2024. july 3., Wednesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Híres erdélyi magyarok

Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.

Októberi évfordulók, 2013

Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.

ERŐSS JÓZSEF (Csíkszereda, 1868. okt. 26 – Sepsiszentgyörgy, 1932. nov. 7.): történész. A középiskolát Csíksomlyón végezte. 1892-től Kolozsváron járt egyetemre, ahol latin-történelem szakos tanári diplomát szerzett. Gimnáziumi tanár Gyulafehérváron és Csíksomlyón, 1909-től 1929-ig Kézdivásárhelyen. Történeti tárgyú cikkei a Közművelődés c. lapban jelentek meg. Fontosabb munkái: A székelyek története (Kézdivásárhely, 1913); Ágyúöntő Gábor Áron (ifj. színmű, Kézdivásárhely, 1914); Háromszék telepedési története (Sepsiszentgyörgy, 1929).

ZILAHI-KISS KÁROLY (Zilah, 1838. okt. 28 – Buda, 1864. máj. 15.): újságíró, kritikus. 1857-ben került Pestre az egyetem jogi karára. Korán erdélyi lapokban kezdte meg újságírói, kritikusi munkásságát. 1860-ban Bécsben tanult. Tüdőbaját sokszor próbálta gyógyíttatni külföldön, Ausztriában és Olaszországban. Megismerkedett kora jelesebb íróival, Gyulai Pállal, Kemény Zsigmonddal, Vajda Jánossal. Később kritikáiban szenvedélyesen szembefordult Gyulai Pál nézeteivel és irodalompolitikájával. 1863-ban a Magyar Sajtó, 1864-ben a Fővárosi Lapok munkatársa. Kiadásban megjelent: Zilahi-Kiss-Károly munkái (I–II., Dömötör János életrajzi bevezetésével, Pest, 1865); Zilahi-Kiss
Károly Válogatott Művei (Válogatta és a bevezetőt írta Vargha Kálmán, Bp., 1961).

BÁNFFY DEZSŐ, báró (Kolozsvár, 1843. okt. 28 – Bp., 1911. máj. 24.): miniszterelnök. Családjával főként Kolozsvárott élt, a gimnáziumot és a jogot is ott végezte. Államtudományi tanulmányait Berlinben és Lipcsében folytatta. A Szabadelvű Párt tagja. 1875-ben Belső-Szolnok, majd Szolnok-Doboka vármegye főispánja, kíméletlenül elnyomta a nemzetiségi mozgalmakat és az ellenzéki pártokat. 1892-95-ben a képviselőház elnökeként is kifejezetten pártpolitikát folytatott. 1895. jan. 14-től 1899. febr. 26-ig az ún. „szürke kabinet” miniszterelnöke. Kormányzásának ideje a nemzetiségek erőszakos magyarosításáról és a parlamenti ellenzéknek, különösen az 1896-i választásokon történő letörését eredményező intézkedéseiről nevezetes. Az általa alkalmazott nyílt erőszak tömegfelháborodást és az ellenzéki pártok támadását váltotta ki. A parlamenti obstrukció a kormányt törvényen kívüli (ex-lex) állapotba, őt lemondásra kényszerítette. Bukása után főudvarmesterré nevezték ki. 1904-től az általa szervezett ellenzéki Új Párt vezetője, lemondva főudvarmesteri méltóságáról, ismét képviselővé választatta magát, élesen támadta a Tisza-kormányt. Csatlakozott az ellenzéki szövetséghez, 1906. márc.-ban azonban kivált a koalícióból. – Művei: A magyar nemzetiségi politika (cikkgyűjtemény, Bp., 1902); A horvát kérdésről (Bp., 1907).

KELEMEN BÉLA (Csíkkozmás, 1913. okt. 28 – Kolozsvár, 1982. dec. 8.): nyelvész, szótárszerkesztő, egyetemi tanár, a filológiai tudományok doktora. A kolozsvári egyetemen 1935-ben szerzett tanári oklevelet román nyelv és irodalomból, mellékszakként a romanisztikát és a latin nyelvet végezte el. 1945-ig a kolozsvári római katolikus főgimnázumban tanár, közben 1941-44-ben főigazgatósági szakelőadó. 1945-től a Bolyai Tudományegyetemen adjunktus, majd előadó tanár, a tanulmányi ügyek főtitkára. 1950-től a Kolozsvári Nyelvtudományi Intézetben nyugdíjba vonulásáig, 1978-ig osztályvezető, a román-magyar és a magyar-román szótárak főszerkesztője. Közben 1957-től 1968-ig a kolozsvári egyetem román nyelvtudományi tanszékén tanár. Tagja a Cercetări de Lingvistică és a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények szerkesztőbizottságának, az utóbbinak 1964-től helyettes felelős szerkesztője. Fő kutatási területe a lexikográfia és a lexikológia. Vezetése alatt évtizedeken keresztül jelentek meg román-magyar és magyar-román nagy-, közép-, iskolai és zsebszótárak. Közreműködött a román nyelv szótárának (Dicţionarul limbii române) és az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárnak a munkálataiban, nyelvművelő kézikönyvek szerkesztésében is. Foglalkozott a modern nyelvelméletekkel, a statisztikai módszerekkel. Magyarra fordított Bălcescu, Sadoveanu és Delavrancea műveiből. Fontosabb művei: Noţiuni generale de gramatica română (Bukarest, 1957); Helyesírási tájékoztató (Gálffy Mózessel és Márton Gyulával, Bukarest, 1969); Magyar helyesírási szótár (szerk., Balogh Dezsővel, Gálffy Mózessel és Szabó T. Attilával)

HÓRY FARKAS (Kótaj, 1813. okt. 30 – Magyargyerőmonostor, 1872. okt. 25.): költő. A kolozsvári református teológián tanult. 1839–40-ben segédlelkész Kolozsváron. 1840-től haláláig Magyargyerőmonostoron lelkész. Verseit 1840-től kezdve közölték a korabeli folyóiratok. Balladáival, különösen népdalaival több pályadíjat nyert. 1858-ban kötetben is kiadta verseit (Költeményei, Kolozsvár, 1858).

SZENTMIHÁLYINÉ SZABÓ MÁRIA (Ottomány, 1888. okt. 31 – Leányfalu, 1982. jún. 24.): író. Iskoláit Debrecenben végezte, majd újságíróként kezdte pályáját Kolozsváron. Az Erdélyi Helikon körül kialakult írómozgalom tagja volt. Bp.-re költözve a Magyarság c. lap munkatársa lett, az Új Időkben is publikált. Műveit erős vallásosság jellemzi, a nagy történelmi nőalakok életútját, valamint a múlt század kialakuló magyar polgárságának, értelmiségének sorsát rajzolta meg regényeiben. Tagja volt az Erdélyi Magyar Irodalmi Társaságnak, a Szigligeti Társaságnak, a Petőfi Társaságnak, a Ráskai Lea Irodalmi Társaságnak és a Pen Clubnak. – Művei: Felfelé! (r., Bp., 1925); Magamtól másokig (elb., Kolozsvár, 1926); Apassionata (Kolozsvár, 1926); Sorsok és akarások (elb., Debrecen, 1928); Háztűznézőben (r., Kolozsvár, 1930); Irén évei (r., Bp., 1933); Éva (r., Bp., 1934); Emberé a munka (r., Bp., 1935); Istené az áldás (r., Bp., 1936); Lorántffy Zsuzsanna (r., Bp., 1938); Örök társak (r., Bp., 1938); Zrínyi Ilona (r., Bp., 1939); Szabad hazában (r., Bp., 1940); Az élet muzsikája (r., Bp., 1940); Magvetők (r., Bp., 1941); Érik a vetés (r., Bp., 1942); Aratás (r., Bp., 1943)

(Folytatjuk)

*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.  

A sivatag muzsikusa (2.) 31 perccel korábban

Túlélhető a kamaszkor! 31 perccel korábban

Enikő receptjei 31 perccel korábban

Gyógyító művészet 1 órával korábban

Közlemény 23 órával korábban

A gázár emelésének előjele 23 órával korábban

Erről jut eszembe 23 órával korábban

Megsimogatni a lelkeket 3 héttel korábban

Választás 2024 3 héttel korábban

Épített örökségünk 3 héttel korábban

Épített örökségünk 1 héttel korábban

Műsorkalauz 2 héttel korábban

Épített örökségünk 2 héttel korábban

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató