Híres erdélyi magyarok (1000–1990)
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. (Forrás: Magyar életrajzi lexikon, 1000–1990. Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes)
KUN ISTVÁN (Szászfenes, 1908. júl. 10. – Veszprém, 1980. júl. 5.): festő, művészpedagógus. Művészeti tanulmányokat Kolozsváron, Nagybányán, majd 1930-1935 között a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványaként folytatott. 1938-ban egyéves római ösztöndíjas tanulmányutat nyert. 1936 óta kiállító művész. 1938-ban szerepelt a Velencei Biennálén. Műveinek egy része állami gyűjteményekbe került. 1947 óta a bajai művésztelepen élt és a képzőművészeti szabadiskolában tanított. Elsősorban tájképeket és portrékat festett az alföldi iskola hagyományai nyomán. Biztos rajztudás, a lényeges elemek kiemelése, visszafogott kolorit jellemzik művészetét. Jelentős egyéni kiállításai: Kaposvár (1931); Pécs (1955); Bp., (1971); Baja, Szolnok (1972); Dunaújváros (1976). Munkáit többször díjakkal jutalmazták: Szinyei Merse Társaság kitüntető elismerése (1937); Nemes Marcell-díj (1938); a Nemzeti Szalon Magyar Tájak c. kiállításának II. díja (1939)
TÖRÖK GYULA (Simánd, 1888. júl. 16. – Bp., 1918. okt. 20.): író, újságíró. 1906-ban beiratkozott a kolozsvári egyetem bölcsészeti karán a történelem-földrajz szakra, majd rövidesen az újságírói pályára lépett. 1906-tól az Előre, 1908-tól az Újság munkatársa volt Kolozsvárott. 1909-től a nagyváradi Szabadság szerkesztőségében dolgozott. 1910-től Bp.-en élt, a Magyar Hírlap, 1915-től az Esti Újság, majd a Magyar Kurír, 1916-tól a Magyarország munkatársa. Érdeklődésének előterében a dzsentri állt; többnyire ennek sorsa foglalkoztatta, a jövő útját a polgárosodásban látva meg. Néhány novellája a századforduló magyar szépprózájának legszebb darabjai közé tartozik. Műveiben határozott vonásokkal megrajzolt alakok, tipikus figurák,
nemegyszer különcök jelennek meg. Stílusának uralkodó jellemvonása a realizmusra törekvés s egyúttal a meleg líraiság. F. m.: Kis Ferkó (r., Bp., 1908); A porban (r., Bp., 1917); A zöldköves gyűrű (r., Bp., 1918); A halszemű három fia (elb., Bp. 1919); Fehér virág (elb., Bp., 1919); A Rozál leánya (elb., Bp., 1944); Ikrek (r., I-II., Bp., 1957).
(Folytatjuk)
Összeállította: Kuti Márta
