2024. july 5., Friday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Híres erdélyi magyarok

Augusztusi évfordulók, 2015
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. 
Bihari Zoltán (Arad, 1910. aug. 26 – Bp., 1985. febr. 22.): színész. 1932-ben kezdte pályáját Mo.-on. 1936-ban Bukarestbe került, s ezután Töröko., Szíria, Szudán, Egyiptom színpadain lépett föl. 1940-ben Nagyváradra szerződött. 1958-tól a bp.-i Petőfi Színház, 1966-tól az Állami Déryné Színház tagja volt. Elsősorban vígjátékokban, operettekben foglalkoztatták. Kiváló karakterszínész volt. F. sz.: Kréhl János Farkas (Molnár Ferenc: Olympia); Lemming Rudolf (Jókai Mór: Szerelem bolondjai); Korláthy gróf (Szirmai Albert: Mágnás Miska).
Fazakas János (Málnás, 1910. aug. 26 – Kolozsvár, 1979. aug. 3.): orvosi szakíró. Középisk.-it Sepsiszentgyörgyön, az egy.-et Bukarestben végezte. Egy.-i tanulmányainak ideje alatt bekapcsolódott a Dimitrie Gusti vezette szociológiai kutatómunkába. Előbb a kolozsvári egy.-en, később a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben tanított. A 60-as években Kolozsváron az ortopéd és traumatológiai klinika ig.-ja volt. Szaktanulmányai hazai és külföldi folyóiratokban jelentek meg.
Nagy Márton (Nagyvárad, 1860. aug. 29. – Nagyvárad, 1941. aug. 15.): író, újságíró. Jogi tanulmányait 1879-től 1883-ig Nagyváradon végezte, 1883-tól szolgabíró Berettyóújfaluban, 1885-től főszolgabíró Nagyszalontán, 1920-tól nyugalomban élt Nagyváradon. Főszerk.-je volt 1890-től a Szalontai Lapoknak, 1895-től 1902-ig a Rendeleti Közlönynek, 1903-tól 1918-ig a Járási Hivatalos Lapnak (Nagyszalonta). 1875-től főmunkatársa volt több nagyváradi napilapnak, főleg a Nagyváradnak és a Szabadságnak. Az I. világháború után írt visszaemlékezései adatokat tartalmaznak a régi Bihar vm. és Nagyvárad életéről. F. m.: Beszélyek, rajzok és karcolatok (Nagyvárad, 1880); Tizenötévi találkozónk emlékéül 1878–1893 (Nagyvárad, 1893); Régi idők – régi emberek (visszaemlékezések, Nagyvárad, 1925); Régi nevek – régi regék (Visszaemlékezések, Nagyvárad, 1927).
Reményik Sándor (Kolozsvár, 1890. aug. 30. – Kolozsvár, 1941. okt. 24.): költő, szerkesztő. Kolozsvárott kezdett egy.-i tanulmányait nem fejezte be, hivatalt nem vállalt, kizárólag az irodalomnak élt. Az erdélyi újságok állandó munkatársa. 1921-től a Pásztortűz c. folyóirat főszerk.-je. Kezdetben Végvári álnéven irredenta verseket írt, költészetét sovinizmus, vallásos érzés és retorikus hangvétel jellemezte. Későbbi verseiben azonban már a humanitás gondolata érvényesül. Baumgarten-díjat kapott (1937 és 1941). Verseit számos idegen nyelvre lefordították. F. m.: Fagyöngyök (versek, Kolozsvár, 1918); Csak így (versek, Kolozsvár, 1920); Vadvizek zúgása (versek, Kolozsvár, 1921); Kenyér helyett (versek, Kolozsvár, 1932); Romon virág (versek, Kolozsvár, 1935); Összes versei (Bp., 1941, az MTA posztumusz nagyjutalmát kapta 1941-ben); Egészen (versek, Kolozsvár, 1942). Irod.: Tolnai Gábor: R. S. (Magy. Csillag, 1941); Ligeti Ernő: Súly alatt a pálma (1942); Jancsó Elemér: R. S. élete és költészete (Kolozsvár; 1942); Várkonyi Nándor: Az újabb magyar irodalom (Bp., 1942); Reményik-emlékösszeállítás (Diakónia, 1990).
 
(Folytatjuk)
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp. 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató