Híres erdélyi magyarok
2014-02-14 14:15:49
- Kuti Márta
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
Februári évfordulók, 2014
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
BÁLINT GYULA ISTVÁN (Csíkkozmás, 1824. febr. 18 – Kolozsvár, 1894. nov. 20.): műfordító. Ferenc-rendi szerzetes, teológiai tanulmányait a gyulafehérvári papneveldében végezte. 1849-ben szentelték pappá, majd Marosvásárhelyen tanított, 1851-től tábori lelkész, 1871-ben kilépett a szerzetesrendből, és csak az irodalomnak élt. Versei kb. lapokban jelentek meg. Fontosabb fordításai: A megszabadított Jeruzsálem (Torquato Tasso után ford., Pest, 1863); Phaedrus Aesopi meséi (Kolozsvár, 1876); Dante Divina commedia c. művének fordításából csak 8 ének jelent meg, a többi kéziratban maradt.
VÁNTUS KÁROLY (Nagyvárad, 1879. febr. 20 – Moszkva, 1927): szerkesztő, ács. Az SZDP nagyváradi szervezetének titkára, 1905-ben a Nagyváradi Újság szerkesztője, 1907-től az SZDP . egyik központi titkára. Orosz fogságban részt vett a hadifogoly-bizottságok munkájában. Egyik szerkesztője a Szociális Forradalom c. moszkvai m. kommunista újságnak, előadója az agitátoriskolának. 1918 őszén hazatért. Alapító tagja volt a KMP-nek és tagja a párt Központi Bizottságának. A Tanácskormány földművelésügyi népbiztosa, tagja a Szövetséges Központi Intéző Bizottságnak, majd Vas vm. kormányzótanácsi biztosa. A tanácshatalom bukása után halálra ítélték. 1922-ben fogolycsere útján a SZU-ba került és ott élt haláláig.
MILES MÁTYÁS (Medgyes, 1639. febr. 21 – Nagyszeben, 1686. okt. 1.): jogtudós, nagyszebeni városi tanácsos. Itthon és külföldön tanult, 1658-tól medgyesi rektor. 1661-ben mint Kemény János fejedelem magántitkára, diplomáciai feladatokat is kapott. Apafi fejedelemsége idején is teljesített diplomáciai szolgálatot. Naplóját (1682) kiadták az Erdélyi Országgyűlési Emlékekben (XVII., Bp., 1875 – 98). Több munkája kéziratban maradt. — Fő műve: Siebenbürgischer Würg-Engel (Hermanstadt, 1670).
SZENTGYÖRGYI JÓZSEF, WEISZ (Erdőszentgyörgy, 1824. febr. 24 – Bp., 1901. márc. 10.): orvos, a hazai meteorológiai kutatások úttörőinek egyike. Fiatalon részt vett a szabadságharcban, majd az abrudbánya–verespataki bányák főorvosa volt. Ő hívta fel a figyelmet az időjárási hírszolgálat mezőgazdasági jelentőségére. Külföldi útja után 1880-ban kinevezték az Ideiglenes Országos Időjelző Állomás vezetőjévé. Időjárási térképei naponta megjelentek, ezeket utóbb az MNM-nek ajándékozta. Előrejelzését úgy készítette, hogy hónapról hónapra táblázatba foglalta a légnyomás napi értékeit, s a változási hajlam szerint adott prognózist. Az Időjelző Állomás 1887 végén szűnt meg. Fő műve: Az országos első magyar időjelzés és a népies időjelző (Bp., 1895)
(Folytatjuk)
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.
