Híres erdélyi magyarok
2015-07-02 11:54:13
- Kuti Márta
Júliusi évfordulók, 2015
Júliusi évfordulók, 2015
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
Müller Ferenc József, báró (Nagyszeben, 1740. júl. 1 – Bécs, 1825. okt. 12.): mineralógus, a tellúr és a turmalin felfedezője. A bécsi egy.-en hallgatott bölcsészetet és jogot, 1763-tól a selmecbányai bányászati ak.-n tanult. 1768-ban a dél-mo.-i bányákhoz bányamérnöknek nevezték ki, 1770-ben a bánáti bányák ig.-ja lett. 1778-ban Erdélyben bányatanácsos, 1788-ban II. József az összes erdélyi bányák élére állította, 1798-ban a Bécsben székelő erdélyi főbányahivatal igazgatásával bízták meg. Innen vonult nyugalomba 1818-ban. 1778-ban Tirolban felfedezte a turmalint, 1783-ban Erdélyben a tellúr-aranyércet. Az opál egy nemét, a hyalithot róla nevezték el Müller-üvegnek. F. m.: Nachricht von den in Tirol entdeckten Turmalinen (Wien, 1778); Entdeckung des Tellurs (Born: Physikalische Arbeiten, Wien, 1783); Mineralgeschichte der Goldbergwerke in dem Vöröspataker Gebirge bei Abrudbánya in Siebenbürgen (Born: Bergbaukunde, Leipzig, 1789
János Zsigmond, II. János (Buda, 1540. júl. 7 – Gyulafehérvár, 1571. márc. 14.) Magyarország választott királya, Erdély első fejedelme (1556–1571). Szapolyai János kir. és Jagelló Izabella fia. A rákosi ogy., a váradi béke ellenére, mely I. Ferdinándnak biztosította a trónt, János királyt még születése évében kir.-lyá választotta. 1541-ben Szolimán szultán megszállta Buda várát, s ~ uralma, amelyet 1551-ig Fráter György, s 1559-ig Izabella gyakorolt, csak az ország K-i felére terjedt ki és a török ellenőrzése alatt állt. 1551-ben Fráter György országegyesítő törekvéseinek folyományaként szerződést kötött Ferdinánddal, s anyagi kárpótlás ellenében lemondott a trónról, majd fiával együtt Lengyelo.-ba költözött. Ferdinánd azonban nem tudta az országot a török bosszúja ellen megvédeni, ezért 1556-ban az erdélyi rendek visszahívták ~ot és Izabellát. 1559-ben anyja halála után maga vette át az uralmat. Uralma idején megszilárdult Erdély különállása a királyi Mo.-tól, és kialakult a török birodalomtól függő helyzete. 1570-ben a speyeri egyezményben lemondott a királyi címről, 1562-ben vérbe fojtotta az elvesztett nemesi jogaikért fegyvert fogott székelyek fölkelését. Uralkodása idején áttért a lutheránus, majd a ref. és végül az unitárius vallásra, elősegítve ezzel, hogy Erdélyben létrejöjjön a négy bevett vallás rendszere. Vele halt ki a Szapolyai család. – Irod. Székely József: A székelyek lázadása J. Zs. ellen (Hadtört. Közl. 1889); P. Szentmártoni Kálmán: J. Zs. erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934); J. Zs., az unitárius fejedelem (Kolozsvár, 1940).
Jósika Sámuel, báró (Kolozsvár, 1805. júl. 7 – Bécs, 1860. márc. 28.): politikus, erdélyi főkancellár. 1831-ben az erdélyi udvari kancelláriához tanácsossá nevezték ki, majd Bécsben különféle magas udvari hivatalt viselt. Nevezetesebb politikai szereplése 1834-ben kezdődött, mikor az erdélyi ogy.-en a konzervatív párt élére állt. 1840–41-ben részt vett a büntető törvénykönyv kidolgozásával megbízott országos választmány munkájában (Deák Ferenccel, Szemere Bertalannal stb. együtt), 1844-ben az erdélyi udvari kancellária alelnöke lett. 1846-tól 1848. ápr. 10-ig erdélyi főkancellár. 1848-ban Mo. és Erdély uniója ellen foglalt állást. Apponyi Györggyel és Dessewffy Emillel együtt a m. szabadságharc leverésére ösztönözte a bécsi udvart. A Bach-korszak intézkedéseit ugyan ellenezte, de a nemzeti ellenállásban nem vett részt. Mint az ókonzervatív párt tagja, az 1847-i rendi alkotmány visszaállítására törekedett.
Barát Ármin (Illava, 1860. júl. 7 – Bp., 1937. febr. 26.): újságíró, műfordító. Újságírói pályáját Aradon kezdte meg, majd Temesvárra került mint fogalmazó és a Temesvarer Zeitung szerk.-je. 1905-től 1915-ig Bp.-en a miniszterelnökségi sajtóiroda munkatársa, ill. 1911-től vezetője. A Vidéki Hírlapírók Országos Szövetségének egyik alapítója. Publicisztikai munkásságát magyar és német nyelven folytatta. Heine (Dalok könyve, 1923) és Lenau (Szerelmes versek, 1918) verseiből m.-ra, Arany János, Kiss József, Tompa Mihály műveiből pedig németre fordított. F. m. Zwanzig Tage in Paris (Temesvár, 1901); Die königliche Freistadt Temesvár. Eine monographische Skizze. (Temesvár, 1902); Von der Nordsee bis zum Bosporus (Temesvár, 1906)
(Folytatjuk)
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.
