2024. july 4., Thursday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A Himnusz és Szózat zenei érdekességei

A magyar kultúra napján, vagy – immár több éve – január második felében bőven beszélünk a kultúráról. Ez az ünnepnap is több szállal kötődik a zenéhez. 

A magyar kultúra napján, vagy – immár több éve – január második felében bőven beszélünk a kultúráról. Ez az ünnepnap is több szállal kötődik a zenéhez. A történet természetesen ott kezdődik, hogy Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én véglegesítette Hymnus című költeményét (ugyanez év január elsején született Petőfi Sándor is). Ennek emlékére javasolta Fasang Árpád zongoraművész 1985-ben, hogy ezt a napot kellene kijelölni a magyar kultúra napjának. 1989-ben ez valóra is vált, el is terjedt a kulturált magyar közösségekben.
De hogyan lett a versből muzsika és életerős nemzeti szimbólum? Tallózzunk egy kicsit a XIX. század eseményei között!
A XIX. század a nemzetek születésének százada is. Európa-szerte egyre erősödtek a függetlenségi törekvések. Nem véletlen tehát, hogy már a magyar szabadságharc előtt megszületett Kölcsey Hymnusa és Vörösmarty Szózata. Kölcsey verse amolyan titkolt prózai himnusszá vált az osztrák Gott Erhalte árnyékában. A magyar érzésű embereket zavarta, hogy nem volt hivatalos nemzeti indulónk. 1836-ban Vörösmarty Mihály megírta a Szózat című költeményét.
Batay Endre zeneszerző és színházigazgató, megelégelve az egységes himnusz nélküli állapotot, 1843-ban pályázatot hirdetett a Szózat megzenésítésére, és felajánlott „húsz arany pályadíjat a legjobb népmelódiáért”. Huszonkét magyar érzésű zeneszerző nyújtotta be pályázatát, melyek közül Egressy Béni dallama elsöprő győzelmet aratott, és hihetetlen rövid idő alatt széles körben kedveltté vált. Érdekes módon Erkel Ferenc is megírta a maga szerény melódiáját, de visszavonta pályázatát, mert beválasztották a pályázatbíráló bizottságba. Egressy szerzeményét az éles és nyújtott ritmusok miatt különösen magyarosnak tekintették. A zenemű pikantériája, hogy a zenekari hangszerelését maga Erkel Ferenc végezte el Egressy négyszólamú zongoraletétje alapján.
Batay 1844-ben, a Szózat sikerén felbuzdulva, ugyancsak húsz aranyforintért újabb pályázatot hirdetett immár Kölcsey Hymnusának megzenésítésére. Gárdonyi Géza visszaemlékezése szerint Erkel pályázni sem akart, de Batay felhívta a lakására, kezébe nyomta a szöveget és egy kottapapírt, zongora elé ültette, és rázárta az ajtót. Csak akkor szabadult, mikor elkészült a zenével. A végeredményt jól ismerjük – Erkel megnyerte a pályázatot.
Érdekes azonban, hogy Erkel eredeti szerzeménye kissé másképp hangzott, mint ahogy azt mi ismerjük: négy hanggal magasabban szólt az eredeti letét, helyet kapott néhány verbunkos vonósfutam, és a harangok is megkondultak, utalva ezzel a nándorfehérvári diadalra.
A Himnusz Kodálynak köszönheti, hogy túlélte a kommunizmus támadását. Történt ugyanis, hogy Révai József, Rákosi Mátyás művelődési minisztere himnuszírásra utasította Kodályt, aki „jó nekünk a régi” megjegyzéssel elhatárolódott a feladattól. A Himnusz csak 1989-től lett hivatalosan elismert, alkotmányos nemzeti jelkép.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató