2024. july 3., Wednesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Híres erdélyi magyarok

Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.

Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. 

Januári évfordulók, 2014

GICZY JÁNOS; GÉCZY (? – Gyulafehérvár, 1589. jan. 7.): katona és politikus. Dunántúli birtokos nemesi család sarja. 1566-tól a gyulai várban szolgált hadnagyként, majd a vár eleste után Erdélybe menekült, és János Zsigmond fejedelem szolgálatába lépett, aki csakúgy, mint később Báthori István, nagy birtokadományokkal jutalmazta szolgálatait. 1577-ben Báthori követe a temesvári pasánál, 1576-tól váradi kapitány, majd a kiskorú Báthori Zsigmond idején, 1585. máj.-tól 1588. dec.-ig Erdély kormányzója. Lemondása után a fejedelem első tanácsosa és az ország főkapitánya.

PÁLFFY JÁNOS (Tarcsafalva, 1804. jan. 10 – Tarcsafalva, 1857. ápr. 13.): politikus, író. Székelykeresztúron és Kolozsvárt az unitárius kollégiumban tanult, 1825-ben a József nádor huszárezredbe lépett, 1828-ban kadét, 1830-ban hadnagy lett. 1835-től 1848-ig Küsmödön (Udvarhely vm.) élt. Az 1841–1844-es erdélyi országgyűlésen Küküllő vármegye követeként a haladó ellenzék soraiban harcolt a reformokért. 1842. márc.-ban az erdélyi országos küldöttség tagjaként Pesten megismerkedett gr. Széchenyi Istvánnal és gr. Batthyány Lajossal. 1848. máj. 2-án Udvarhelyszék követének választotta a máj. 29-re Kolozsvárra összehívott unió-országgyűlésbe. 1848. máj. 30-án az országgyűlés vezérszónokaként javasolta, hogy mondják ki az uniót Mo.-gal. Az uniós törvény szentesítése végett az országgyűlés őt és Weér Farkast küldte Innsbruckba V. Ferdinándhoz. A pesti országgyűlésen is Udvarhelyszék követe. Az első felelős minisztériumban pénzügyi államtitkár és a képviselőház első alelnöke, a Honvédelmi Bizottmány tagja. Debrecenben a békepárthoz csatlakozott. A szabadságharc bukásakor Kolozsvárt volt. 1849 őszén előbb Kolozs, majd Szatmár vm.-ben bujdosott. 1849. okt.-ben önként jelentkezett Haynaunál. Az Újépületbe zárták. 1850. júl. 4-én halálra ítélték, de kegyelmet kapott. 1850-től 1851-ig Pesten lakott a Vadászkürt Szállodában br. Kemény Zsigmonddal. 1851 őszén Sátoraljaújhelyt jelölték ki kényszerlakhelyéül. 1856 őszén a már súlyos tüdőbetegnek megengedték, hogy szülőfalujába költözhessék. 1857. jan. 20-án kelt végrendeletében vagyonát az Erdélyi Múzeumra hagyta. Munkatársa volt az Erdélyi Híradónak, a debreceni Esti Lapnak, a Magyar Sajtónak. Fő műve a Magyarországi és erdélyi urak (sajtó alá rendezte Szabó T. Attila, Kolozsvár, 1939).

WEISS MIHÁLY (Medgyes, 1569. jan. 13 – Földvár, 1612. okt. 12.): Brassó város főbírája. Kolozsvárt, majd Heidelbergben tanult. Hazatérve Hardegg gróf szatmári parancsnok titkára, majd Prágában a m. kir. kancellária alkalmazottja, 1589-ben nemességet kapott. 1590-ben Brassó város tanácsának hivatalnoka, 1600-tól szenátor, 1608-tól főbíró. Kezdettől fogva elsősorban a diplomáciában tevékenykedett. 1594-től kezdve sorozatosan ő képviselte Brassót az ogy.-eken. 1595-ben tagja volt annak az erdélyi követségnek, mely Prágában Rudolf és Báthori Zsigmond közt szövetséget kötött. Bocskai, majd Rákóczi Zsigmond is gyakran küldte a császári udvarba, a Portára és a román vajdaságokba. Mint főbíró ő irányította Brassó és az erdélyi szász városok Báthori Gábor elleni küzdelmét. A fejedelem csapataival vívott földvári (Brassó mellett) vesztes csata után, menekülés közben a hajdúk megölték. Brassó, de egész Erdély eseményeire kiterjeszkedő latin nyelvű krónikája (Liber Annalium raptim scriptus; kiadta E. Trauschenfels: Deutsche Fundgruben zur Geschichte Siebenbürgens, Kolozsvár, 1860) fontos történeti forrás.

WASS SÁMUEL, gróf (Kolozsvár, 1814. jan. 13 – Bp., 1879. márc. 20.): földrajzi útleíró, közgazda, az MTA l. tagja (1861). Kolozsváron végzett líceumi tanulmányai után nagy utazásokat tett külföldön, amelyekről úti jegyzeteket írt. 1833-tól megyei közhivatalokat viselt. 1848 elején Doboka vármegye főispánja, 1849. febr.-ig a pesti országgyűlésen képviselője. 1849-ben a m. kormány megbízásából a m. hadsereg számára fegyverek szerzése céljából Konstantinápolyba, onnan Párizson és Londonon keresztül Amerikába ment. A szabadságharc elbukásáról értesülve San Franciscóban két társsal nagyobb aranykohót létesített, ez az 50-es évek végén megszűnt. 1858-ban végleg hazatért. 1861-ben a főrendiház tagja. 1866-tól 1875-ig Deák-párti képviselő. Részt vett a Földhitelintézet megalapításában, főleg azonban iparvállalatok előmozdítását szorgalmazta. Igen nagy nyelvismerettel rendelkezett; cikkei a magyar és a kaliforniai angol lapokban jelentek meg. Művei: Kilencz év egy száműzött életéből (Pest, 1861); Szárazi és tengeri utazások nyugaton (Pest, 1862).

KISS LÁSZLÓ (Segesvár, 1919 – Marosvásárhely, 1968. jan. 14.): író, drámaíró, költő és színész. Újságíró 1937-től Marosvásárhelyen, első verseskötete 1939-ben jelent meg. 1947-től a Marosvásárhelyi Székely Színház színésze volt. Játék közben, színpadon érte a halál. Főbb szerepei: Lennie (Steinbeck: Egerek és emberek); II. Endre (Katona J.: Bánk bán); Szemere Bertalan (Illyés Gy.: Fáklyaláng). Írásai:. Önmagam ellen (versek, 1939); Vihar a havason (színmű, Marosvásárhely, 1953); Jó reggelt (novellák, karcolatok, Marosvásárhely, 1954).

*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.   

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató