Híres erdélyi magyarok
2013-11-08 14:23:46
- Kuti Márta
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
Novemberi évfordulók, 2013
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
VENCZEL JÓZSEF (Csíkszereda, 1913. nov. 4 – Kolozsvár, 1972. márc. 16.): szociológus, egyetemi tanár. Kolozsvárott jogot végzett. Az Erdélyi Magyar Gazdasági Egylet statisztikai osztályának vezetője (1937–41) az Erdélyi Tudományos Intézet tanára (1941–46), a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem jogi és közgazdasági karán a szociológia és statisztika tanára (1946–48), az Erdélyi Múzeum levéltárának főlevéltárosa (1948–49). 1949-ben állását elvesztette. Halála előtt néhány évvel ismét visszatért a tudományos életbe, tanulmányokat tett közzé; a kolozsvári Babeş–Bolyai Egyetem tudományos kutatója (1969–72) volt. Egyetemi hallgatóként kapcsolódott az Erdélyi Fiatalok falukutató mozgalmához, a Faluszeminárium s az Erdélyi Fiatalok szerkesztőségi tagja (1931–32), a kassai Új Élet erdélyi szerkesztője (1932–37), a Hitel c. folyóirat (1936–44) egyik szerkesztője. Az erdélyi földkérdéssel, demográfiával, a szociológia módszertanával foglalkozott. Dimitrie Gusti és az amerikai agrárszociológia eredményeit alapul véve kidolgozta az erdélyi magyar falukutatás gyakorlati módszereit. Vezette a bálványosváraljai szociológiai vizsgálatokat (1942). Cikkei és tanulmányai elsősorban a Hitelben és a Korunkban jelentek meg. Fontosabb művei: A falumunka és az erdélyi falumunka-mozgalom (Kolozsvár, 1935); Öt Olt menti székely község népmozgalma (Kolozsvár, 1937); A falukutatás módszertanának vázlata (Kolozsvár, 1941).
ABT ANTAL (Rézbánya, 1828. nov. 4. v. 6. – Kolozsvár, 1902. ápr. 2.): fizikus, egyetemi tanár, a földmágnesesség kutatója. 1850–56 között mérnöki tanulmányokat folytatott, majd fizikát hallgatott Bécsben. 1871–72-ben az ungvári gimnáziumban, ill. a budai főgimnáziumban tanított. 1871–72-ben a pesti tudományegyetem kísérleti fizika tanszékén magántanár, 1872-től a kolozsvári egyetemen a kísérleti fizika első professzora, 1883–84-ben rektora. Több kísérleti fizikai tankönyvet írt. Cikkei az Annalen der Physikben (1900) jelentek meg. Kísérleti természettan (Kunzek nyomán, Pest, 1863); A föld delejességének meghatározása (Bp., 1878) c. művei fontosak.
DADAY LORÁND, írói nevén SZÉKELY MÓZES (Beszterce, 1893. nov. 6 – Dés, 1954. júl. 23.): író. Református teológiát végzett Kolozsvárt. 1924-ben a bp.-i egyetem bölcsészeti karán doktori oklevelet szerzett. Semesnyei birtokán gazdálkodott 1940-ig, 1944-ben Dés polgármestere, 1944 után az Utunk c. lap munkatársa Kovács Bálint álnéven. 1946-ban Désen középiskolai tanár volt. Művei: Zátony (r., 1930); A térkép (színjáték, bem. Belvárosi Színház, Bp., 1933); Csütörtök (r., 1935); Malomszeg (elb., 1954).
APOR ISTVÁN, gróf (Altorja, 1638 – Nagyszeben, 1704. nov. 10.): erdélyi nagybirtokos főúr. A Béldi-mozgalom idején Apafi fejedelem mellé állt, és ezzel megalapozta érvényesülését. 1679-ben I. Apafi Mihály követe a Portánál. 1685-ben Csík-, Gyergyó- és Kászonszék főkirálybírája, 1690-ben Thökölyvel szemben a császári pártot támogatta, ezért I. Lipóttól 1693-ban bárói, 1696-ban grófi rangot kapott. 1693–1703 között erdélyi kincstartó, 1697-ben Torda vármegye főispánja. 1703-tól generális, Erdély fővezére. A Rákóczi-szabadságharcban a császár oldalán maradt. Nagy vagyont gyűjtött, az erdélyi ellenreformáció egyik fő támasza volt. Jelentős alapítványokat tett iskolák felvirágoztatására, a moldvai missziót is támogatta. Szerepe volt az erdélyi görög katolikus egyház életre hívásában is. 1697–98-i bécsi útjáról írt naplóját kiadta Bíró Vencel (Erdélyi Múz., 1930).
BALLA KÁROLY, BLAU (Ratosnya, 1913. nov. 10 – Kolozsvár, 1959. nov. 14.): író, újságíró. Elemi iskoláinak elvégzése után Bánffyhunyadon volt cipészinas, majd vándormuzsikus. Két osztályt végzett a kolozsvári Tarbut zsidó gimnáziumban. A 30-as években gyári munkás volt. Részt vett az illegális kommunista mozgalomban. 1944-ben deportálták, hazatérése után, 1945-ben a Világosság, 1946-tól az Igazság szerkesztőségében dolgozott. 1951-től a Művelődési Útmutató, 1957-től az Ifjúsági Könyvkiadó szerkesztője volt. Regényeket, novellákat, színműveket publikált: Kényszerhaladás (Kolozsvár, 1934); Széles ösvényen (elb., Bukarest, 1949); Fény a hegyekben (elb., Bukarest, 1950.); Drága föld (elb., Bukarest, 1951); A testvériség jegyében (riport, Bukarest, 1952); A jel (elb., Bukarest, 1955); Vádolom magam (színmű, Bukarest, 1957); Mesterhegedű (elb., Bukarest, 1958); Miska (kisr., Bukarest, 1959); A legszebb emlék (válogatott írások, bev. Majtényi Erik, Bukarest, 1961).
FRIEDREICH ISTVÁN, írói nevén GÖRCSÖNI DÉNES (Gernyeszeg, 1878. nov. 11 – Bp., 1915. márc. 1.): újságíró. Egyetemi tanulmányait a kolozsvári és a bp.-i egyetem bölcsészkarán végezte, majd Bp.-en községi reáliskolai tanár, 1904-től az Alkotmány munkatársa és a Katolikus Szemle rendszeres cikkírója. A század eleji klerikális sajtó és társadalmi mozgalmak egyik ismert alakja. Történelmi tanulmányokat, bírálatokat írt, társadalmi kérdésekkel foglalkozott. – Műve: Gr. Széchenyi István életrajza (II. Bp., 1914).
(Folytatjuk)
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.
