. Az abszolutizmus alatt visszautasította erdélyi örmény püspöki kinevezését, 40 000 Ft-os adományával életre hívta a szamosújvári örmény fiúárvaházat. Irodalmi munkásságával a magyar nyelvű armenológia megalkotója. Örmény–magyar–latin szótára kéziratban maradt. Fontosabb művei: Historia Armenorum Transsilvaniae (Bécs, 1859); Adalékok az erdélyi örmények történetéhez (Kolozsvár, 1867); A magyarok őselei, hajdankori nevei és lakhelyei (Kolozsvár, 1870). Irod. L.-szám (Armenia, 1893. 11.).

Gergely Lajos (Backamadaras, 1834. márc. 30. – ? ): pedagógus. A marosvásárhelyi református kollégiumban kezdte tanulmányait, és 1858-ban a kolozsvári tanítóképzőben fejezte be. Ezután Désen, majd Szászrégenben tanítóskodott. 1862–64-ben a nagyenyedi református teológiai intézetben tanult, 1864-ben Marosvásárhelyen volt tanító, 1868-ban radnótfájai lelkész lett. Nevelésügyi irodalmi munkásságot fejtett ki; több tankönyvet írt. A magyar nyelvtan, az elemi tanodák használatára (Kolozsvár, 1866) öt kiadást ért megFontosabb művei: A népiskolák magyar nyelvtana (Pápa, 1865); Magyar helyesírástan (Kolozsvár, 1871); Az új mértékek ismertetése (Marosvásárhely, 1875); Maros-Torda megye földrajza (Marosvásárhely, 1891).

(Folytatjuk)

*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.

 

Kuti Márta

 

  

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató