Híres erdélyi magyarok (1000–1990)

Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. (Forrás: Magyar életrajzi lexikon, 1000–1990. Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes)

BRANDT JÓZSEF (Pósfalva, 1838 – Kolozsvár, 1912. jún. 12.): orvos, egyetemi tanár. Bécsben szerzett orvosi oklevelet 1864-ben, ezt követően két évig Schuch tanár klinikáján műtőnövendék. Az 1866-i háborúban, Veronában műtőfőnök. 1867-től a kolozsvári sebészeti tanintézetben a sebészet és szemészet helyettes, 1871-től a sebészet nyilvános rendes tanára, 1872-től nyugdíjazásáig, 1905-ig a kolozsvári egyetem orvosi karán a sebészet nyilvános rendes tanára. Nagy szakirodalmi munkásságot fejtett ki. F. m.: A kórháztól való félelem (Kolozsvár, 1899); Tudomány és humanizmus (Kolozsvár, 1908).

VÁSÁRHELYI JÁNOS (Maroscsúcs, 1888. jún. 12. – Kolozsvár, 1960. dec. 11.): református püspök. Teológiát 1910-ig Kolozsvárt tanult. Előbb Kolozsvárt segédlelkész, majd 1912-ben Besztercére hívták meg lelkipásztornak. Innen ment külföldi tanulmányútra: Berlin, Jena, Weimar, Strassburg, Basel, Genf. 1918-tól dési, 1921-től Kolozsvár-alsóvárosi lelkész. 1936-ban választották az Erdélyi Református Egyházkerület püspökévé. Haláláig tagja volt a román Nagy Nemzetgyűlésnek, ahol magyarul szólalt fel. F. m.: Hittem, azért szólottam (Kolozsvár, 1923); Bizonyságtétel (Torda, 1925); „Megvigasztaltatva-vigasztalni” (Torda, 1926); „Tudom, kinek hittem”(Kolozsvár, 1927); Egymás között (Kolozsvár, 1927); Az életből az életnek (Kolozsvár, 1929); Református élet (Kolozsvár, 1931); A család élete (Kolozsvár, 1932); Vasárnapról vasárnapra (Kolozsvár, 1937); A református keresztyén imádságos könyve (Kolozsvár, 1938).

VAJDA EMIL (Kolozsvár, 1858. jún. 18. – Győr, 1916. okt. 8.): tanár, író, zeneíró. Egyetemi tanulmányait Kolozsvárott végezte, zenei képesítését is az ottani konzervatóriumban szerezte. 1880-ban tanári, 1881-ben bölcsészdoktori oklevelet nyert. 1897-től a győri állami főreáliskola tanára. A Győri Ének- és Zeneegylet igazgató karnagya volt, a Győri Torna Egylet alapítója és elnöke. Angyal Armanddal alapította és szerkesztette, a Magyar Lant c. zenei folyóiratot. F. m.: Kossuth Lajos (Bp., 1892); A komáromi hős (Bp., 1893); Tell Vilmos (tanulmány, Bp., 1897); A szabadságharc vértanúi (Győr, 1898); A hegedű története (Győr, 1902).

VÉKONY ANTAL (Tiszaújlak, 1848. jún. 20. – Máramarossziget, 1903. márc. 15.): író. 1866-ig a máramarosszigeti kollégiumban tanult, ezután Pesten teológiát hallgatott. 1870-ben tanári oklevelet szerzett s ettől fogva haláláig gimnáziumi tanár volt Máramaros-szigeten. Egy prózai és egy verses elbeszélése jelent meg. Modern nyelvre írta át Zrínyi Szigeti veszedelem c. eposzát (Sziget ostroma, Bp., 1892). F. m.: A kincskeresők (elb., Bp., é. n.); A dongó (víg elb. hat énekben, Bp., 1886).

(Folytatjuk)

Összeállította: Kuti Márta