Híres erdélyi magyarok (1000–1990)

(Folytatás  január 26-i lapszámunkból)

Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. (Forrás: Magyar életrajzi lexikon, 1000–1990. Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes)

HEGYI MÓZES (Agyagfalva, 1908. febr. 1. – Dés, 1943. nov. 11.): ref. pap, költő, helytörténész. 1928-ban a nagyenyedi Bethlen Kollégium tanítóképzőjében szerzett képesítést. 1929-30-ban tanító Nagymohán. 1934-ben elvégezte a ref. teológiát Kolozsvárt. 1935-ben segédlelkész Maksán. 1936-tól 1940-ig Brăilában (Románia), 1940-től haláláig Kékesen lelkipásztor. Megírta a Brăilába bevándorolt magyarok történetét. – F. m. Rózsát dobál a lelkem (versek, Segesvár, 1930); Végvár (Brăila, 1937; a Duna menti kikötőváros magyarjainak története. 

UGRAY GYÖRGY (Dicsőszentmárton, 1908. febr. 16. – Bp., 1971. nov. 11.): szobrász. 1926-ban költözött Bp.-re és a Ganz Gyárban helyezkedett el mint asztalos. 1930-ban beiratkozott az Iparművészeti Iskolába, majd 1935-1940 között a Képzőművészeti Főiskolán tanult, Bory Jenő tanársegédje lett. Több pályázatot nyert, sőt elnyerte a római ösztöndíjat is, 1940-41-ben Rómában, majd Torresinában dolgozott. Ekkor készítette Flóra, Primavera, Anyaság, Szent István c. szobrait. Sikeres kiállításai voltak Itáliában, több szobrát megvásárolták. Bolyai Farkas mellszobra a római egyetemre, Fraknói Vilmos domborműve a Collegium Hungaricumba került. A II. világháború után mintaasztalosként dolgozott a Fémáru és Szerszámgyárban, később domborművekre (Czabán Samu, 1959) kapott megbízást és plaketteket készített. A Képzőművészeti Alap Kivitelező Vállalatnál szobrok kivitelezésével foglalkozott. Tizenöt alakos Dózsa-fadomborművét a Műcsarnokban állították ki 1968-ban, ugyancsak fába faragott egy ötméteres, az 1919-es forradalmat ábrázoló domborművet. 

(Folytatjuk)

Összeállította: Kuti Márta