2024. july 4., Thursday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Híres erdélyi magyarok

Decemberi évfordulók, 2015
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. 
Lajthay Károly, Le Derlé (Marosvásárhely, 1885. dec. 7 – Bp., 1945): filmrendező. Pályáját vidéki színészként kezdte, majd hamarosan Bp.-re kerülve kapcsolatba került a filmszakmával. Előbb hősszerelmes szerepeket alakított, majd rövidesen rendezni kezdett. 1918-ban REX néven saját filmvállalatot alapított, s ennek produkcióit rendezte. 1924-től Berlinben, majd Párizsban volt színész, 1938-ban tért haza. I, f. Karthausi (színész, 1916), A senki fia (színész, 1917), Havasi szerelem (színész, 1917 – 18), Lobogó vér (1918), Sundal (1918 – 19), Júlia kisasszony (1919), Páter Sebastian (1920), Olavi (1920), A levágott kéz (1920), Leánybecsület (1923), A három pofon (1923), hangosfilmjei: Isten rabjai (1942), Sárga kaszinó (1943)
Ábrai Károly; 1871-ig Figura (Szatmár, 1830. dec. 8 – Bp., 1912. aug. 18.): tanár, író. Első írásai 1846-ban Julius álnéven jelentek meg az Életképekben. A szabadságharcban mint honvéd vett részt. 1850–53-ban Debrecenben jogot és teológiát tanult, majd Szatmáron ref. lelkész, 1862-től a hódmezővásárhelyi ref. líceum tanára. 1870-től Hódmezővásárhely, ill. 1871-től Csongrád vm. főjegyzője, majd 1876-tól 1884-ig Hódmezővásárhely polgármestere. Később Bp.-re költözött. Számos – túlnyomórészt történelmi tárgyú – regénye és elbeszélés-gyűjteménye jelent meg. Sok korabeli újság és folyóirat állandó munkatársa volt. 1869-től 1878-ig az általa alapított Vásárhelyi Közlöny szerk.-je. F. m.: Az utolsó Szapolyai (r., Pest, 1860); Emléklapok a hazai történelemből (Pest, 1861); A nagy hazafiak (regényes korrajz, Pest, 1866); Magyarország 1848–49-ben (Pest, 1869).
Wesselényi Miklós, báró (Zsibó, 1750. dec. 11 – Zsibó, 1809. okt. 25.): politikus, erdélyi nagybirtokos. ~ István unokája. Mint tiszt a Bethlen-huszároknál szolgált, míg végül a katonai fegyelemmel szembekerülve, 1778-ban kapitányi rangban kilépett a hadseregből. 1777-ben feleségül vette Cserei Ilonát. Felesége kat. volt, s amikor ~ fiait ref. hitben nevelte, az államhatalom közbelépett, s éveken át zaklatták, fenyegették őt. ~ szenvedélyes, féktelen természetű volt. Összekülönbözve az egyik Haller gróffal, formálisan hadat viselt ellene. Emiatt 1781-től 1789. dec. 15-ig Kufsteinban raboskodott. 1791-től részt vett az erdélyi ogy.-eken, ahol az ellenzék egyik vezéralakja volt. Tevékenyen részt vett a „Diana Vadásztársaság”-ba tömörült nemesi elégedetlenek szervezkedésében, amiért a kormány 1794–95-ben jakobinusság vádjával törvény elé állította, pedig csak nemesi alapon akarta Erdély életét függetleníteni. Harcolt az állandó m. színház megteremtéséért, támogatta az iskolákat. 1795 után fokozatosan visszavonult a közéleti szereplésből. Irod.: Kemény Zsigmond: br. W. M. (Pest, 1854); Szilágyi Ferenc: Idősb. br. W. M. Élet és korrajz (Akad. ért. a tört. tud. köréből, 1875); Trócsányi Zsolt: Az idősb. W. M. (Élet és Tud. 1958., 50. sz.); Trócsányi Zsolt: W. M. (Bp., 1965). – Szi. Berzsenyi Dániel: W. hamvaihoz (óda).
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp. 
(Folytatjuk)

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató