Híres erdélyi magyarok (1000–1990)

Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. (Forrás: Magyar életrajzi lexikon, 1000–1990. Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes)

ZÁKÓ ANDRÁS (Brassó, 1898. márc. 23. – München, 1968. márc. 13.): vezérőrnagy. 1916-ban avatták tisztté Bp.-en. Az I. világháborút 1916-tól 1918-ig a 24. brassói székely gyalogezredben, később a 38. rohamzászlóaljban harcolta végig. Több hadi kitüntetést kapott, a tiszti ezüst vitézségi érmet is. A világháború után a vezérkar 2. osztályán a hírszerző alosztály vezetője. 1940-42-ben mint vezérkari ezredes a hadiakadémián a hadműveleti vezérkari szolgálat tantárgy tanára volt. 1943 őszén a marosvásárhelyi 27. székely könnyű hadosztály parancsnoka lett, és 1944. márc. 21-én a hadosztállyal felvonult az oroszok ellen az ÉK-i Kárpátokban. 1944 okt.-ében a vezérkar 2. hadosztályának vezetője vezérőrnagyi rangban. 1945. máj.-ban amerikai fogságba esett. Az Innsbruck melletti Absam helységben a menekülttábor őre. 1948. okt. 23-án Klagenfurtban megalapította a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségét (MHBK), amely szellemi és érzelmi közössége kívánt lenni valamennyi, a bolsevizmus ellen akár fegyverrel is harcolni kész magyarnak, célja Mo. felszabadítása és függetlenségének visszaállítása volt. ~ haláláig az MHBK fő szervező egyénisége volt. A szervezet 1952 végén már 23 államban működött (Absam, 1955-től München központtal); lapja, a Hadak Útján 1948-tól jelent meg (1948: Solban Hall, Ausztria, 1952: München, 1988: Toronto). – F. m.: Őszi harcok 1944 (Bp., 1991). 

DEÁK TAMÁS (Arad, 1928. márc. 23. – Bp., 1986. jan. 24.): író, műfordító, szerkesztő. Polgári családban nőtt fel. A temesvári piarista gimnáziumban, majd a kolozsvári egyetemen végezte tanulmányait. 1948-1950 között a Romániai Magyar Szó c. napilap kolozsvári tudósítója, 1950-1955 között az Áll. Magy. Opera művészeti titkára, 1955-56-ban az Igaz Szó, 1958-1975 között a Művészet, ill. a nyomába lépő Új Élet c. képeslap kolozsvári szerkesztője, 1978-1984 között a Téka c. könyvsorozat társszerkesztője volt. Írói pályáját versekkel és műfordításokkal kezdte, majd opera-szövegkönyveket fordított. Gazdag világirodalmi műveltség birtokában írta esszéit a klasszikus, a modern magyar és világirodalom, művészet nagy egyéniségeiről, a többi között Michelangelóról, Goethéről, Flaubert-ről, Csehovról, Proustról, Musilról, Thomas Mannról, Borgesről, ill. Babitsról, Szerb Antalról, Méliusz Józsefről és Horváth Istvánról. Ezeket az írásait Odysseus üzenete (Bukarest, 1966), Boldog verseny (Bukarest, 1973), Káprázat és figyelem (Bukarest, 1980) és A történet értelme (Bp., 1986) c. esszéköteteiben gyűjtötte össze. Világirodalmi tájékozottságát kamatoztatta drámai műveiben is, ezek a klasszikus társadalmi dráma, a mitológiai játék és a modern abszurd színház eszközeivel jelenítették meg a háborúk és diktatúrák között élő XX. sz.-i ember tapasztalatait és szorongásait. Legnagyobb színházi sikerét – a zsarnoki hatalom természetét bemutató – A hadgyakorlat (1968) c. abszurd darabjával aratta. Ugyancsak a hatalom és az erkölcs ellentétét mutatta be A forró sziget (Bukarest, 1972), ill. Az érsek imája (1972) c. műveiben. Drámáit Testvérek (Bukarest, 1967), A forró sziget (1972) és Az érsek imája (Bp., 1988) c. kötetei tartalmazzák. Regényeiben személyes élmények nyomán fejezte ki kesernyés életbölcseletét, számot vetve azzal, hogy a kisebbségi lét körülményei miként korlátozzák egy európai távlatokra figyelő, nyitott szellem lehetőségeit. Egy agglegény emlékezései (Bukarest, 1971) c. regényében ironikusan mutatta be hősének szerelmi kalandjait, Antal a nagyvilágban (Bukarest, 1976) c. művében a regényhős személyiségének elmélyülését ábrázolta. Don Juan (Bukarest, 1979), ill. Don Juan-Don Juan halála (regénytorzó, Bp., 1986) c. regényeiben a klasszikus irodalmi hőstípus újraértelmezésére tett kísérletet. Elbeszéléskötetei: Hallatlan történetek (Bukarest, 1974), Újabb hallatlan történetek (Bukarest, 1980) és Alagutak a halálig (Bp., 1984). 1984-ben súlyos betegen települt át Bp.-re, itt új kiadásban jelentették meg műveit.

(Folytatjuk)

Összeállította: Kuti Márta